Hirdetés

Az antik Róma – Az etrusz művészet és Róma művészete a Iulius- Claudius-dinasztia kihalásáig (i. sz. 68) – III. rész

46 perc olvasás
Az antik Róma – Az etrusz művészet és Róma művészete a Iulius- Claudius-dinasztia kihalásáig (i. sz. 68) – III. rész

A római nép történelmi érzéke azonban rövidesen azt követelte a művészektől, hogy közvetlenebbül ábrázolják a valóságot. A történelmi műfaj eddigi ismereteink szerint legrégebbi, már teljesen római megnyilvánulása egy oltárfrízt alkotó reliefsorozat az i. e. I. századból. Az oltárt Domitius Ahenobarbus emeltette, censusa alkalmából. A reliefeket már régen megtalálták Rómában, de később darabonként eladták, és ma néhány a müncheni Glyptothekban, illetve a párizsi Louvre-ban található. A müncheni darabok nászmenetet ábrázolnak: Amphitrite és Neptunus kocsiját néreiszek és tritónok kísérik. Stílusuk még annyira görög, hogy nem is római alkotásokként, hanem az alexandriai hellénisztikus iskola utolsó irányzatának jellegzetes példáiként szokták őket emlegetni. A Louvre darabjai viszont az oltár elejéről származnak, és elsőként ábrázolnak a római művészetben censust és a vele járó áldozatot. Ott látjuk az oltár mellett az áldozati tógába öltözött Domitius Ahenobarbust és katonáit. A fríznek ez a része szigorúan történeti jellegű, egy meghatározott, szinte aktuális eseményt ábrázol. A fríz ténylegesen római részén, tehát azon, amelyen az áldozati szertartást ábrázolták, minden kis részlet a valóságra utal.

Hirdetés


Az új témákhoz új stílusra volt szükség. A görög művészetben hiába keresnénk ezeknek a történeti domborműveknek a megfelelőit. A Rómába érkező athéni vagy alexandriai művész felfogásától gyökeresen elütő volt ez a szemlélet, hiszen azt szokta meg, hogy a valóságot a mitológia allegorikus nyelvére fordítsa le. A történetiség jellegzetes érzése mégis fölülkerekedett még a kisebb jelentőségű művekben is, és azt mondhatjuk, hogy Augustus uralkodásától kedve ez lett a római művészet lényegi jegye.

A provinciákban is voltak jelei annak, hogy a római művészet mind fogékonyabb a társadalmi és politikai témák iránt. A dél-francia Saint-Rémy-de-I’rovence (Glanum) mellett található, ún. Iuliusok síremléke valószínűleg Augustus uralkodásának első éveiben épült: egyik domborműve talán a gall háborúk csaknem egykorú jeleneteit ábrázolja. Igaz, hogy a fríz legfelső részén maszkok és virágok füzérét amorettek tartják, a domborműveken azonban realista felfogású csataábrázolások kaptak helyet. Ugyanez jellemzi az alakok csoportosítását; különösen újszerű az a mód, ahogyan a küzdő harcosok egymással és a háttérrel összemosódnak.

Domitius Ahenobarbus frízén még csak egy síkban szerepelnek alakok; a saint-rémy-i síremléken a síkok már igazából nem is válnak el egymástól, hanem az alakok szinte olyan rendszertelenül metszik egymást és keverednek, hogy a valóság illúzióját keltik. A síremlék reliefjeit görög mester alkotásának tartják, mivel a korai római művészetről nehezen képzelhető el ilyen tökéletes technika és kivitelezés. De ha a kéz görög is, a szellem már római. A pergamoni hellénisztikus művészek csak úgy tudták a barbárok elleni győzelmek eseményét dicsőíteni, hogy idealizálták, és teátrális stílusban mutatták be azokat. Itt viszont egyszerűen a csatát látjuk; mitológiai elemként csak a középre helyezett, győzelmi jelvényt vivő istennő és az a bal sarokba ledőlő alak marad, aki talán a helyet személyesíti meg. A győzelemistennő (Victoria) és a hely szelleme (Genius loci) továbbra sem hiányozhat a római művészet történelmi témájú ábrázolásaiból.

Az építészet fejlődése hasonló: a görög típusok a gyakorlatiasabb és reprezentatívabb római szellemhez igazodtak. Ennek az átalakulásnak igen jelentős példája a kis-ázsiai görög város, Anküra (ma Ankara) Augustus-temploma, amelyen már megmutatkozik a római szellemnek a hagyománytisztelő mesterekre gyakorolt hatása. Az egycellás épület nem sokat módosít a görög templom alaprajzán, de az arányok alapvetően megváltoznak, és megnő a magasság. Megfigyelhető, hogy az alkotókat inkább a méretek, mint a részletek szépsége foglalkoztatta – néha a művészet kárára. A hatalmas kapu olyan, mintha az Erekhtheion és más görög templomok bejáratát gigantikus méretűvé nagyították volna, de az architráv fölött, a párkányt tartó két gyámkő között már megjelenik a császárkori római művészet egyik kedvelt díszítőeleme, a babérleveles fríz.

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!