József Attila szerelmi költészete
Óda
1933-ban egy lillafüredi írói rendezvény véletlen félbeszakadásának köszönhető a világirodalom talán legmonumentálisabb szerelmi költeményének a megszületése. Ihletője Szöllősi Henrikné Marton Márta volt. Márta különleges szépsége, környezetében mindenkit magával ragadott, József Attilát is megbabonázta (Német Andor így írja le a lányt: karcsú, barnahajú, fekete-éj szemű lány). A szerelemről, a férfi és a nő kapcsolatáról egyedi módon szól a költő. Művészeti eszközei avatják ezt a verset a legeredetibb és legmerészebb szerelmi költeménnyé a világirodalomban. Ez a tiszavirág-életű szerelem csak ürügyül szolgált annak kifejezésére, hogyan éli át a költő a szerelmet.
Hat részlet-vers mozaikból alakul ki a vers. Az első részlet egy jellegzetes József Attila-i verskezdés, mely környezetrajz. Impresszionista tájkép, melyben ott a szemlélődő költő. A lírai én szoktatja szívét a csendhez, a benne uralkodó érzésekhez. A szerelemmel teli férfi magányában a természet szépségeibe is a szeretett nő vonásait látja bele.
„Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll.”
A strófa végén megjelenik a kedves, mely mozgalmasságot hoz az eddigi meditáló mozdulatlanságba s ezzel egyszerre a képzelet síkjába lép át.
„ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés.”
A második részlet mérhetetlen mélységeket átfogó miniatűr, mely tele van ellentétekkel:
„míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha!”
A költő magányát ez a szerelem oldotta fel, s most, hogy a kedves elment, túláradva, sikoltva buggyan ki belőle a vallomás: „Szeretlek te édes mostoha!”
József Attila egész életét beárnyékolja az édesanyja korai elvesztése. A harmadik rész elején az anya-gyermek kapcsolat áll, mellyel az összetartozás fontosságát próbálja kiemelni. Ennek az érzésnek a még erősebb kifejtését szolgálják a további hasonlatok. A szeretett lény egésze savként maródik be imádója lényébe.
Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
A negyedik részlet a legmerészebb szerelmi leírás, amellyel eddig találkozhattunk. Úgyszólván egy ünnepélyes hangulatú biológiai vízió. A szerelem eksztázisa túllép a szeretett nő milliószor magasztalt külső szépségén; a röntgen-szemmel „alászáll rejtelmeibe” és állhatatos himnuszt zeng kedvesének belső világáról. Ebben a részben fellelhetjük Thomas Mann hatását is, aki a Varázshegy című művében a szeretett hölgy röntgenképét tartja a pénztárcájában.
„Gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát”
„s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják!”
Az ötödik rész naturalisztikus hasonlata („Mint alvadt vérrögök, úgy hullanak eléd ezek a szavak.”) arra utal, hogy szerelmének tudatos átérzéséről csak dadogó szavakkal tud vallani a költő. A metaforisztikus jelzői szerkezetek („lágy bölcső”; „erős sír”; „eleven ágy”) az eggyéolvadás vágyát zengik annak árán is, hogy a szeretett lényben imádója feloldódjék a szerelem végtelenségében. A halál ellen csupán ez az egyetlen támaszpont a számára, melyet kétségbeesetten követel. Egy szerkezeti csúcspont és egy hangulati mélypont ötvöződik ebben a strófában. Ez a szakasz egyfajta zárlatként is hat, mely egy visszatérés a valóságba.
A Mellékdal olyan szerepet játszik az ódában, mint egy örvénylő szimfonikus költemény végén elnyugvó, finom, halk dallam.
„talán kihűl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz:”
Nagyon bizonytalan hatást kelt a „nagyon” szó háromszori előfordulásával. Ebben a részben a mindennapok apró örömeit sorolja fel tiszta egyszerűséggel, mely sorokból kivehető egy közvetlen emberi kapcsolat vágya.
„Csobog a langyos víz, fürödj meg! Ime a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad.)”
A vers kompozíciója összetett: A rajongó, szerelmi izzás után szinte természetszerűen ereszkedik le a költő a csöndes szerelmi boldogság vágyának révébe.
A Mellékdal szabályos, tiszta dallama is a megnyugvás a reményteljes beteljesülését sugallja a korábbi fejezetek zaklatottságával szemben.
Lapozz a további részletekért