Pilinszky János költészete (1921-1981)

Az abszurd mellett a tragikum válik a vers fő esztétikai minőségévé.

A versbeszédre a biblikus, archaikus nyelvhasználat jellemző. A gondolatritmus, a soráthajlások szintén a beszélt nyelv ritmusára emlékeztet. Epikus jellegű a versbeszéd. A logikai összefüggések a motívumszövést segítik, a hangulati töltet hozzájárul a vers gondolatiságának kibontásához.

Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.

A háború az eszmélődés legfogékonyabb korában érte Pilinszkyt, s olyan sokkot idézett elő benne, amely egész későbbi útjára kihatott. Nemzedéktársaival együtt elveszett korosztálynak tekintették magukat, a háború testi-lelki rokkantjainak, úgy érezték, hogy a század akna mélyeiben hánykódnak, hogy széthullott, füstös romhalmaz köröttük minden, hogy hazátlanul és testvértelenül maradtak. E közérzetből a magyar antifasiszta költészet néhány remekműve született meg. Pilinszky János a Harbach 1944, A francia fogoly, valamint az Egy KZ-láger falára valamint a Harmadnapon című kötet verseiben a szenvedésről, áldozatról és kegyelemről szóló keresztény tanítás alapján nézett szembe az embertelenség emlékeivel, őszinte bűntudattal tartott lelkiismeret vizsgálatot, szava olyan gyónás volt, amelyre nem kért s nem is fogadott el feloldozást. Arról írt, hogy a kegyelem még magányosabbá teszi az embert, s csak a bűnnel számot vetve, a megtisztulás útját vállalva lehet új közösséget teremteni.

A vers címe Harmadnapon a bibliaolvasó ember számára a kereszténység legnagyobb örömhírét, a feltámadást, és annak történetkörét idézi meg.

Húsvét a Fiú története, és pontosan ezért a mi történetünk is, mivel a Feltámadott érettünk győzte le a halált és adott életet. Mennybemenetele ígéret a visszatérésre, és annak bizonyossága, hogy mindörökké él, hogy közbenjárjon értünk az Atyánál.

A feltámadás a Lélek története is.

A Lélek a húsvéti eseményben az Isten és Krisztus közötti, valamint a Feltámadott és miközöttünk fennálló kettős kapcsolatot hozza létre: a feltámadásban ő köti össze az Atyát a feltámasztott Fiúval, illetve az embereket a Feltámadottal, új életet ajándékozva nekik. A Keresztrefeszítettet Élővé teszi, a félelem és a halál foglyait pedig az élet és a szeretet szabad és bátor tanúivá.

Ez a gondolat fogalmazódik meg a haláltáborok borzalmait idéző költeményben.

A költemény az elsődleges élmény, a lágervalóság áttételes felidézése.

A vershelyzet egyszerre konkrét (láger-világ) és metaforikus (megváltástörténet). A kettő rájátszik egymásra és kölcsönösen felidézi egymást. Avers felütése egy előzőleg megkezdett, de elhallgatott gondolatsor folytatása és lezárása: „ És fölzúgnak a hamuszín egek,/ hajnalfele a ravensbrücki fák”.

A haláltáborra közvetlenül csak a „ravensbrücki fák” látomásos képe vonatkozik, közvetve pedig a „hitvány zsoldosok”, jelzős szerkezet, amely egyszerre idézi fel a láger őreinek képét és a Krisztust elhurcoló római katonák képét. Az első versszak fő motívumai az ég, fa, gyökér, fény ősi toposzok, melyek az élet jelentéskörébe kapcsolódnak, ugyanakkor a két világszintet, a profánt és transzcendenset kapcsolják össze.

A motívumokat a hozzájuk kapcsolódó jelzők sajátos jelentéstartalommal töltik meg: „hamuszín egek”, „ravensbrücki fák” egyértelműen a láger-élményt erősítik föl. A megszemélyesített gyökér az idézett sorban „És megérzik a fényt a gyökerek”  rájátszik Radnóti Gyökér című költeményére fölidézve a koncentrációs táborok foglyainak a lefokozott életminőségét, de ugyanakkor élniakarását is.

A nyolcsoros versben prófétikus jövendölésként jelenik meg a feltámadás látomása. Az anaforás mondatszerkezetek, mind a négy mondat az és kötőszóval indul, a rövid mondatok izgatott, gyors váltásai ünnepélyes, biblikus pátoszt kölcsönöznek az előadásnak. Az első versszak soraiban a kinyilatkoztató bizonyosság tónusa újjongó elragadtatással jövendöli meg a feltámadás közeli csodáját: És szél támad. És fölzeng a világ”metonímiában.