Hirdetés

Szophoklész: Oidipusz király, elemzés

30 perc olvasás

A pusztító pestis miatt a nép Oidipuszhoz fordul segítségért, hiszen a múltban (nagyjából két évtizeddel ezelőtt) már hasonló veszedelemtől mentette meg a várost. A pap így könyörög hozzá:

Hirdetés

„Kelj, halandók legjobbja, fogd föl városunk,

Kelj, vedd gondodba, mert e föld még máig is

Megmentőnek hív régi nagy jótettedért!”

Kreón „jó hírt” hoz Delphoiból, Apolló jóshelyétől a reménység kifejezéseképpen „bogyós babérral koszorúzva homlokát”: a város megmenthető, csak fel kell kutatni és meg kell büntetni Laiosz király gyilkosát. – Közben a múlt újabb részleteire derül fény: a király idegenben halt meg, kísérői egy kivételével mindnyájan odavesztek, útonállók, gyilkosok ölték meg őket. (Érthető, hogy a megmenekült szolga többek támadásáról beszélt annak idején, mert félt a gyávaság vádjától.) – A hír hallatára bizakodás, megnyugvás, megkönnyebbülés lesz úrrá a népen, Oidipusz ugyanis megígéri, hogy mindenáron felkutatja – saját érdekében is – a gyilkosokat. Ez Oidipusz első lépése saját romlása felé.

Parodosz (151-215.) A kar aggódva kérdi, hogy mit tartalmazhat az isten üzenete, majd könyörögve fordul segítségért Athénéhez, Artemiszhez és Apollónhoz. A pestis okozta csapás szívbe markoló leírása után himnikus imával kéri az isteneket – a végén Bakkhoszt, Thébai védőistenét -, hogy fékezzék meg a romboló Ćrészt.

Hirdetés

1. epeiszodion (216-462.): a drámai harc kezdete. – Oidipusz, aki eddig csak „vak hírből”, mendemondából ismerte – biztos adatok hiányában – a Laiosz-gyilkosságot, felszólítja a város népét (a kart), hogy mindenki mondjon el mindent, amit tud. Ezután átkok sorát zúdítja az ismeretlen gyilkosra („Zúzza sárba hitványul hitvány életét!”), de szózatának minden kijelentése, megtorlást ígérő szidalma – majd – saját fejére fog visszahullani.

Śj reményt és megkönnyebbülést jelent Teiresziász érkezése. A vak jós, ki mindent vizsgál, tudhatót és mondhatatlant, égi s földi titkokat, s „kiben egyedül él az igazság minden emberek között”, jóserejével megmenthetné a várost. Az igazságot azonban – épp a király érdekében – nem akarja feltárni, de Oidipusz durva és alaptalan rágalmaira mégis szemébe vágja, amit tud és lát:

„…e föld szennye, akit átkoztál, te vagy!”

„…a gyilkos, akit kutatsz, te vagy!”

  „…azokhoz, akiket szeretsz,

Rút viszony köt, s nem sejted, mily mocsárban élsz.”

Hirdetés

Az előbbi remény a visszájára fordul, de Oidipusz lelki vakságában mindezt Kreón által ösztökélt személyes támadásnak véli. A vád első hallásra oly meghökkentő és képtelen, s a családtagjaihoz fűződő viszonyra vonatkozó kijelentések annyira homályosak és talányosak, hogy mindez a király számára szinte őrültségnek tűnik. Teiresziász egyébként is rejtélyesen, tények, bizonyítékok nélkül beszélt. ŐA múltra Oidipusz egyetlen tétovázó, elbizonytalanodó kérdése utal, s ez származására vonatkozik: mintha kételkedne abban, amiben eddig soha, hogy édesapja Polübosz, korinthoszi király, anyja pedig Meropé:

„Apám? Anyám?… Megállj hát!… Ki szült engemet?”

1. sztaszimon (463-511.) – A kar a gyilkos szánalmas helyzetéről énekel, de Teiresziász szavaira maga is elbizonytalanodik. Végül képtelen hitelt adni a vádaknak. „Soha nem hihetek róla gonoszt” – ezekkel a szavakkal zárul a kórus.

2. epeiszodion (512-862.): a drámai harc fokozódása. – Kreón önérzetesen és bölcsen, higgadtságát megőrizve utasítja vissza Oidipusz goromba vádjait.

Iokaszté szavaiban újra felcsillan – ha rövid időre is – a bizakodó remény. Itt még nem a katasztrófa elhárításának céljából, hanem az őszinte meggyőződés, a segítő jószándék vigaszával vonja kétségbe a jóslatok, az „isteni üzenetek” érvényességét: „…tanuld meg, halandók között / Nincs senki jós, nincs, aki rejtelmekbe lát!” S példaként elmondja a rájuk súlyosodó hajdani, de meg nem valósult jóslat borzalmát.

Hirdetés

Iokaszté érveiből a véres múlt további mélységei tárulnak fel: Laioszt nem saját fia ölte meg (ez három napig sem élt), hanem ismeretlen rablók „egy hármas keresztúton” Phókisz vidékén, „hol az ágas út Delphi iránt és Dauliából összejő”. Négy kísérőjéből csupán egy hírhozó maradt életben.

A vigasznak szánt felvilágosítás ellenére a keresztút említése és az időegyezés (Laiosz halála csaknem egybeesett az ő trónra lépésével) iszonyú gyanút kelt Oidipuszban: hátha ő a gyilkos (még fogalma sincs arról, nem is lehet, hogy saját apját ölte meg). Csupán egyetlen „hajszál-remény” élteti, hogy nem magányos vándorról, hanem többekről, útonállókról szólt az egykori híradás. Ezért akar mindenképpen találkozni a véres tett egyetlen tanújával. – Közben Iokaszté kérésére elmondja élete történetét, vélt származását, korinthoszi neveltetését, majd a keresztútnál végbement eseményeket: önvédelemből volt kénytelen emberéleteket kioltani.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!