Katona József: Bánk bán szereplők jellemzése

II. Endre

Az ötödik felvonásig nincs jelen, de sokszor emlegetik nevét. Bánk a királynéval folytatott vitában nagy és igazságos uralkodóként említi, miközben azt is kimondja, hogy a magyarok csak miatta tűrik a merániakat. Endre valóban bölcs és igazságos uralkodóként viselkedik, képes felülemelkedni az őt ért sérelmen, megkegyelmez Bánknak. Ezzel nemcsak erkölcsi nemességét bizonyítja, hanem azt is, hogy elismeri Bánk cselekedetének jogszerűségét, a törvények szellemének megfelelő voltát. Képes különbséget tenni a törvényszegés (Petúr) és a törvénynek megfelelő viselkedés (Bánk) között. Szerepének hangsúlya, a szerző korának szóló üzenet: a magyarságnak egy igazságos és jó királyra van szüksége, a hatalmaskodó idegen előtt azonban nem hajlik meg.

A cselekményidő megfelel a történelmi időnek, s megfelel a dráma időbeli követelményének is, a történet 1213. szeptember 27-28-án játszódik. A mű helyszíne a királyi udvar, valószínű, hogy a valós helyszín az esztergomi királyi vár.

Melinda

Melinda tragikus sorsú áldozat. Katona szép, nemeslelkű, de saját sorsába beavatkozni nem tudó nőalakot teremtett Melinda személyében. Szereti és tiszteli férjét, vele szemben alázatos is. Ottóval szembeni viselkedése büszke, határozott. Erkölcsi tartása, férje iránti szerelme lehetetlenné teszik, hogy Ottó elcsábítsa. Büszkesége és férjének viselkedése vezet megőrüléséhez, az őt ért gyalázatot nem képes elviselni. Halálhíre már nem változtat Bánk reménytelen helyzetén, de összeomlását véglegessé teszi. Megölése dramaturgiai szempontból sem lényeges, hisz Ottó gazemberségét ez a tette már nem fokozza. Halála inkább megváltás, „bűne” alóli megszabadulás. Jelenéseiben talán a két legfontosabb a harmadik szakasz elején, a szobájában folytatott párbeszéde férjével, és Gertrudis-szal folytatott dialógusa a negyedik szakaszban. Bánk előtt megalázza magát, bocsánatáért esedezik, s bűntudatot érez. A királynéval szemben a sértett büszkeség és a megalázottak keserűsége szólal meg, s viselkedése azt sejteti, hogy Gertrudisnak része van megbecstelenítésében, a cselszövésben Izidóra Melinda „párja”, ő is Ottó áldozata. Szemben Melindával inkább szerencsétlen. Legfontosabb jelenete a negyedik szakasz elején Gertrudis-szal folytatott párbeszéde. Egyrészt értesíti a királynét Bánk ittlétéről és Ottó számára oly megalázó tetteiről.

Ottó

Ottó személye az, aki nem azonos a feltételezhető, igazi csábítóval. A valóságban Gertrudis másik öccse – Berthold, kalocsai érsek – lehetett a csábító, de Katona tisztában volt azzal, hogy a cenzúra nem engedné át művét, ha egyházi személy ilyen szerepben jelent volna meg művében. Ezért választotta erre a szerepre Ottót, aki Gertrudis apját követte a merániai trónon. Ottó a dráma legellenszenvesebb alakja, nincsenek pozitív vonásai: aljas, hatalmaskodó, hazug, gyáva. Gertrudis is megveti. Bizonyos értelemben minden hozzá is kötődik. Eléri, hogy Melindát az udvarba hívja a királyné, csellel elcsábítja szerelmét, később a számára terhelő bizonyítékokkal rendelkező tanúkat (Bíberach, Melinda) megöli. Megtestesíti mindazt, amiért a békételenek lázadnak. Aljassága, nevetséges gyávasága (elfut Bánk elől) lehetetlenné teszi, hogy ő váljon a mű negatív hősévé, de hozzájárul Gertrudis halálához. Jellemének negatívumait árnyalja Gertrudis udvarhölgyével, Izidórával szembeni viselkedése is.

Bíberach, Ottó (költött) lovagja, klasszikus cselszövő (mint Jago, vagy Schiller Wurm-ja), de a békételenek számára is fontos híreket hoz. Azt hiszi, hogy „lavírozása” később jutalmat hozhat számára. Segít Ottónak, azt hiszi, hogy túljárhat Ottó eszén, s végül áldozata lesz. Tévedéséért súlyos árat fizet, megbánása késeinek tűnik. „Lézengése” jelképes, nemcsak hazája nincs, erkölcsei sincsenek. Cinikus okossága Ottó fölé emeli.

Petúr bán és a főurak

Petúr is ellenszenves figura, bizonyos értelemben Bánk negatív ellenpólusa. Belőle hiányzik a nagyság, az átgondoltság, képes lenne a trónörökösök elleni merényletre is. Tulajdonképpen viselkedése etikátlan: ellenfeleiről csak rosszat képes feltételezni, Bánkot úgy kényszeríti a lázadásban való „részvételre”, hogy elhallgatva előle az információkat, csak a különleges jelszót közli vele, ennek pedig nem más a funkciója, mint Bánk megzavarása (a főhős – többek között – emiatt hiszi azt, hogy mindenki tud Ottó és Melinda viszonyáról). Ügyes szónok, tudja befolyásolni, szavaival irányítani az embereket. Idegenekkel szembeni bizalmatlansága, gyűlölete nemcsak a merániaiaknak szól, ő is az események egyik mozgatója.Mikhál és Simon, Melinda bátyjai, szerepük moderátor-szerep. Egyrészt a lázadókkal tartanak, maguk is tisztában vannak a merániaiak bűneivel, ugyanakkor idegen származásuk óvatosságra is inti őket. Mikhál tevékenyen próbál beavatkozni az eseményekbe, de követjárásának sikertelensége saját ügyetlenségének is köszönhető (negyedik szakasz). A második szakaszbeli párbeszédük megható hazafiúi vallomás. Myska bán és Solom is a békítők közé tartoznak, szerepük a király „jelenlétének biztosítása”, Myska menti meg a király gyermekeit a betörő lázadók elől.