Vörösmarty Mihály
Gondolatok a könyvtárban
Az egész költemény filozófiai elemzés, monológ, a költő gondolatai a társadalomról, az emberek közötti ellentétről. Arról ír, hogy milyen gondolatai támadnak a könyvekkel kapcsolatban. Szükség van-e rájuk, vagy nincs.
Társadalmi igazságtalanságról gondolkodik, mikor belép a könyvtárba. „Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön,”
Miért e lom? – (első kérdés) itt a könyvekre gondol, szükség van-e rájuk, és leírja miből lettek a könyvek, majd megállapítja, irtózatos hitványság minden. „Országok rongya! könyvtár a neved.” megállapítás, ment-e a könyvek által előrébb a világ, a válasz az, hogy ment, hogy a világ még borzasztóbb legyen.
„De hát ledöntsük, a mit ezredek / Ész napvilága mellett dolgozának?”
A jók a rossz miatt elhamvadjanak? „Óh nem, nem!” – a válasz rá, mert a legkelendőbb név az emberé. „És mégis – mégis fáradozni kell.” – megállapítás.
„Egy újabb szellem kezd felküzdeni. ! Egy új irány tör át a lelkeken:” – az emberek szeressék egymást, érezzék, hogy összetartoznak. Nem szabad csüggedni, mindenki tegye, amire képes.
„Mi dolgunk a világon? küzdeni / … / Ember vagyunk, a föld s az ég fia.” – törjünk fölfelé „Előttünk egy nemzetnek sorsa áll” – és akkor elmondhatjuk „Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt!”
Az egész költeményben bizakodik a szellem erejében, már nem pesszimista, csak az segít a népen, ha felemelkedik a magaslatokra.
A Guttenberg-albumba.
Egy mondat az egész költemény, egy körmondat. Alárendelt összetett feltételes mondat. A fő mondat az utolsó két sor. Minden többi mondat ennek a főmondatnak van alárendelve, mellékmondatok. A mellékmondatok egymással mellérendelő viszonyban állanak. Műfaja epigramma, disztichonban írt költemény, 7 disztichon – a páratlan sorok hexameterek, a páros sorok pentameterek –. Guttenberg a könyvnyomtatásnak volt a megalapítója. Vörösmarty Mihály abból az alakalomból írta a verset, hogy 400 évvel azelőtt kezdődött a könyvnyomtatás, és Németország ezt ünnepelte. Guttenberg tiszteletére kiadtak egy díszes albumot és ebben jelent meg a vers.
Feltételek, amik méltóvá teszik az emberiséget Guttenberghez, a versben minden második sor.
Felsorolja a jövő képeit, melyik kor az, amelyik az emberiség számára ideális, méltó az emberiség megbecsülésére – fő mondat az utolsó két sor. Felsorolja azokat a feltételeket, amikre vágyik.
1–2 sor: ha nem lesz áltudomány, sötétség, hazugság.
3–4 sor: nem lesz erőszak, gyilkosság.
5–6 sor: megszűnik a társadalmi igazságtalanság, felemelkedés lesz.
7–8 sor: a tudás elterjed.
9–12 sor: a föld népei összefognak, égi igazság valósul meg.
Ábránd
Feleségéhez, Csajághy Laurához írta a verset. Nem volt boldog a házassága, a több mint 20 évvel fiatalabb feleség nem tudja viszonozni a szerelmét. Ábrándozik Laura szerelméről, mindent megtenne érte. Nyolcszor írja le a „szerelemedért” szót a strófák elején és azzal is zárja (így mintegy keretbe zárja). Feltételes módban használja az igéket ezzel is kifejezve, hogy az nem valóság, csak ábránd. A vers stílusa romantikus a mindent elsöprő szenvedélyes szerelem miatt. Képei elrugaszkodnak a valóságtól, minden áldozatra kész lenne érte „Feldúlnám eszemet”, „Fa lennék bérc tetején,”, „Eltűrném villám s vész haragját,”, „S meghalnék minden év telén”.
Az első versszakban arról ír, hogy eltépi a lelkét, és ezzel szimmetrikusan a negyedik versszakban visszakéri Istentől, hogy dicsőbb erénnyel ékesítse.
A második versszakban magasságokba menne „Fa lennék bérc tetején,” a harmadik versszakban a mélységekbe menne „Lennék bérc-nyomta kő,” (metaforák). A romantikára jellemző ellentét. A költő minden szenvedést kiállna a szerelméért. Szerkezetileg szimmetrikus költemény. Egy versszak sorai (elöl a számok a szótagszámot, a betűk a rímképletet jelölik):
4 A
6 B
9 C
9 C
6 B
4 A
Előszó
A szabadságharc bukása után írta. Mérhetetlen fájdalmát és csalódottságát akarta kifejezni. Egy esztendő évszakainak kiválasztásával az egész magyar történelmet ábrázolja a reformkortól (1825) a szabadságharc bukásán keresztül a saját koráig (1850 – 1851-ig).
Tavasszal indul a vers, ez a reformkor békés tevékeny koráról szól, amikor munkában élt az ember a szellem működött a szív remélt, ünnepre fordult a természet.
Lapozz a további részletekért