Hirdetés

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma elemzés

Mikszáth Beszterce ostroma című regényének tárgyi alapjául egy képviselőtárs, Pongrácz Károly anekdotája szolgált. Először a Pesti Hírlap közölte folytatásokban, kötetben 1895 novemberében jelent meg. Ebben az időszakban Mikszáth már egyre jobban kiábrándult kora politikájából. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy a műben a jelent olyannyira negatívan ábrázolja.

Hirdetés

A regényben Pongrácz István, a nedeci vár ura középkori szokások, törvények, erkölcsök szerint él, a XIX.századi jelentől érintetlenül. Az ő zárt világában a nemes érzelmek, az egyenesség, az elvszerűség mellett feudális jog, az erőszak is érvényesül. A mű döbbenetes végső mondanivalója azonban ebből a szemszögből éppen az, hogy a különc úr konzervált világa mindezzel együtt is magasabb rendű, mint a kinti erkölcsi zűrzavar. A külső valóságban a képmutatás, az önzés és a törtetés, az eszmék anyagias és nyers érdekek szerinti felhasználása, megcsúfolása dívik. Pongrácz Istvánnak végül is vereséget kell szenvednie, el kell tűnnie, de túlkapásai ellenére is az igazi emberi nagyság utolsó képviselője távozik – a mű világából.

Pongrácz irodalmi előképe Don Quijote. Nem véletlen, hogy a várúr a cselekmény során ajándékba kapja Cervantes regényét, melyet mély megrendüléssel olvas. A gróf őrültségéről az író nem dönt, felvetését lényegtelennek tarthatta. A sugallt tanulság azonban az, hogy a magyar környezet elnézi Pongrácz István grófnak az anakronisztikus viselkedését – a korabeli magyar társadalomnak aligha lehetett az az egyetlen idejétmúlt jelenség. Még statisztálnak is az ismerősök és rokonok, együtt játszanak a várúrral – amíg életveszély nem kezd fenyegetni.

Még lényegesebb azonban Pongrácz lelki történéseibe Apolka érkezése után betekinteni. Az üde fiatalság, a természetes szépség mélyen megrendíti a nagyon érzékeny grófot, az idős várurat. eddigi álomvilága mellé egy elemi erejű vonzalom be sem vallott ábrándjai kerülnek. Mikszáth mesterien érzékelteti a szeretetvágy és a kötelességtudat küzdelmét, melyet a hős heroikus erőfeszítéssel leplez el mindenki elől, csaknem mindvégig. Apolka távoztakor azonban megmutatkozik veszteségének nagysága: nélküle képtelen tovább élni, tovább játszani az életét.

A környező nagyvilágban viszont merőben másféle erkölcsök működnek. Van egy lelkiismeretes orvos – ő szegényen hal meg. gazdag bátyjait testvérgyűlölet fűti. Apolkát csak egymás felüllicitálása érdekében kényeztetik, majd eltaszítják maguktól. a Behenczy bárók a színészcsapatot is megszégyenítő szólamokra és gesztusokra képesek – valójában mélyen romlottak, cinikusak, az ún. úri svihák magatartás képviselői. Szlávok és magyarok egyaránt kisszerű és alantas életet élnek, magyarkodásuk is legfeljebb álca. A kép még inkább nemzetközivé szélesedik Pruzsicky figurájával – ő Pongrácz udvarában abból él, hogy lengyel (hiszen a gróf egyik hóbortja, hogy „saját lengyelt” tart magánál).

Ilyen körülmények között az igazi emberi kapcsolat és érzelem üdítő színfolt. Annak számít Pongrácz István eszeveszett ragaszkodása Apolkához, és az ő hálás vonzalma István bácsihoz. Feltűnik, hisz ritkaság: Pamutkay őszinte meghatottsága Pongrácz végrendelkezésekor. A gyermekien tiszta Apolka és a halálosan szerelmes Tarnóczy Emil vonzalmának végül győzedelmeskednie kell – Pongrácz összeroppanásához ennek felismerése is hozzájárulhatott.

Sok melegséggel, mesélő derűvel, humorral, elkomorulásokkal, szatírával és tragikummal írja le Mikszáth a különc várúr kiterebélyesedett anekdotáját. A legnagyobb részletességgel Pongrácz István lelki tragédiáját rajzolta meg, a többi figurát és epizódot vázlatos, de találó tollvonásokkal írta le. Néhány szóval mesterien jellemez, rengeteg életbölcsességet villant fel.

A szerkezet a Mikszáthra jellemző módon épül fel: lassú hömpölygéssel, ezúttal két teljesen külön szálon indul el, majd az összetalálkozás után drámaian felgyorsul, és nagy hatású, tanulságos végkifejlet zárja.

Írásművészete a romantikából a realizmusba való átmenetként értékelhető irodalomtörténeti szempontból. Az eszményeket a legtöbb művében a valósággal ütközteti. Szülőföldjének patriarkális világát bensőségesen ábrázolta, ő volt a dzsentri első és igen pontos bírálója. Belülről, országgyűlési képviselőként is ismerte a Monarchia értékválságos világát, melyet a rokonszenv, a humor és az elvszerű kritika változó arányú keverékével irt le. Nagy megfigyelő volt, és a klasszikus értelembe vett elbeszélés legnagyobb művésze. Érdekes, kalandos, tanulságos történeteket mesélt el. élőbeszédszerű stílus, szubjektív előadásmód, a hangulatok virtuóz váltogatása jellemezte nagy sikerű írásait.

A világirodalomból Dickens áll hozzá a legközelebb. A szépet bele kell látni a sivár jelenbe – ez majd Krúdy világához vezet.

 



Ady Endre (26) Angol (29) angol nyelvtan (35) Arany János (18) Atom (20) egyenes (25) elemzés (139) ember (23) energia (26) Filozófia (37) függvény (25) gazdaság (34) halmaz (24) háromszög (25) hőmérséklet (32) líra (22) magyar (22) magyar irodalom (289) Magyarország (38) magyar történelem (102) Matematika (25) Nyelvtan (43) PC (60) Petőfi Sándor (20) politika (24) párhuzamos (18) szerves (32) szervetlen (31) számok (27) számítógép (60) szög (25) tartalom (18) test (28) tétel (18) Történelem (21) USA (18) valós (19) vektor (18) vers (50) verselemzés (47) világirodalom (111) világtörténelem (115) víz (22) életrajz (21) érettségi (34)
Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!