Hirdetés

Vörösmarty Mihály

12 perc olvasás

Következő kép a nyár képe, a forradalomé és a szabadságharc kora. A szent szózat megszületett, a tavaszból nyár lett, egy új világ született. Eljutott az emberiség a magasságokba, ami után csak a mélység következhet. Majd csend lett, vihar előtti csend.

Hirdetés

Az ősz a következő kép, pusztulás következik be. Romantikusan ábrázolja, elrugaszkodik a valóságtól „Vérfagylaló keze / Emberfejekkel labdázott az égre,”, ”A szellemek világa kialutt”, „ordított a vész, / mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.” (megszemélyesítés, hasonlat) Minden elpusztul leverik a szabadságharcot.

A tél képe: most tél van, csend, hó, halál. „A föld megőszült;” (megszemélyesítés). Az önkényuralmi terrort ábrázolja ezzel, még Isten is elborzadt a zordon mű felett.

Utolsó nyolc sor, záró sorok: itt különválik a társadalom és a természet ábrázolása. Eljön a tavasz, a jobb élet, de ez hazugság lesz, jókedvet és ifjúságot hazudik. Nem lát kiutat az emberiség számára. Pesszimista kérdést tesz fel a vers végén: „Hová tevé boldogtalan     fiait?”

 

A vén cigány

Vörösmarty utolsó teljes költeménye, a beteg ember utoljára számadást készít, a vén cigányt, azaz magát buzdítja, hogy még egyszer vegye fel a vonót „Húzd, ki tudja meddig húzhatod,” – refrén ez a gondolat, az utolsó versszakban megváltozik, ha majd más világ lesz, elfárad a vész haragja és a viszály elvérzik a csatákon, akkor húzza és ne gondoljon a világ gondjával. Bízik abban, hogy lesz még jobb világ, mert az élet változó. Foglalkozik a múlttal, a jelennel, az emberi szenvedésekkel. A merész képsorok látszólag kevéssé összefüggőek.

Hirdetés

A harmadik versszakban a nemzet katasztrófáját írja le egy vihar víziójának bemutatásával. Az érzelmek fokozása, a szenvedélyesség jellemzi ezt a részt. „Tanulj dalt a zengő zivatartól, / Mint nyög ordít, jajgat, sír és bömböl, / Fákat tép ki és hajókat tördel, / Életet fojt, vadat és embert öl;” és az ő feladata, hogy ezt leírja. Színes kép az igék sora található itt, szóhalmaz.

Negyedik versszak: a látvány eltűnik, és az akusztikai elemek domborodnak ki. Kísérteties, félelmetes kép (romantikus), elfojtott sóhajtás, mi üvölt, sír, mi zokog (költői kérdéseket tesz fel), hulló angyal, tört szív, örült lélek, vert hadak vagy vakmerő remények. Az egyéni és a nemzeti tragédiát ábrázolja.

Rapszódia: a líra műnemének egyik műfaja. Szenvedélyesség, zaklatottság, szabad érzelmi áradás, képzelet csapongása, látomások jellemzik. Nyelvezetére jellemző az igék, főnevek, melléknevek kötőszó nélküli halmozása, a szóismétlés, kérdés, felkiáltás, fokozás.

Óda: a líra műneméhez tartozó műfaj, fenséges tárgyról szóló, emelkedett hangú költemény.

 

Lapozz a további részletekért

1 2 3


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!