Hirdetés

Kaffka Margit: Színek és évek (1912)

19 perc olvasás

Magda nagy sikerű, érdekes nő, akit sokan körülrajonganak. A család már beleegyezett abba., hogy Vodicska Jenő, a grófi uradalom inzsellérének ügyvéd fia vegye feleségül. Magda egyszerre csak azt veszi észre – közben még egy ifjúkori szerelem idillje is lejátszódik -, hogy szorul körülötte a hurok, egyszerűen nincs más megoldás, mint ez a házasság.

Hirdetés

Megkezdődik az a felemás élet, amely annyira jellemző a korabeli, nem nagy pénzű úriasszonyokra: lótás-futás, rengeteg munka, a férj kiszolgálása, az a robot, amely Magdát egészen öreg napjaiig végigkíséri, hogy aztán a társaságban annál jobban ragyogjon a házivarrónővel összeügyeskedett olcsó, de mutatós holmikban. Ambíciói azonban igen határozottak: valaki akar lenni, és ez csak a férje révén lehet. Tulajdonképpen nagyravágyása az egyik oka annak, hogy Vodicska arra az útra lép, amely adósságokhoz, az alispánság megpályázásához, végül pedig az öngyilkosságba vezet. Közben feltűnik Tabódy Endre, a lánykori szerelem, s rajongó odaadása színt, lírát jelent a mindennapok munkája, gondjai között. De a válástól az asszony visszariad.

A valóság és a vágyak, képzeletjátékok szétválasztását Magda még természetesen éli: a társadalmi szerep s az álmok kettőssége életforma a számára. Vágyai, álmai túlmutatnak példaszerű házassága unalmán, ambíciói nem elégszenek meg a vidéki ügyvédné rangjával, s még kisfia születése sem tudja teljesen betölteni; mindez házasságának hajszálrepedéseire vall.

Életének válsága akkor következik be, amikor férje halála után saját magának kell döntenie további sorsáról. Vele eddig mindig történt valami: szinte azt lehetne mondani, megírták számára a szerepet, amelyet aztán tökéletesen eljátszott. Most azonban írónak és színésznek kell lennie egy személyben. Egész belső lénye, neveltetése, családi hagyományai tiltakoznak, amikor régi barátnője, Jolsvay főispánné azt a tanácsot adja neki, hogy fogadjon lakókat, és kosztosokat, vagy nyisson elegáns kalapszalonfélét. Az egyetlen ember, aki rajongó szeretettel veszi körül, Horváth Dénes, férje régi ügyvéd kollégája, de gyakorlati segítséget ő sem ad. Hosszas útkeresés után Magda szívós asszonyi kitartással mégis úgy irányítja a dolgokat, hogy az agglegény Horváth feleségül vegye. Kénytelen ezt tenni, hiszen már hírbe hozták, s csak ez a lépés biztosíthatja számára, hogy a kisvárosi társaság ismét befogadja.

Ez a második házasság alapvetően különbözik az elsőtől.

Hirdetés

Horváth Dénes is egyszerű polgárember, de nem a Vodicskák fajtájából való. Túl sokat élt és látott ahhoz, hogy nagy jelentőséget tulajdonítson a rangnak és a vagyonnak. Amolyan dekadens esztétalélek, aki csak udvarolgatásra, az asszonyi hiúság legyezgetésére alkalmas. A pillanatnak él, nem a jövőt építi.

Az ilyen elomló, lágy egyéniség, az ilyen minden-mindegy oblomovi lélek század végi művészváltozata mindenre inkább alkalmas, mint a házasságra. Mennyire tipikus, hogy Pórtelky Magdának mindkét alkalommal polgár férjjel kellett beérnie! Vodicska a régi nemességhez alkalmazkodó, feltörekvő magyar polgárság képviselője, Horváth pedig a mindent kívülről és felülről szemlélő, semmit sem igazán akaró gyenge intellektuelé. A magyar polgárság kritikáját láthatjuk ebben a két szereplőben; egyikük sem alkalmas arra, hogy valami újat kezdjen, s szakítson a régi dzsentrivilággal.

A Horváthtal eltöltött évek Pórtelky Magda számára a pokoljárást jelentik. Anyagi gondok, a második házasságból származó három lány nevelésének problémája, az iszákossá váló, eldurvult férjjel folytatott állandó harcok, veszekedések közepette kell leélnie érett asszonyéletét.

Az a szerelem, amely eleinte még Déneshez kötötte, gyűlölködésbe, leküzdhetetlen idegenségbe csap át: ez a két egymáshoz láncolt ember tépi-marja egymást. Gyermekeik jelenléte sem akadályozhatja meg a feszültség állandó kirobbanását.

A sors iróniája folytán beteljesedik Magda régi vágya: a rokonok, barátok még egyszer összefognak, hogy segítsenek a züllésnek indult Horváthon: megválasztják megyei alügyésszé.

Hirdetés

Magdából mégis megyei asszony lett, de milyen másképp, mint ahogyan lázasan tervezgette Vodicska mellett.

Már nincsenek illúziói, álmai, de minden szépről lemondva mégsem lehet élni. Az öregedő asszony számára még hátravan az utolsó vigasz: a vallásé. Új káplán kerül a városba, aki mintegy divattá teszi a katolicizmust. A vallás Magda számára eddig csak a társadalmi lét szükségszerű velejárója volt,- sőt fiatalkorában még valami egészséges szkepticizmus is élt benne. Kaffka világosan megmutatja, hogy a vallás csak az illúziókon alapuló szubjektív menekülés útja. Magda vallásossága nagyon rokon a német romantika katolicizmus-rokonszenvével, és még inkább az angol századvég Dante Gábriel Rossetti köré csoportosuló preraffaelita művészcsoportjának esztétikai élményével.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4

Címkék: magyar irodalom


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!