Kassák Lajos élete

Kassák Lajos életének áttekintése

1887. március 20-án született Érsekújváron (Szlovákia). Apja önpusztító alkat; anyja a Mutter, a munkásasszony jelképe, aki sem önmagával, sem a környezetével nem köt alkut (Levelek anyámhoz). A körülmények, a család, a környezet elleni lázadás tizenkét éves kora körül következik be; félbeszakítja iskolai tanulmányait. Lakatosinasnak szegődik, majd vasmunkás lesz angyalföld különböző gyáraiban. 1909-ben Szittya Emillel és Gödrössel, a faszobrásszal gyalog elindulnak, hogy bejárják Európát. Ezt írja le az Egy ember élete: Csavargások című része. Párizsból visszatoloncolják őket. Feleségül veszi Simon Jolánt, a háromgyerekes munkásasszonyt, aki egyúttal a korszak jelentős előadóművésze is. 1919-ben beigazolódni látszik a messianisztikus forradalomvárás. Nyáron azonban már éles polémia bontakozik ki Kassák és Kun Béla között. Kun Béla a művészet pártos, napi szintűen elkötelezett voltát kéri számon az íróktól, Kassák Lajos a művészet öntörvényűsége mellett száll síkra. Kassák lapját betiltják, s a megélt élmények egy életre eltávolítják Kassákot a bolsevik típusú baloldaltól, s a hivatalos baloldallal nem is találja meg a hangot.

1919 végén Bécsbe emigrál, 1926-ig ott él, majd hazatér. Az avantgárd terjesztése tölti ki életét. Simon Jolán halála után (1938) feleségül veszi Kárpáti Klárát. 1945 után az elsők között kap Kossuth-díjat, a fordulat évét követően azonban elhallgattatják. A hatvanas évek elejétől kapcsolódhat be a művészeti életbe. Újrafelfedezését nemzetközi szinten is párizsi kiállításának köszönheti. 1967. július 22-én Budapesten halt meg.

Kassák művészete

Kassák Lajos a magyar avantgárd világszínvonalú képviselője. Költő, prózaíró, festő, irodalomszervező. Életének legjellemzőbb vonása a tudatos önépítés. Kassák a századforduló magyar társadalmának mélyéről jött, s kezdő íróként a Népszava költőinek vonzáskörébe került. Szemléletének Ady és a Nyugat hatása, valamint nyugat-európai csavargó körútja adott egyetemesebb távlatokat. Korai novelláinak és Misilló királysága (1912) című regényének naturalizmusán átüt a nyugtalan útkeresés szándéka. Szociális hevületű lírájában és egyfelvonásosainak szimbolikus nagyításaiban (Isten báránykái, 1914) pedig már a formabontó költő készülődött. Háborúellenes publicisztikáját meghatározták szocialista nézetei. Felfigyelt az avantgárd kibontakozó mozgalmaira, a futurizmusra és az expresszionizmusra. Az izmusok hatására született meg eklektikus, de az avantgárd határozott jegyeit is magán viselő verseskötete, az Eposz Wagner maszkjában 1915, amelyben a kassáki konstruktivitásnak és expresszivitásnak olyan modellértékű költeményei jelentek meg, mint a Mesteremberek és az Örömhöz. A kötet címe jelképes: az eposz a teljességigényt, míg Wagner a modern művészetet szimbolizálja.

A társadalmi feszültségekre érzékenyen reagáló művészeti mozgalom az irodalmon túl a modern képzőművészet, a színház és a zene felé is tájékozódott. E folyamatban vált Kassák az új törekvések meghatározó ideológusává. 1917-től részt vett a politikai harcokban. Sorra jelentek meg expresszionista hangvételű, antimilitarista és erősen szociális indíttatású novellás- és verseskötetei (Egy szegény lélek megdicsőülése, 1918; Khalabresz csodálatos púpja, 1918; Hirdetőoszloppal, 1918), valamint regénye (Tragédiás figurák, 1919). Lapjában és világnézeti különszámaiban manifesztumok, cikkek sorozatát írta a társadalom és a művészetek forradalmi átalakításáért. E tevékenységével teremtette meg a jellegzetesen magyar avantgárd mozgalmat, az aktivizmust. A diktatúrával szembeni fenntartásait röpiratban hirdette meg (Levél Kun Bélához a művészet nevében).

Kassák Lajos első alkotói korszakában

„a cselekvésre, változásra kész, nagyra hivatott Ember nevében írja műveit, és mindent – a forradalmat és ipari civilizációt, a proletárnyomort és a munkás elhivatottságot, a gépeket és a természet világát együtt, egyszerre ábrázolja, az egész mindenséget szeretné magához ölelni” (Béládi Miklós).

A bécsi Ma erős dadaista, majd konstruktivista színeivel a nemzetközi avantgárd jelentős fórumává vált; Kassák pályája kiteljesedett. Költészetének monumentális alkotásai lírai eposzai (Máglyák énekelnek, 1920; A ló meghal, a madarak kirepülnek, 1922); versesköteteiben, számozott költeményeiben az izmusok szemléleti változásai rögzíthetők (Világanyám, 1920; Új versek, 1923; Tisztaság könyve, 1926).  A Máglyák énekelnek nagy, feszült képet ad a forradalomról és a vereségről. Költészete a teljes értelmetlenség és káosz érzetét adja vissza, már csak merész képek, ugráló gondolattöredékek maradnak, a vers szövete végképp felfoszlik.