Hirdetés

Moliére: A fösvény (1668), elemzés, tartalom

23 perc olvasás

A negyedik jelenetben szinte egyszerre támad a kettős ellentét, a fösvény apja fiát és lányát elszakítja szerelmétől. Sőt, Mariannát ő maga akarja feleségül venni, Elizt pedig a gazdag Anzelmnek szánja. A tragikus konfliktust Moliére az ötödik jelenetben vígjátéki eszközzel oldja meg. Valérnak adja át „ a szót, aki ravaszságból Harpagonnak ad igazat. Ilyen módon Harpagon nevetségessé válik, mert hisz a hízelgőnek, s a közönség jóízűen nevet a rászedett fösvényen.

Hirdetés

A II. felvonás első jelenetében az uzsorások szatirikus bemutatásával találkozunk.

A második jelenet ismét a tragédia felé mutat, mert ebben az apa és a fiú leleplezi egymást. Az apa felháborodik, amiért Cléante ilyen módon próbál pénzhez jutni, a fiú pedig undorodva ismeri fel a leggonoszabb uzsorásban tulajdon apját. Ezt a tragikus összeütközést a következő jelenetek bohó-zati hangja oldja fel. Fecske és Fruzsina, majd Harpagon és Fruzsina (II. 3-5.) dialógusa mulatságosan mutatja a rögeszme másik vonását, a fösvénység közönséges, durva és piszkos jellegét.

Ilyen bóhózati jeleneteket találunk a III. felvonás elején is. Harpagon lakomát akar rendezni a vendégek tiszteletére. Csakhogy rögeszméje nem engedélyezhet pénzkiadást, viszont szerelme ezt követeli tőle. A konfliktusban a rögeszme győz, Harpagon mindennél többre tartja kincsét.

A III. felvonás negyedik jelenetében Marianna lép fel, s ekkor ismét komollyá válik a hangulat.

Hirdetés

Marianna szegény lány, aki Fruzsina rábeszélésére már-már hajlandó férjhez menni Harpagonhoz. Ezt az áldozatot özvegy édesanyjáért hozza meg. Moliére kitűnően kiaknázza a komikus lehetőségeket, mégis részvét és szánalom kíséri Marianna útját, s az ő pályája semmiképpen sem nevetséges ezekben a jelenetekben. Ezért törekszik arra Moliére, hogy Cléante tragikus szerepkörét kedélyessé változtassa. A hetedik jelenetben már-már tragikus összeütközésre kerül sor, hiszen Cléante kijelenti apja házasságáról: „ha rajtam állna, ez a nász sose menne végbe”. De néhány perc múlva már kedélyes a hangulat: Cléante apja költségére néhány kosár mandarint, narancsot, csemegét hozatott, majd nagylelkűen apja gyűrűjét Mariannának ajándékozta. A felvonás utolsó jelenetei a mellékszereplők bohózati felléptetését tartalmazzák, s ekkor történik meg az is, hogy Keszeg fellöki gazdáját.

 

A IV. felvonás első jelenete Fruzsina terveiről szól. Ezekből semmi sem valósul meg, mert Moliére ezt a szálat később elejti.

A harmadik jelenetben a gyanakvó fösvény csapdát állít fiának, s az bevallja, hogy szerelmes Mariannába. A fiú vallomása után ismét komoly konfliktusra kerül sor:

„HARPAGON: Akasztófáravaló te, utamba mersz állni?

CLÉANTE: Maga került az én utamba. Az elsőség az enyém!

Hirdetés

FÍARPAGON: ÉS az, hogy az apád vagyok, te?! És a köteles tisztelet, mi?!

CLÉANTE: Itt nincs helye a fiúi engedelmességnek. A szerelem előtt semmi sem szent.

FÍARPAGON: Majd a botomtól tanulod meg, ki vagyok. CLÉANTE: A fenyegetés sem állít meg. HARPAGON: Lémondsz Mariannáról. CLÉANTE: Soha.

HARPAGON: Botoüde, de tüstént!”

A tragikus konfliktus ismét megoldódik: Jakab lép közbe (IV. 4.) és mint bíró ítéletet mond. Becsapja mind a két felet, s már nevet is a közönség, mert a quiproquo ismét célba talált. J

A fösvény tetőpontja a IV. felvonás hetedik jelenete. Harpagon megtudja, hogy a kincset ellopták. Ez a kincs életének egyetlen célja és értelme, tehát ebBen a jelenetben panasza szinte tragédiáig emelkedik. A közönség riadtan, részvéttel vagy álmélkodással hallgatja, és senki sem nevet, amikor Harpagon ilyen szavakkal lép a színre:

Hirdetés

„Tolvaj! Gyilkos! Haramia! Törvényt! Igazságot, igazságos ég! Végem van, meggyilkoltak! Elmetszették a torkomat, ellopták a pénzemet! Ki lehetett? Hová lett? Hol van? Hova bújt?”

Az V. felvonás komikus jelenetekkel kezdődik.

A csendbiztos nyomoz, de eljárása sehova sem vezet. A harmadik jelenetben újra az összetévesztés eszközét használja a>szerző: Valér arról beszél, hogy Elizt titkon feleségül vette, Harpagon pedig mindezt az ellopott ládikóra vonatkoztatja. A közönség jól tudja, hogy a két szereplő félreérti egymás szavát, s éppen ezen mulat. (Ez a (quidproquo egyébként kezdetlegesebb formában már Plautus darabjában is szerepelt.)

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!