Az antik Róma – Az etrusz művészet és Róma művészete a Iulius- Claudius-dinasztia kihalásáig (i. sz. 68) – II. rész
A képzőművészetek fejlődése az i. e. III. századig lassú. Példaképei az ősi itáliai, elsősorban az etruszk művészek alkotásai. Utóbb a görög művészet hatása válik uralkodóvá. A hódító hadjáratok során a görög művészet, elsősorban a szobrászat kiváló alkotásait tömegével hurcolják hadizsákmányként Rómába. Az i. e. II. századtól szinte elmaradhatatlan tartozékai a római épületeknek, előkelő lakóházaknak a görög szobrok. Az egyre növekvő kereslet a görög eredetik sorozatos másolásához vezetett.
A római szobrászat önálló eredményeket leginkább az arcképszobrászat terén ért el. Jellemzője az egyéniség hű, naturalisztikus tükrözése. A római szobrászat másik sajátos területe a diadalíveket és emlékműveket díszítő történelmi dombormű. Kiemelkedő emlékei az Augustus által állíttatott békeoltár (Ara pacis) áldozati menetet ábrázoló fríze, és a síremléket koronázó Traianus-oszlop spirális dombormű szalagja, amely a császár győzelmes dáciai hadjáratát örökítette meg.
Részlet Traianus oszlopáról. Az oszlop gazdag múltban gyökerező, mégis önálló alkotás. A kétszáz méter hosszú, domborműves szalagon nem érzünk űrt, az oszlop számos motívumát páncélok, fák, sziklák adják.
A római festészet fennmaradt emlékei részben ornamentális, részben mitológiai jeleneteket ábrázoló figurális falfestmények. Pompeii, Herculaneum és Róma lakóházaiban és palotáiban nagy számban maradtak ránk, de jelentős töredékeket tártak fel a provinciák, így Magyarország területén is. A római épületek belső tereinek lényeges tartozékai a padlókat díszítő mozaikok, geometrikus vagy növényi mintákkal és alakos jelenetekkel. Gyakran híres görög falfestményeket másoltak mozaikképeken. Művészi értékű, esetenként nagymértékű padlómozaikokat hazánkban is feltártak római lakó- és középületekben.
Róma történtének korai századairól csak bizonytalan ismereteink vannak. Az ókori római hagyomány szerint Róma városát a Trójából a vesztes háború után Aeneas királyfi leszármazottai Romulus és Remus alapították. A hagyomány szerint Romulust és Remust egy anyafarkas táplálta.
Az i.e. V. században készült Capitoliumi farkas (Museo Capitolino, Róma) Rómába vitték, s ott a város jelképévé vált. Fontos tudni, hogy a Mars isten fiait (az ikreket) ábrázoló szoborrész reneszánsz kori kiegészítés
A római művészet kezdetei és a köztársaság kora
Th. Mommsen 1854-56-ban kiadott „Róma története” című munkájában az akkori ismereteknek megfelelően állíthatta: „Ez ideig semmi sem jogosít fel arra, hogy feltételezzük, valamikor a földművelő és a fémeket ismerő embernél primitívebb is élt Itáliában. Ha mégis laktak volna a félszigeten egy kezdetlegesebb állapotot képviselő emberek, akkor ennek a kornak az emlékei eltűntek.” Nem sokkal az után, hogy Mommsen leírta ezeket a szavakat, megkezdődött Itália történelem előtti korszakainak feltárása. Az ősrégészet azóta már jelentős anyagot gyűjtött össze az itáliai félszigeten. A legkezdetlegesebben faragott kovakőtől kezdve egészen a szervezett társadalmakra utaló tárgyakig az őstörténet minden szakaszából kerültek elő emlékek.
Itália történelem előtti embere valószínűleg tetoválta magát és festette bőrét, ugyanis a temetkezési helyéül szolgáló barlangokban okkerrel festett koponyákat találtak, mellettük pedig a díszítés megújítására festékes edényke állt. A holtak elhantolása mellett ismert volt a halottégetés is. A hamvakat durva edényekbe helyezték, és ezeket sziklába vésett aknák mélyére süllyesztették. Ez az utóbbi sírtípus jellemzi a mai Bologna melletti Villanova fontos nekropoliszát, ahol a kerámiák mellett már több bronztárgy is előkerült. A sírgödrök kis, kunyhó alakú urnákat is tartalmaztak. Ezek a kicsinyített lakóházak nyilván azokat az építményeket utánozták, amelyekben az elhunyt élt. A mai Lazio vándorló pásztorai ezekhez a sírkunyhókhoz hasonló építményeket emeltek a mai Róma területén és környékén: a gerendák kinyúlnak a tetőből, és látni engedik a fatörzsekből és ágakból összeálló jellegzetes konstrukciót. Valamennyi itáliai nekropolisz közül az a legfontosabb, amelyet a Forum Romanum alatt találtak meg 1902-ben, bár ezekben az aknasírokban az urnákat alig kísérik sírmellékletek. Mintha már ezek a sírok is az i. e. V. században kiadott Tizenkét táblás törvényeknek engedelmeskednének: a halottakkal csak annyi aranyat lehetett eltemetni, amennyi a fogukat tartotta vagy tömte.
Lapozz a további részletekért