Petőfi Sándor élete

1823. január 1-én született.

1824 októberében Kiskunfélegyházára költöztek (ezt tartotta szülőhelyének)

Tanulmányai:

  * 1828 – Félegyháza

* 1829-31 – Kecskemét

* 1831 – Szabadszállás

* 1831-33 – Sárszentlőrinc

* 1834-35 – Pest: előbb az evangélikus német, majd a

piarista gimnázium tanulója

* 1835-38 – Aszód

  * 1838 – Selmecbánya: selmeci líceum

a magyar önképzőkör tagja

megismerkedett az újabb magyar költészettel (Gvadányi, Vörösmarty, Csokonai)

tanulmányait hanyagolta à anyagilag tönkrement édesapja visszavonta támogatását

1839

február – gyalog elindult Pestre és beállt a Nemzeti Színházhoz kisegítő munkásnak, majd szülei kérésére hazament

május-szeptember – Ostffyasszonyfán élt egy rokonánál

szeptember – Sopronban önként beállt katonának a császári hadseregbe

1840 tavasza – Grazba érkezett alakulatával, de nem bírta a terhelést és megbetegedett (Zágrábban ápolták)

1841

február – elbocsátották a katonaságtól

március – Pápára ment, ahol Orlay Petrich Soma vendége volt (néhány hétre a gimnáziumba is beiratkozott)

à Pozsonyon keresztül Dunavecsére gyalogolt szüleihez

à Pest à Selmec à Dunavecse

június-szeptember – Ozorán felcsapott vándorszínésznek

október – visszatért Pápára tanulni a pápai kollégiumba

Pápán ismerkedett meg és kötött barátságot Jókai Mórral

1842

augusztus – Komáromban volt Jókaiéknál, majd Mezőberényben Orlaynál vendégeskedett

október – örökre abbahagyta a tanulást anyagi gondjai miatt

novembertől – Székesfehérváron, majd Kecskeméten színész (1843. áprilisig)

1843

Kecskemétről (Pestet és Pápát érintve) Pozsonyba gyalogolt, ahol Országgyűlési Tudósításokat másolt

nyár – Pesten és Gödöllőn töltötte és a Külföldi Regénytár részére fordított (tiszteletdíjak!)

kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal à Pilvax kávéház

ősz – Debrecenben ismét színésznek állt és Diószegre, majd Székelyhídra vándorolt

november – betegen tért vissza Debrecenbe és ekkor határozta el, hogy felhagy a színészi ábrándokkal

1844

február – szélben, esőben indult Pestre, hogy költő legyen

felkereste Vörösmartyt és az ő ajánlatára a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását

július – Vahot Imre segédszerkesztőnek maga mellé vette a Pesti Divatlaphoz

október – megjelent A helység kalapácsa c. komikus eposza és első verseskötete (Versek 1842-44)

Pesten megismerkedett Vachott Sándor (Vahot Imre testvére) sógornőjével, a 15 éves Csapó Etelkével, aki azonban 1845. január 7-én váratlanul meghalt. à versciklus (szerelemvágy, gyász): Cipruslombok Etelke sírjáról

1845

március – megjelent a János Vitéz

kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből

április – elindult felvidéki körútjára à mindenhol lelkesen üdvözölték a már ismert költőt

nyár – az út során készült Úti jegyzetek c. útirajzát kiadták

újabb sikertelen szerelem: szép, szőke, gödöllői lány – Mednyánszky Berta(szeptemberben megkérte a kezét, de a lány apja hallani sem akart a házasságról) à versciklus: Szerelem gyöngyei (október)

november – megjelent második verseskötete: Versek II.

otthon, Szalkszentmártonon tartózkodott (’46 márc. 10-ig)

1846

március – visszatért Pestre és belevetette magát az irodalmi és a politikai életbe, szervezni kezdte a Tízek Társaságát

szeptember – a nagykárolyi megyebálon megismerte az akkor 18 éves Szendrey Júliát – az erdődi jószágigazgató

kissé szeszélyes, irodalomértő leányát –, akit nem a férfi, hanem a költő hírneve ragadott meg

Júlia nem érezte a szerelem „spontaneitását” s nem volt képes azonnal dönteni; az egyenes választ hónapokig halogatta. A szerelmi regény minden mozzanatát őrzik a költemények s a Reszket a bokor mert… kezdetű költemény már a lemondás szándékát sejteti. Ezt Júlia is észrevette s „a zárdabeli kislányok együgyűségével használta fel az elszakadt fonál összekötésére, melyet aztán egy lasszóvető biztonságával ránt majd meg” (Illyés Gyula).

1847

március – megjelent Összes költemények c. kötete

július – beutazta újra a Felvidéket à Úti levelek

szeptember – megismerkedésük évfordulóján összeházasodtak Erdődön, a mézesheteket Teleki Sándor gróf koltói

kastélyában töltötték

igazi barátságot is hozott számára ez az év: Arany János (levelezésbe kezdtek)

à Koltóról Nagyszalontára utaztak, hogy meglátogassák Aranyékat