Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai verseinek elemzése

A korábbi gyermeki tisztaságot, szűzi ártatlanságot felváltották a felnőttség szerepei, ezzel párhuzamosan eltűnt a gyermekkor csodálatos gazdagsága, beszűkült a hajdani élet ezerféle lehetősége is. A Boldog, szomorú dal az 1920-ban megjelent Kenyér és bor című kötet nyitó darabja de a verset 1916 decemberében írhatta, 1917-ben közölte a Nyugat. A költemény a férfikor delelőjén álló, elismert és jó anyagi körülmények közt élő író számvetése, rossz közérzetének, önmagával való elégedetlenségének kifejezése.

A cím egymással szemben álló, egymást tagadó jelzői már előre felhívják a figyelmet a dal ellentétező felépítésére, ennek következtében kellő fenntartással olvassuk a költemény kétharmad részét kitevő első szerkezeti egységet. A költő itt szinte leltárszerűen sorolja fel elért sikereit, megvalósult vágyait. Látszólag magabiztosság, önelégültség, harmóniatudat jellemzi a vers hősét. Mintha önmagát kívánná mindenáron meggyőzni saját boldogságáról. Megkapott mindent az élettől, ami egy átlagembert megelégedetté tehet: a polgári jólét biztonságát, a civilizáció áldásait, a családi boldogság nyugalmát, a beérkezett művész országos hírnevét, elismertségét. Éppen az a túlbizonygatás ébreszt kételyeket, sejteti a felszín mögött rejlő elégedetlenséget (Berzsenyihez Osztályrészemre című művéhez hasonlóan). A különös egybecsengések nemcsak önfeledt boldogságot, szomorúságot feledtető zenét sugallnak, hanem bizonyos gúnyt, öniróniát is szuggerálnak. A vers utolsó soraiban hangváltás történik: feltör az eddig akarva rejtett keserűség, az önmarcangoló bánat, az elégedetlenség. Ezt jelzi a stílus megváltozása is: ideges, zaklatott, laza szerkezetű mondatok, felkiáltások utalnak a belső nyugtalanságra, a tétova bizonytalanságra. A lélekből izgatottan roppan ki a panasz, az önvád. Ez a hiányérzet eltörli, semmivé teszi a költemény elején oly biztosnak látszó értékeket. Egyetlen kép uralkodik a záróképben: a lírai hős megszállottan, lázasan keresi azt a kincset, amire vágyott: nyilvánvalóan valami tartalmasabbra, teljesebb létre, lényegibb gazdagságra utal.