Petőfi Sándor forradalmi költészete

Petőfi túlságosan radikálissá vált, 1848 nyarára szembe került Kossuth mérsékeltebb politikájával, köztársaságot akart. Támadta a Batthyányi kormányt, mert kevesellte az eddig elért eredményeket. Így szembekerült a politikai vezetőkkel, és elvesztette korábbi népszerűségét. Ezért az 1848 nyarán rendezett szabadszállási képviselő választáson nem jut be a nemzetgyűlésbe. A választási kudarc nem múlt el nyomtalanul Petőfi lelkében. Csalódásai változásokat indítanak meg politikai világszemléletében. A néphez való viszonyát tükrözi Az apostol című romantikus elbeszélő költeménye. Életszemléletének eddigi derűje megingott, lelkiállapota a világgyűlöletet súrolja. Az apostolban a világ fekete, a nyomor és az erény testvérek, a férj, feleség, gyermekek éhezése megdöbbentő leírásban tárul elénk. Romantikus túlzások találhatók a gyermek Szilveszter sorsának igen részletező leírásában. Gyermekkora lopásból, koldulásból és mások szolgálásából állt. Szilveszter romantikusan statikus hős: egyszerre egy világmegváltó apostol áll előttünk. Az eposzi hagyományokat követő in medias res kezdés a padlásszoba nyomorában jeleníti meg. Lelke ledobta a gondokat, Istennel társalog, az emberiség felszabadításához, boldogításához kér tőle erőt. Ezt a túlzott eszményítést beárnyékolja az a körülmény, hogy míg világboldogító terveit szövögeti, addig a saját családja nyomorával szemben tehetetlen: néhány hónapos gyermekét hagyja éhen halni. Szilveszter életébe a költő néha beleszövi a saját sorsának egy-egy fordulatát (a szilveszteri születésnap, a kastély kisasszonya szüleit megtagadva felesége lesz), eszméivel pedig teljesen azonosul. Az ifjú hősnek is az iskolában a legkedvesebb stúdiuma a világtörténet tanulmányozása volt.

Petőfi következtetései szerint az emberiség története a közeljövőben fog véget érni. Szilveszter azonban a szőlőszem-hasonlat alapján más következtetéseket von le: eszerint az általános boldogság korát nem az elnyomott néptömegek világméretű összecsapásától várja, hanem a „nagy lelkek” önfeláldozó harcától. Ha a szőlőszemet, a kicsiny gyümölcsöt sokszor 100 ezer és millió napsugár érleli, a föld, a nagy gyümölcs megérése talán évezredekbe vagy évmilliókba is kerülhet. Ezek a földet érő sugarak a „nagy lelkek”, de ilyenek ritkán teremnek, és egy sugár élete csupán egyetlen napig tart. Szilveszter életének az a tudat ad célt, hogy ő is egy ilyen sugár lehet. Megváltozik korábbi gondolkodása, átértékelődött a korábbi népvezér-és lángoszlopszerep: a költőapostolnak nem e népet kell vezetnie, hanem a nép helyett kell cselekednie. Szilveszter elvont nép-fogalma 3 alkalommal kerül szembe a kiábrándító valósággal. Mint falusi jegyzőt a nép egyik napról a másikra űzi el, pedig előtte lelkesedtek érte. Ez mélyen kiábrándítja. Hasonló csalódásban van része a titkos nyomdában megjelent könyve fogadtatásakor is. Eszméit mohón nyelte el a szomjas világ, de a hatalom egyetlen szavára megrémült a nép és megtagadta a könyvet, szerzőjétől elfordult, sőt még büntetését is követelte. Szilveszter büntetése rémes volt: feleségétől és életben maradt gyermekétől nem búcsúzhatott el, az utcán tartóztatják le és 10 évnyi börtönre ítélik. Mikor szabadul, első kérdése, hogy szabad-e a haza. Ennek az ellenkezőjét tapasztalja: a világ visszafejlődött. Céljának megfelelően vállalja a forradalmi tettet: a nép éljenzése közepette rálő a királyra. A befejezés azzal zárja le a költeményt, hogy a késő századok megemlékeznek azokról a nagyokról, akik a szolgaságban is szabadok voltak.

Petőfi igazi politikus és életrajzi költő volt, életének minden fontos eseménye megjelent valamelyik művében – ez a forradalom időszakában is jellemezte. Költészete nem volt egysíkú, nem koncentrálódott egy dologra, témára, hanem folyamatosan reagált a politikai, társadalmi helyzet és hangulat változásaira. Ez persze nem jelentette korábbi elveinek megtagadását. Ha kellett, buzdított; ha kellett, ostorozott; ha kellett, gúnyverset, csatadalt, kiáltványt írt; és ha kellett, megpróbálta újra és újra harcba szólítani a magyarokat. A magyar irodalom legismertebb és legnépszerűbb alakja, a népköltészeten alapuló műköltészet megteremtője.