József Attila élete, munkássága

A város peremén című vers már sokkal biztatóbbnak érezhető. A munkásosztály és a burzsoázia népének elbukásáról szól. Külső tájként a várost mutatja be a társadalommal és az osztályokkal. Belső tájként pedig magát a költőt és a társadalomban levő elnyomást érezhetjük. A vers elején József Attila T/1-ben szólal fel. Azonosul a munkásosztállyal, buzdítja és felszólaltatja őket. Keresi a lényegét, a közös jegyeit és a munkásosztály értelmét. Az agitatív jelleget itt is érezhetjük. A vas-motívum ismét megjelenik, amely az ipari társadalma jelképezi. A költő szerint ez egy osztályok felett álló hatalom, és ezt a hatalmat a munkásosztály fogja elnyerni. Minden adott ehhez, csupán cselekedni kellene. A „csak hull a / kövér, puha korom, / s lerakódik, mint a guanó, / keményen, vastagon” sorokkal bebizonyosodhat számunkra, hogy külső tájként a korom lerakódott a városra és ugyanúgy belső tájként a társadalomra is, kifejezve ezzel a tétlenséget és a kilátástalanságot. Tényleges tettek kellenek már ide, nem elég a szó. „A költő-ajkán csörömpöl a szó” azt jelzi, hogy a hatalomra jutás innentől kezdve már nem rajta múlik.

Úgy gondolom, hogy ezek a versek a mai világra nézve is példaértékűek lehetnének. Élete során sajnos nem volt rá lehetősége, hogy a szüleit megismerhesse, ám az ebből adódó tettvágy arra ösztönzi, hogy ezért a világért valamit tenni kell. József Attila szerint őseink nagy hatással vannak ránk ők őrizték meg számunkra ezt a világot, de ezért nekünk is cselekednünk kell. Valóban a kezünkben van a hatalom, de a jobb jövő elérése céljául, „hogy helyt álljunk az emberiségért az örök talajon”, tudnunk kell bánni ezzel a kinccsel.