Hirdetés

Az antik Róma – Az etrusz művészet és Róma művészete a Iulius- Claudius-dinasztia kihalásáig (i. sz. 68) – III. rész

46 perc olvasás
Az antik Róma – Az etrusz művészet és Róma művészete a Iulius- Claudius-dinasztia kihalásáig (i. sz. 68) – III. rész

A Pompejiben talált falfestmények négy különböző stílust képviselnek. Eleinte a színes stukkódísszel falburkoló elemeket, féloszlopokat imitáltak. Az ajtókat keretező oszlopoknál igyekeztek azt az érzetet kelteni, mintha ezek kiemelkednének a falsíkból. A római díszítőművészetnek ez a kezdeti, hellénisztikus eredetű eljárása az ún. inkrusztációs, berakásos stílus. Az elnevezés arra utal, hogy a márvány falborítást utánzó díszítések olyanok, mintha a falba berakott, nemesebb anyagú elemek lennének.

Hirdetés


A pompeji házakat díszítő festmények második, az inkrusztációsnál későbbi stílusa az architektonikus (építészeti) stílus. Itt a falakra perspektivikusan megjelenített építészeti elemeket festettek. Az ábrázolás a valós épületek pontos képét igyekszik adni. A festett oszlopok például mintha elválnának a faltól, és így a szoba mélységet kap, kitágul. Nyilvánvaló, hogy ez a második stílus az elsőből ered. Livia palatinusi házában a díszítés a két stílus közt ingadozik: egyes részei már a második jellegzetességeit hordozzák, mások viszont még a megelőző, inkrusztációs stílust képviselik. Bájos, egysíkú burkolóelemek váltakoznak olyanokkal, amelyek már a perspektíva érzetét keltik, szinte kitörnek a falból (féloszlopok és az Ara Pacis díszítésére emlékeztető levél- és gyümölcsfüzérek).

boscovil

A boscorealei villa nagy termének figurális festményeiből: Makedónia és Ázsia perszonifikációi. A boscorealei villa nagy termének képsorozata (akárcsak a Villa Dei Misteri bacchikus képsora), a második stílushoz tartozik. A fent látható freskó a makedóniai királyi udvar számára készült kora hellenisztikus mű másolata. Ez is alátámasztja azt, hogy a hatalmuk csúcsára emelkedett rómaiak életmódjukban és törekvéseikben a hellenisztikus udvarok kifinomult ízlését igyekeztek utánozni.

Az i. e. I. század folyamán az építészeti képzelőerő túlzásokra ragadtatta magát. Az oszlopok tovább nyofalmező túl erős hatását. Az ornamentális stílus leggazdagabb motívumai azok a sávok, amelyek játszadozó amoretteket és karikaturisztikus jeleneteket ábrázolnak. Az ilyen jellegű szalagábrázolás olyan, üvegre vitt festményként keletkezhetett, mint amilyenre az alexandriai díszítőművészet tárgyalásakor láttunk példát. Ez magyarázza a részleteknek a freskókon szokatlan, aprólékos megfestését. A Nero által építtetett Domus Aurea stukkó- és freskómaradványai ennek a stílusnak felelnek meg. A Domus Aurea freskóit Raffaello és Michelangelo korában találták meg, és jelentős hatást gyakoroltak a XVI. századi reneszánsz díszítőstílusra. A Domus Aurea helyiségei, ahogy ma is, már akkor a talaj szintje alatt voltak, mintha pincék vagy barlangok lennének. Az olasz grotta (barlang) szóból származik a groteszk jelző, amellyel ezeket az akkor meglelt díszítéseket illették. A reneszánsz egyes díszítőelemei a harmadik stílusból erednek. Abban az időben még ismeretlenek voltak azok a pompeji házak, amelyek valóságos arzenálját adják a különböző díszítési stílusok legváltozatosabb motívumainak.

vettihaz

A Vettiusok házának egyik tricíliumában lévő falfestmények. Ez az utolsó (IV.) stílushoz tartozik, melyre leginkább jellemző a könnyedség, a színesség, az optikai játékok. Fontos tudni (hiszen előzmény), hogy voltak ‘kevert’ stílusok, ilyen a II. és a III. stílus keveredése, ez Nero és Vespasisnus uralkodása alatt volt megfigyelhető. Jellemzője, hogy nem szűnt meg a falak zárt hatását megőrző, nagy felületű mezők és betétek alkalmazása, de ezeknek közeiben újra látszólagos nyílásokat képeztek. Ezeken a ‘nyílásokon’ át a szem csodálatos veduták álomvilágába érkezett. Ezután jöttek a brilliáns IV.stílushoz tartozó képek.

Hirdetés

koltonoLibanus pompeji házának Költőnője. Finom alakjával félúton jár a portré és az idealizált képmás között.

A római kori faldíszítés negyedik és egyben utolsó, Pompejiből ismert stílusa a város pusztulása előtt nem sokkal, az I. század közepe után jelent meg. Illuzionisztikusnak vagy fantasztikusnak nevezik, mert nem törekszik arra, hogy a természetesség, a valószerűség hatását keltse, mint az első vagy második stílus. Igaz ugyan, hogy a művészek a falfelület változatossá tételére felhasználnak építészeti elemeket (oszlopokat, frízeket, ablakokat) is, de ezeket a lehető legfantasztikusabb módon festik meg. A vékony oszlopok valóságos rendjüktől eltérő csoportosításban jelennek meg, és a formák labirintusa nemegyszer megtévesztő.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!