Nagy Lajos: Kiskunhalom

És még további ellentétek kerülnek ki a regény soraiból. Sokan átkozzák Vanyur Zsuzsannát, a kofát, mert a szegényektől olcsó fillérekért veszi meg a szőlőt, és azután viszi Pestre, hogy ott drága pénzen adjon túl rajta. A Kiskunhalmon üdülő Fleischerné gyanakvással tekint a szolgálatába szegődött kis 15 esztendős cselédlányra, Káveczki Julisra. Julis pedig „szeretné megfojtani azt a kegyetlen, gyűlölködő élőlényt, akit neki szolgálni kell, akinek minden dühös szavára szelíden, vékony hangú alázattal kell felelnie…”

A paraszt bolondnak nézi az urat, az úr pedig lenézi, undorral tekint a porfészek Kiskunhalomra. „Éjfél után az országútról befordulva egy nagy túraautó robog végig a falun, gróf Majsay Tihamér ül benne két barátjával, Pestről jönnek, és a bankotai kastélyba mennek. Az autó falja az utcákat, meg se kottyan neki a falu, egy vagy két perc az egész, amint a Deák Ferenc utca legszélső házát elérik, Piac tér, Nagy utca, Földvári utca, s már kifelé szalad. Micsoda porfészek, érzik, gondolják az autó utasai, legfeljebb Majsay gróf nem, mert neki ez már nem újság.”

Persze elmaradhatatlan ebből a képből, a rendszer megbízható őre, a csendőr.

Kétszer is találkozunk csendőrökkel. Az első alkalommal a hevesi embert faggatják, aki szénégető lévén, Baranyába indul, hogy munkát keressen. Gyanús a rend őrei szemében, mert ipari munkás. De megnyugtató számukra, hogy nem vallja magát szocialistának, s örvendetes az is, hogy nem sokat tud Oroszországról, arról pedig egyáltalán semmit, hogy ott most milyen világ van. Tovább engedik háta hevesi embert, de utána néznek, s tekintetükben még egyszer felvillan a gyanakvás. A fejezetet lezáró kép izgalmas. Nagy Lajos művészete, kifejező ereje szinte utolérhetetlen benne: „A két csendőr néz utána egy ideig, csak úgy szórakozásból. Olyan a távozó, amint kissé fáradtan szedi maradozó lábait, kopottan, csapott vállal, hogy a kóbor kutyát juttatja az ember eszébe. A himlőhelyes csendőr amint néz utána, az egyik hideg kék szemét úgy hunyja be, mint ahogy célozni szokás a fegyverrel.”

Aztán estére ugyanez a két csendőr megjelenik Káveczki István házában. Alaposan szétnéznek, átkutatják a házat; minden gyanús dolgot magukhoz vesznek, tolvajkulcsot, meg 12 pengőt, mert hiszen „feltűnő összeg egy egyhold szőlős parasztembernél.” Káveczki Istvánt és a nála lakó Szabadi Sándort bekísérik a parancsnokságra. Megindul a pletyka a faluban, mert szégyen az előállítás, meg félelmetes is. Káveczkit mindenki a faluban elharapódzó lopásokkal gyanúsítja, Szabadit mással, a kommunizmussal is, mert gyakran jártatta a száját.

Kiemelkedő hőse nincs a műnek. Senki sem tartózkodik sokáig a színen.

Csak így tudja Nagy Lajos a falu teljes képét adni. Természetesen egyik-másik szereplő ismételten megjelenik előttünk, azért, mert a vele történő esemény vagy események kiegészítik a Kiskunhalomról rajzolódó képet.

A sok szereplő azonban egyértelműen meggyőz minket arról, hogy a faluban kétféle életmód van: a kétkezi munkások vigasztalanul élik szürke hétköznapjaikat, melyektől az ünnep- és vasárnap sem nagyon különbözik. A másik életmód az uraké, szellemi örömökben az sem gazdag, de nem teszi tönkre az embert annyira és oly fiatalon, mint az előbbi. A tikkasztó nyári hőségben, a legforróbb órákban a „papok, tanítók jegyzők, írnokok, földbirtokosok és kereskedők leheverődnek elsötétített szobáikban, szundítanak egyet, és sem ébren, sem alva nem panaszkodnak.” Nekik több idejük van megállni, elbeszélgetni egymással, kicserélni gondolataikat, falusi módon elfilozofálgatni. Általában jelentéktelen dolgokról beszélgetnek. De ha szóba kerül pl. olyan probléma, mint a tuberkulózis, mely kíméletlenül pusztít a falun, nem szívesen hallgatják a realitás felé mutató indoklást, ti., hogy szegény a paraszt, rosszul táplálkozik, nincs higiéniára nevelve. Maga az orvos tiltakozik legjobban, ha gazdasági okokkal akarják a betegséget magyarázni. „Lárifári! Van, aki rosszul táplálkozik, van, aki jól táplálkozik. Hányszor hívnak engem télen, mert valaki telezabálta magát töltött káposztával, meg kolbásszal.” Máshol: „Kérem, rossz az egész magyar Alföld ventilációja. Kérem, ahogy egy lakást időnként szellőztetni kell, úgy egy egész vidéknek szükséges, hogy a levegője mozogjon, változzon, hogy különféle áramlások járják át. Már most északon a Kárpátok, nyugaton a dunántúli hegyek, Vértes, Bakony, Pilisi hegyek, keleten megint az Erdélyi Kárpátok, hát kérem az Alföld körül van zárva hegyekkel, ez egy medence kérem, amelybe beleszorul, befülled kérem a levegő.”