Fazekas Mihály: Ludas Matyi elemzés

A műben megjelenő jellemábrázolás összetett. Mind a két főszereplő fejlődésen megy keresztül. Ludas Matyi a koszos sihederből művelt ember lett, aki kinőtt a falu keretei közül (Nem marad a faluban.). Makacssága és furfangos észjárása miatt képes az ígérete teljesítésére. Mint jeles emberismerő, szinte mindenkin átlát. Minden verésnél kihasználja Döbrögi naivságát, és felpiszkálja hiúságát. Döbröginek is változik a jelleme. Eleven embernek van megformálva, az ellenszenves tulajdonságai mellett az emberi gyengék is megjelennek benne. Kegyetlen és hatalmaskodó, de mellette nyúlszívű és kiszolgáltatott helyzetben megalázkodó. Az ő szava a törvény, de mellette ostoba és műveletlen. Erre példa, hogy kiírtatja a környék összes libáját.

„hanem a Lúdas név annyira fészket Vert szívébe, hogy a vídék lúdját kiölette, Mert csak lúdtollat látott is, azonnal elájúlt; Még a lúdimagistert is ki akarta csapatni A jószágából; de az azt ígérte, hogy inkább Rektornak hívatja magát, s minden követőit,”

A mű végére már rettegésben él, földesúri fölényes magatartása teljesen eltűnik, félelmetes uraságból nevetséges báb lesz. Ezzel szemben Ludas Matyi Mátyás lett, gyalog ment el a faluból, a harmadik verésre pedig lovon jön, nevetséges suhancból lesz félelmetes bosszúálló.

A Ludas Matyi szerkezete egyszerű, és célratörő. A cselekmény felépítése teljesen szimmetrikus, lekerekített. A történet a vásárban kezdődik, és itt is fejeződik be. Jellemző rá a tömör, katonai stílus. A korabeli irodalomra jellemző volt a terjengős szint szinte parttalan stílus. „Honnan vette szerzőnk ezt a valóságos sürgönystílust, amely azonban mégis csupa íz és zamat, azt tehetségén kívül legfeljebb azzal tudjuk magyarázni, hogy maga a hexameteres forma tömörségre kényszerít.” Elhagyott a műből mindent, ami nem tartozik szervesen a cselekményhez, vagy a jellemzéshez. Minden ismétlést kihagyott a műből, a párbeszédek is tömören peregnek, mindig a cselekmény menetét viszik tovább. Csak legelőször részletezi a verést, később csak átugrik rajta, csak említi, hogy Döbrögi megkapta a járandóságát.

Nyelvezete határozottan egyszerű, szinte prózai egyszerűségű tiszta népi nyelv. Ennek a nyelvnek ad egy furcsa ritmust a klasszikus versforma, ami csak nemrég honosodott meg hazánkban. Ezt a különös összhatást a népiesség és az időmértékes verselés idegensége adja. Hexameter általában emelkedett, patetikus hangvétel esetén jelenik meg, például eposzok esetében (Odüsszeusz). De itt egyáltalán nincs emelkedett stílus. De ez az ellentét talán azért sem érvényesül teljesen, mert a daktilusok helyett sok a spondeus. Ezt még tovább lazítja a sok enjambement. Így hasonlít az élőbeszédhez. A verselés egyetlen helyen „hibázik”:

Úgy nyöghette ki, hogy Lúdas Matyi meggyilkolta.

De ez sem véletlen, hanem az elhaló nyögést utánozza az, hogy az ötödik versláb is spondeus. A népiesség és az antik verselés ellentétét kétféleképpen lehet magyarázni. Lehet, hogy ezzel is a komikumot akarta erősíteni. A másik vélemény szerint nincs ellentét, mert Fazekas Mihály szinte olyan természetességgel használja a hexametert, mint régen a görögök.