Katona József munkássága – Bánk bán
3. Bánk feltétlenül és tökéletesen eleget kíván tenni államférfiúi és családapai, férj kötelezettségének, de még inkább erkölcsi parancsokra akar hallgatni, az abszolút becsület törvényét szándékozik követni. A haza dolgát és Melinda ügyét is ezért kívánja teljesen elfogulatlanul rendezni. Ehhez ragaszkodik akár élete árán is. Melindát megtagadja, vele együtt a gyermekét is megátkozza, majd odaveti a nádori jelvényt Gertrudis koporsójára.
4. “Itten Melindám, Ottan a hazám” – e két legszentebb földi érték ellentétes irányból vonzza Bánkot az expozíció végén. Nehezen dönt, de végül a hazát fenyegető veszélyt indul elhárítani. Magabiztos fellépéssel leszereli a békétleneket, sőt Peturt is térdre kényszeríti. Sorsának tragédiája azonban most az, hogy Ottó épp ezekben a percekben környékezhette meg Melindát. a két főmotívum, a haza és Melinda sérelem a továbbiakban is felváltva, váltakozó erővel késztetik előre, a bosszúállás irányába. a nagyjelenetben egyértelműen Melinda sorsa lesz a súlyosabb tényező.
Az ötödik felvonásban Bánk majd annak önérzetes hangoztatásával lép színre, hogy tettét a haza “polgári háborútól” való megóvásáért követte el. A becsületét azonban nem tudja megvédeni, és a sorsát megbélyegző csapásként éri a védetlenül hagyott Melinda halála.
5. Bánknak meg kell menteni a haza és Melinda becsületét és ezzel együtt a magáét. Nem látja, hogy konkrétan mi a feladata: a veszélyek elhárítása, vagy a már megtörtént események megállítása, esetleg megtorlása, igazság szolgáltatása? Mindegyikre sor kerül, hiszen Bánk tragédiájához az is hozzájárul, hogy ezt az utat lépésenként végig kell járnia és rendre késlekedéssel. Legvégül pedig még az önigazolásra, az önbecsület tisztázására is rá fog kényszerülni.
6. Késlekedésének az a fő oka, hogy világszemlélete ellentmondásos. Bánk egy középkori tragédia hős, de felvilágosodott gondolkodás is jellemzi. Katona ezzel a drámájával azt illusztrálja, hogy az ő jelenében, a XIX. század elején a feudális és felvilágosult szemlélet szövevénye könnyen okozhat politikai, magánéleti váltságot. Bánk ugyanis önérzettel védi meg hagyományos nemesi kiváltságait akár a királlyal szemben is. Többször jelenik meg a színen félig vagy egészen kivon kardal, fel-feltör benne a békevágy az emberszeretet. A békétleneket is azért fékezi meg, mert békét akar, mert a parasztok is benne bíznak. Bánk már nemzeti egységet akar képviselni. Az egész mű azt sugallja: olyan nemzeti egység és béke kívánatos, amelyben a személyes méltóság és sérthetetlenség is érvényesül.
Bánk nosztalgiával tekint vissza nemzeti függetlenség korára. Látásmódja egyúttal illuzórikus is, az eseményei és illúziói gyakran takarják el előle a valóságos történéseket. Az első felvonás végi monológjában Bánk még elveit és monológjait fogalmazza meg, de Ottó már a kezében tartja a porokat Melinda megbecstelenítéséhez, s utóbb kiderül: a Délvidéken már korábban megkezdődtek a zendülések. Bánkot a helyzete, jelleme, szemlélete és főképp a sorsa rendszerint megfosztja az adekvát cselekvéstől: az illúziós szándék, és a radikális tett konfliktusa nehezedik rá.
A IV. felvonásban, Gertrudishoz érkezve már mintha elszánta volna magát a véres tettre, de erőszakellenessége megint visszarettenti. Vádjait szenvedélyesen, de indulatainak nagyfokú fegyelmezésével olvassa a királyné fejére, és végül is csak önvédelemből öl, az életére orozva törő Gertrudis tőrét fordítja vissza a hátulról támadóra. Felrémlik előtte, hogy gyilkolni semmilyen körülmények között nem szabad. A sor büntetése az lesz, hogy az erőszaktól eleve idegenkedő Bánk mégis gyilkol, de az ezután elszabaduló erőszakhullám el fogja pusztítani a legdrágább kincsét, elvakultan megtagadott, de mindig rajongással szeretett Melindáját.
Az ötödik felvonás
A Bánk bán első négy felvonása a klasszikus drámamodellt testesíti meg: a konfliktus két oldalán Bánk, illetve Gretrudis áll, az ő összecsapásuk a negyedik felvonásba lezajlik. az ötödik felvonásban azonban nem csupán a leszámolás következményei játszódnak le, hanem a főszereplők tetteinek megítélése kerül sorra. Gertrudis már halott. Bánk pedig el kell, hogy szenvedje egyfelől az udvartól tetteinek jogi és erkölcsi megítélését, másfelől saját belső lelkiismereti drámáját. Bánk most szilárdan áll saját lelki ítélőszéke előtt, és ez az önérzet színpadi igazsággá válik.
Lapozz a további részletekért