Kölcsey Ferenc – Himnusz, Huszt

4 – 8. sor: levonja a következtetést, mit ér keseregni a múlton, tenni kell a hazáért. Végén a csattanó: „Hass, alkoss,  gyarapíts: s a haza fényre derül!” Disztichonban írt költemény.

Zrínyi dala dialógusforma, a költő lelki vívódásának tükörképe, párbeszéd formájában. A vándor kérdez, keresi a régmúlt dicsőségét, a válasz elutasító, lehangoló. Keresi a régi hont, a bérceket, a harcok színhelyét, a nép  hősei nyomdokán halad előre, a válasz mindennek a tagadása. A bérc eltemette a hőst és hírét, nincs nép többé, más faj van most. Zrínyi II. éneke lírai dialógus a költő  lelki  vívódását  tükrözi,  mindkét szerepben a költő van.

1 versszak: könyörög a sorshoz (a himnuszban Istenhez) „ó légy gyámja, légy vezére,”, mert végveszély fenyegeti, szenved a nép „kánya kígyó, féreg egyre támad, / És marja, rágja kebelét.”

2. versszak: a sors válasza, szemrehányó hangnem, „S  másokra vársz, hogy érte vívni fognak?”, neked kell megvédeni a hazát, „Ő gyáva  fajt  szült,  s érte sírba jut.”

3. versszak: Zrínyi könyörög – „De szánjad, ó sors, szenvedő hazámat!”, öngyermekei támadják. Tartsd meg a hű anyát, talán jobb fiat szül.

4. versszak: a sors válasza – büntetés vár a hazára, az ősz  apák  dicsősége kevés, a bűnös nemzedék el fog pusztulni.

Parainesis: magyarul intelem, buzdítás.

Unokaöccséhez,  Kölcsey  Kálmánhoz írta, de az egész magyar ifjúsághoz szól és szólt más  is. 40 lapos kis könyv. Főbb mondanivaló: sokat kell gondolkodni szeretni az emberiséget (elsősorban háznépedet) szeresd a hazát önáldozatra van szűkség törekedj ismeretekre, őrizkedj a felületességtől teljes birtokában légy a nyelvnek, első sorban az anyanyelvnek „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén!” fáradj a hazáért és ne tenmagadért fölteszi a kérdést, hogy mi a boldogság.