Hirdetés

József Attila élete és munkássága

59 perc olvasás
József Attila

“Itt, hol máskor oly híg ég alatt

Hirdetés


Hirdetés

Szikárló tűzfalak

magányán a nyomor egykedvű csendje

fenyegetően és esengve

föloldja lassan a tömény

bánatot a tűnődők szívén

s elkeveri

milliókéval.”

A sok áthajlást használó zenét szétlökik a kemény parancsok, a rögeszmésen visszatérő “itt” határozószó.

Ugyanez a kettősség figyelhető meg a különböző hangulatú szavak összekapcsolásában. Az áhítatos és az ironikus, a modern és a hagyományos szavak egyidejűségén túl a kettősség megfigyelhető a részletekben is.

Az önismerethez az embernek az egész múltját ismernie kell, fel kell derítenie. A “tekints alá” felszólításban a modern pszichológia tétele fogalmazódik mag: a tudatalatti megértése fontos a személyiség megértéséhez. De érződik benne a mitikus pokolraszállás követelménye is. Ez a pokolraszállás képileg és zeneileg is megismétlődik – itt már nem az ember, hanem az idő, a táj tart lefelé:

“Töredezett, apró ablakok

fakó lépcsein szállnak a napok

alá, a nyirkos homályba.”

A táj és a megismerő ember összetartozásának, hasonlóságának gondolata és érzete vezérli a verset. A fájdalmas, de emberhez méltó tudat és sokrétegű érzelmek fogalmi ábrázolása után a legősibb indulatot felvillantó kép következik:

Hirdetés

“Anyjához tér így az a gyermek,

Kit idegenben löknek, vernek.”

Az utolsó mondat: “Ez a hazám.” A vers végső kijelentésében sok a bánat, a keserűség; pátosz és öngúny keverik a befejezésben is.

Óda (1933)

A fiatal nő, akivel a költő 1929-ben a kávéházban találkozott Szántó Judit volt, aki hat évig József Attila szerelmese, élettársa és elvtársa is egyben. Lakja fel-felbukkan a versekben, de soha nem teljesen, csak töredékekben jelenik meg. 1929-től 1933-ig nem írt szerelmes verset a költő, s az Ódát sem Judit ihlette. Ezután is hosszú időnek kell eltelnie, míg Gyömrői Edithez szóló versei megjelennek a Nagyon fáj c. kötetében (1936).

Az Óda olyan nagy erővel szólal meg, mintha az indulatok és az érzések csak alkalomra vártak volna a költőben, hogy kipattanjanak és verssé álljanak össze.

Az Óda a szerelem látomásos körképe: a szerelem teljességét, átfogó egyetemességét, anyaghoz kötöttségét a fogalmi, képi elemek mellett a vers zenéje is elmondja. A szavak hangteste, mint kísérőzene egy ölelkezést kottáz. A hangokkal egyenrangú szerepe van a csendnek, amely soha nem lesz űr.

Hirdetés

A testi szerelem képzetét gondolati kapaszkodók is segítik. A zenei felépítés támogatja a gondolati tartalmat és egy-egy szójelentés is segíti a zenét, mint forma. A sorvégeken átnyúló mondatok, a test külső részeinek megjelenítése a várakozás pillanatait idézi. “Az úton senki, senki” – kijelentésben ott van valami izgalomnak, valami simogatásnak is a képe, melyet az “s” hangok keltenek.

A második rész vallomással kezdődő és záródó sora az összeölelkezést idézi. A következő rész azonban éles határt jelöl ritmusával. A lüktetés jellemző a negyedik részre is, de elterebélyesedőbb, elomlóbb lesz; az első versszak három pontja után a beteljesülés felé halad. Az ötödik részben tetőzik minden várakozás és izgalom; élet és halál, újrateremtés és pusztulás formálja a fojtott, “elnémulás” előtti pillanatot.

Az ötödik rész utolsó, zárójeles szakasza eszmélkedés fényes látomása; utána a Mellékdal csöndes öröme következik.

A hat részből álló költemény is spirális formát mutat.

Állóképpel indul, mely helyzet- és helymegjelölés is egyben. A versben megfogalmazódó csend is jellegzetesen József Attila-i motívum. A szelíd magányából mozdul ki a költő és a hegyekre emeli tekintetét. S az ezután következő sorokban hatnak együtt a kép, a mozdulat és a szavak:

Hirdetés

“a fej lehajlik és lecsüng”

és egy sorral lejjebb, hogy még láthatóbb legyen a lecsüngés:

“a kéz.”

A természeti képekből kiváló nőalak lassan közelít, megtöri a némaságot. De itt a féltés is felhangzik: a kapcsolat lehet, hogy csak időleges. E félelmet a távolságok is érzékeltetik. Az ellentétek bár csapongóak, de az utolsó sor vallomása, az “édes mostoha” elvontsága fogja össze őket. A második részben a “szeretlek téged” – ” s a mindenséget” rímpárt a “futsz tova” – “mostoha” rímpárja háromszor töri meg, érzékeltetve a távolságot, melyet a harmadik rész pergő rímei szinte be akarnak temetni (“gyermek” – “vermek” – “termek”).

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!