Mikszáth Kálmán: Sárarany elemzés – Metonímia, Metafora

Turi Dani indulatai, szenvedélyei elsősorban társadalmi eredetűek. Nagyratörő tervei keresztülvitelében azonban szembetalálja magát nemcsak a grófi birtok által képviselt feudális hatalommal, hanem saját faluja szokásrendjével, hagyományaival, múltban megrekedt gondolkodásmódjával. Kitörési vágya miatt családi élete örökös harccá romlik „héja-násszá” férj és feleség között. A regény végén mindent elér, amire vágyott: megkapja a bérletet, a grófnőt is sikerül elcsábítani, mégsem boldog és elégedett: naggyá lett, s kisebbé a falu. Gyilkosságát indulatnak tekinthetjük, melyet megbánt, s nem akar még egyszer indulatainak csapdájába kerülni, de Borát meglátva ismét fellobban benne a tűz, a pusztító. A feudális hatalom az igazi oka Turi Dani bukásának, az építésre, alkotó munkára hivatott értékes néperő meddő elfecsérlődésének, sőt romboló ösztönné válásának. Az író a végül is legyőzött Turi Danival mondatja ki ezt a megrendítő igazságot: „az örök ítélet kezében van immár a fáklya, amely arra való volt, hogy világítson, s lőn gyújtogatóvá”.