Az antik Róma – Az etrusz művészet és Róma művészete a Iulius- Claudius-dinasztia kihalásáig (i. sz. 68) – III. rész

Az Ara Pacist, vagyis békeoltárt Augustus i. e. 13. és i. e. 9. között emeltette, miután hispániai és galliai hadjárataival helyreállította a provinciák békéjét. Az Ara Pacis négyszög alaprajzú, emelvényen álló oltár, egy kelet és egy nyugat felé nyíló ajtóvaL Falait tökéletesen kimunkált reliefek díszítik.

Az Ara Pacis oltárépületének belsejében felszalagozott, gyümölcstől roskadozó girlandokat s felettük rozettákat látunk. A füzéreket a köztársaság korának jellegzetes motívumai, ökörkoponyák, bukranionok tartják. Az Ara Pacis tehát Róma addigi történelmének nagyszerű szintézisét adja. Érezhetőek rajta a hellénisztikus hagyományok, a portrék etruszk realizmust oltanak a latin szellembe, a füzérek a köztársasági kort jelképezik, Augustus családjával pedig a birodalom eszméje győzedelmeskedik. A mű mintha plasztikus kommentárja lenne a horatiusi „Századévi ének”-nek, amelyben a költő az örök Róma létrehozóit dicsőíti, kérve, hogy Rómánál nagyszerűbb dolog ne születhessen soha a csillagok alatt. De illusztrálhatná Vergilius eposzának, az „Aeneis”-nek néhány sorát is: a költő szerint a rómaiak feladata a fennhéjázók megfékezése. Az emlékmű viszonylag kicsi; szétszórt darabokból összerakott falai a homlokzaton mindössze tizennégy, oldalt tizenkét méter hosszúak, magasságuk pedig csak hat méter. Az Ara Pacis mégis magába zárta és szétsugározta az egész római birodalomban az új művészet magvait.

A nimes-i Maison Carrée-templom i. e. 16-ban Augustus tiszteletére épült. Az igen jó állapotban fennmaradt épületen megfigyelhetők mindazok a sajátosságok – a magas pódium lépcsőfeljárattal, tágas előcsarnok, szabadon álló korinthoszi oszlopokkal, a zömök cella falába beépített féloszlopok és a cella mögötti helyiség, az opiszthodomosz hiánya -, amelyek megkülönböztetik a római templomot a görögtől.

Augustus és közvetlen utódainak uralkodása idején veszi kezdetét a császároknak az a szokása, hogy diadalíveket emeljenek. Ez az emléktípus annyira megfelel a pompakedvelő és egyben állampolgári érzelmektől fűtött római szellemnek, hogy természetes volt az a gondolat: a császárkori Róma építészeinek eredeti alkotásáról van szó. A diadalív, mint emlékmű azonban hellénisztikus származék: Kis-Ázsia görög településein gyakoriak voltak a díszítő funkciójú, római diadalívre emlékeztető városkapuk. A császárkori diadalívek is a városok, szentélykörzetek, fórumok bejáratainál álltak (lásd Titus, illetve Septimius Severus diadalíveit a Forum Romanum ún. diadalútjának a két végén), de megjelentek önállóan, elszigetelten is, azon a helyen, ahol a megörökítendő esemény végbement, vagy a tartományok határán. Így lett az egykori kapuból emlékmű. A diadalív reliefei olyan jeleneteket ábrázolnak, amelyek egy történelmi esemény vagy egy kiemelkedő személyiség jelentőségét hangsúlyozzák. A diadalívek ilyen értelmű használata Augustus idejében vette kezdetét: nyomtalanul elpusztult diadalívét a Mars-mezőn állították fel, de fennmaradt a Susában, i. e. 8-ban emelt emlékműve; tudunk Tiberius diadalívéről is. Tiberius uralkodása alatt épült a provence-i Orange nagy diadalíve is, a gall háborúkra utaló domborműveivel. A hatalmas, háromnyílású építmény a kisvárosból kivezető országút közepén ma is lenyűgöző látványt nyújt.

A római birodalom fontosabb városainak jellegzetes építményei a lóversenypályák vagy cirkuszok. Ezek is görög eredetűek: utalhatunk például Delphoi vagy Olümpia stadionjaira és hippodromjaira. Lehetséges viszont, hogy a rómaiak az etruszkoktól vették át az amfiteátrumban űzött játékokat, amelyeket az etruszkok talán Kis-Ázsiából hozhattak magukkal. Az biztos, hogy a gladiátorviadalok már akkor megjelentek Rómában, amikor a hellénisztikus szokásokat még fenntartásokkal fogadták. Róma első cirkusza az Aventinus és a Palatinus közti völgyet foglalta el. Itt a nézőtér lépcsőfokait a két domb oldalában alakították ki, a mélyített küzdőteret pedig, földmunkák és építkezés nélkül, maga a völgyfenék alkotta. A császárkorban a Palatinus oldalán lelátókkal és páholyokkal gazdagodott.

Augustus és utódainak, a Iulius-Claudius-dinasztia tagjainak uralkodása alatt Rómában több monumentális középületet emeltek; így fokozatosan kialakult Róma császárvárosi jellege. Agrippa felépíttette híres fürdőit. Claudius hatalmas vízvezetéke romjaiban is Róma környékének egyik fő látványossága. Nero a Mons Vaticanuson cirkuszt emeltetett, és ő volt annak a fényűző, kertes palotának az építtetője is, amely Aranyház (Domus Aurea) néven egészítette ki a császárok Augustus óta hagyományos, de most már túl szűk rezidenciáját. A kor legjellegzetesebb alkotásai azonban mégis Augustus nevéhez fűződnek. Fórumát, amelynek monumentális együttesét egy oszlopcsarnok és ennek mélyén egy Mars-templom alkotta, a köztársasági fórum mellé építtette, palatinusi lakhelye mellett pedig egy Apollo-templomot emeltetett. A két templom (az Apollotemplomból csak néhány oszlopfőt ismerünk) ugyanahhoz a római szellemtől áthatott hellénisztikus stílushoz tartozhatott, mint az Ara Pacis.