Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
Az egyes versszakokat záró két-két sor minden esetben tömör kérést vagy ítéletet tartalmaz.
A Rebellis vers gondolatvilága, indulatos hangneme megegyezik a Zrínyi másod énekével. Nyolc rövid sorban hangzik el az elmulasztott történelmi lehetőségek miatti keserű szemrehányás: a magyarság magára hagyta Zrínyit, elárulta Rákóczit, nem fogadta el a szabadságot. Jogos tehát a gyáva népre kimondott átok. Ez azonban fájdalmas önostorozás is egyben, mert érzelmi forrása mégsem a gyűlölet, hanem a nemzet jövőjéért érzett rettegő aggodalom.
Ugyan ezek az érzelmek figyelhetőek meg a Vanitatum vanitas és a Himnusz c. versekben is. A világban való csalódottság, elkeserítő sors, megváltoztathatatlan múlt siratása jelenik meg. Kölcsey Berzsenyi Dániel követője lesz, hiszen mindketten a legfontosabb kötelességüknek a tettre kész, munkás cselekvő hazafiság hirdetését tartották.
Kérdések és válaszok Vörösmarty gondolati költészetéből
A magyar reformkor irodalmi élete
A nemesség haladó gondolkodású része forradalom nélkül igyekezett megvalósítani céljait: sürgette a jobbágykérdés megoldását, és nagy önállóságot követelt az állami irányításban.
Az írók jelenléte a közéletben meghatározó volt. Kisfaludy halála után legjobb barátaink, az ún. romantikus triásznak (Vörösmarty M., Bajza József, Toldy Ferenc) a kezébe került szinte minden hatalom az irodalmi életben.
A jelentősebb folyóiratokat is főleg a fiatal romantikusok szerkesztették. A Koszorú Vörösmarty irányítása alatt állt.
A Szózattól fogva Vörösmarty a reformkori harcok nagy költője. Meghatározó műfajai az óda és az elégia lesznek.
Híres epigrammája ódává mélyül, A Guttenberg-albumba. Alkalmi versnek készült: Németországban kiadtak egy díszes albumot Gutenberg Jánosnak a tiszteletére.
A vers egyetlen mesterien felépített körmondat. A versnek tulajdonképpen ünneprontó célzata van: még nem lehet ünnepelni Gutenberg emlékét és találmányát, hiszen nem valósult meg az az eszményi világ, melyet a műveltség elterjedésétől vártak a kor gondolkodói.
A versben még nincs kétség, fenntartás, a hiábavalósággal vívott gyötrelem: ezért tudja az optimizmus felvázolni az emberiség vágyott állapotát.
Az első két sor a felvilágosodás követelését sürgeti. Az örök béke megvalósulásának óhaja már (2. feltétel) dinamikusabb, erőteljesebb: megszemélyesíti az „erőszakot”.
A 3. feltétel a társadalmi igazságtalanság megszüntetését óhajtja. Nem hirdet vagyonegyenlősége, csupán a társadalom minden tagjának erkölcsi felemelkedést. Felfogása szerint az értelmetlen harc mindkét szemben álló felet elemberteleníti. A 4. feltétel a kelet és a nyugat kulturális kiegyenlítődését, a józan ész okosságának és az áldozni tudó szív jóságának harmóniáját követeli. A négy sorra bővülő 5. feltétel a tartalmát tekintve a legigényesebb: az eszményi társadalom a vágyott emberi világ létrejötte csak a nagyvilág összefogásával valósulhat meg. Ez az elképzelt tökéletes társadalmi rend lehet csak méltó diadal, méltó emlékjel Gutenberg számára.
Vörösmarty úgy képzelte el az igazságos emberi világ megvalósulását, hogy a műveltség egy magas szintjén a szemben álló felek belátják az osztályharc értelmetlenségét.
Ez a hit rendült meg a Gondolatok a könyvtárban című hatalmas filozófiai elmélkedésében.
Lapozz a további részletekért