Hirdetés

Szophoklész: Antigoné

11 perc olvasás
Szophoklész: Antigoné

Konfliktus

Ebben a részben kerül egymással szembe a két főszereplő. Kreón megkísérli valamiképpen menteni megcsorbított tekintélyét. Abban reménykedik, hogy a leány tagadni fogja tettét, vagy pedig nem is tudott a tilalomról. Antigoné azonban nyugodt, csendes szavaival rácáfol erre a reményre. Antigoné férfiasan kemény, megingathatatlan, még büszkén nevetni is tud. Kreónból csupán a sértett gőg beszél. Hogy hatalmát bizonyítsa, Iszménét is halálra ítéli. Nemcsak két ember, hanem két erkölcsi felfogás áll itt egymással szembe. Iszméné is megjelenik, és szemünkben hősség magasodik: a korábban még rettegő, aktív tettre nem, csak végtelen szenvedésre jó, szánalmat keltő lány, nővére példáját láttán, vállalja a halált, a vértanúságot. Vétlenül is vállalja a „bűnt” és azt a büntetést, amelytől félve nem tudott Antigoné társa lenni. Antigoné keményen, büszkén, gőgösen, durván visszautasítja Iszménét. Kétféleképpen is lehet értékelni ezt a jelenetet:

Hirdetés
  • Antigoné megveti, gyűlöli a gyáva lányt
  • Felébred benne a testvéri szeretet, megsajnálja Iszménét

Késleltetés

Haimon megjelenése késleltető mozzanat, mert hátha tud hatni apjára, s megmentheti még menyasszonyát. Haimon érvekkel igyekszik rávenni apját, hagyjon fel tervével, hiszen a thébai nép nemhogy elítélné, de dicséri a lány bátor, istenes tettét. Kreón hibát hibára halmoz, érvei egyre önzőbbek, csupán személyes jellegűek.

    1. Inkább haljon meg Antigoné, csak a nép hazugságon ne fogja.
    2. A király minden szavát „legyen jogos vagy jogtalan” a népnek követni kell.
    3. Ha enged, akkor asszony rabjának fogják mondani
    4. A város a király tulajdona

A királyfi öngyilkosságra gondol. A zsarnok ezt maga ellen irányuló fenyegetésnek fogja fel. A király, fia szeme láttára akarja kivégeztetni menyasszonyát. Kreón végzetesen magára marad, s ez előre sejteti bukását. Iszménének azonban megkegyelmez. Antigoné, aki szép halál felé megy, alakja megtelik gyengéd nőiességgel, gazdag érzelemmel, tiszta emberséggel. Antigoné az igazság és az élet halhatatlan szerelmese: a boldogságot, nem a halált keresi. Zokogva búcsúzik Thébai földjétől, kincses hazájától, atyai városától. A halál nem szép már, hanem iszonyat. Antigonét elhurcolják. Kreón látszólag győzött.

Hirdetés

Krízis

A vak jós Teiresziász, aki tisztábban lát, mint a látó. A jós arra kéri, inti a királyt, tegye jóvá tévedését. Kreón durván sértegeti a jóst, újra összeesküvésre gyanakszik. A drámai feszültség most éri el tetőpontját (krízis). Teiresziász megvetéssel fordul el a királytól, de előbb elhangzanak baljós szavai: a halottakét váltságul fiát fogja elveszíteni, s házát csakhamar férfiak, és nők sírása tölti be. Kreón megtörik: kétségbeesve fordul tanácsért a karvezetőhöz, aki gyors cselekvésre ösztönzi: bocsássa szabadon Antigonét, temesse el Polüneikészt. A király visszavonja parancsait. A feszültség feloldódik, a drámai cselekmény ezzel tulajdonképpen lezárul: Antigoné embersége győzött, a gőgös zsarnok megbukott. És még minden jóra fordulhat, hiszen a király megbánta tettét.

Végkifejlet

bekövetkezik a katasztrófa. Kreón felismerte ugyan hibáit, megbánta tetteit, de már késő, minden elveszett, bűneinek következményeitől nem menekülhet. Hírnökök hozzák a hírt Antigoné, Haimon és Eurüdiké haláláról, öngyilkosságáról. Kreón összeroppan, erkölcsileg összeomlik. Saját halálát kívánja. Összeomlása nem tragikus bukás, hanem jogos büntetés.

Antigoné jellemvonásai

  • Jellemszilárdság
  • Bátorság (megveti az óvatosságot)
  • Őszinte ( nem tud tettetni)
  • Szeretete nem megalkuvó
  • Önfeláldozó, az emberség parancsának engedelmeskedik
  • Szereti az életet
  • Nem tud az adott szituációkban élni

(Antigoné jellemvonásait a mű cselekményének egyes mozzanataival bizonyítani kell)

Kreón jellemzése

Ő Antigoné ellenfele, de nem emberi nagysága miatt, hanem mert ő a hatalom birtokosa. Elvei és tettei között mély szakadék tátong. Nem a város érdekeit védi, hanem a saját tekintélyét. Kreón bukásának oka saját zsarnoki jellemében keresendő, saját bűnei roppantják össze, hiszen semmibe vette az istenek törvényét, az emberség parancsát, a nép véleményét. Fia figyelmeztetése is csak zsarnoki dühöt vált ki belőle. Kreón jogosan vádolja önmagát fia és felesége haláláért. Jogosan bűnhődik. A sok rázúduló szerencsétlenség miatt részvétet érezhetünk iránta, de megbocsátani nem tudunk neki.

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2 3


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!