Hirdetés

József Attila élete és munkássága

59 perc olvasás
József Attila élete és munkássága

A mamától elszenvedett bántásokat egyre jelentősebbnek érzi. Az 1936 – 37-es verseket az általános szeretetlenség jellemzi. Úgy véli: a magányos ember áldozat, de nem csak az; mert nem kapott, adni sem tud, mert nem szerették, szeretni, tartósan kötődni sem tud.

Hirdetés

1936 végén írt a Kiáltozás c. verset.

A bűn foghatatlanságát, a büntetéstől való szorongás testetlenségét az egyéni sors és a közösségi történelmi fordulatok szétválaszthatatlanul összeolvadnak. A középső szakaszban látható ez legjobban a kifent rohamkés asszociációban.

Az első szakasz egyetlen képe a rácsok között ugráló majom, a tehetetlenül kifosztott állat. A bezártságot sugallja a vers strófaszerkezete: a hétsoros versszakokban minden negyedik és hetedik sor beljebb kerül, metsző sorok ezek. A rímképlet is a feszültséget fokozza: A A A B A A B – tehát a rövidebb sorok egymással rímelnek össze a többi ellenében. Az ‘A’ rím alapja az „on” végződés, a ‘B’ rím pedig a „től”-lel építkezik a távolodást, elszakadást asszociáló hangzattal. (Hasonló „rács-vers” a Levegőt! is.)

A vers első szakaszában a hit elvesztése, a létezésben való megrendülés okozhatja a bűnt. A középső részben a „halhatatlan oltalom” párosul a szerethető ember hiányával. A harmadik szakaszban az emberiség-víziója után egyetlen embertől kér segítséget. Az induló feljajdulás még többeket, a végső segélykérés már csak egy embert szólít meg.

Hirdetés

Ars Poetica

A bűntudat mögött általában a „mulasztás” rejlik. Utolsó verseiben is az élet teljessége után kiáltozik, s megfogalmazza a „kibontakozás igényét. Ez az élmény jelenik meg a Hazám, az Ars poetica és a Születésnapomra c. verseiben is.

E költeményének két kezdősora kérdésnek tűnik, valójában nagyképű bemutatkozás; költészet- és művészetelméleti tétel: a költészet maga csak irodalom és nem valóság. A kérdésben és a következő képben végletesen elegyedik a gyöngédség és a kemény leegyszerűsítés. A művészetre mégsem igaz a megállapítás – ezt fejezi ki a folyó és a benne tükröződő csillag képe. A versben nagy feszültség vibrál: a valóság, a teljes élet követelése vágyként jelenik meg.

A vers szembeszálló soraiban a költő az „elefántcsonttoronyba” visszahúzódó társait bírálta. Nem tagadta a nyugatosok művészetét, hisz’ jól tudta mennyit tanult tőlük. A szavak szótári jelentése és a nyelvi játékok együttese többrétegű gondolatokat, érzéseket fejez ki.

Az első négy szakaszban a díszítő költészet bírálata fogalmazódik meg, de ennél dallamosabb, díszesebb strófákat a magyar XX. századi lírában aligha találunk: „koholt képekkel és szeszekkel / mímeljen mámort mindegyik” – a kemény „k” és a meleg „m” hangok parodizálják a hagyományos költészetet, de mutatják is a költő belső vitáját.

Az ötödik szakasztól új egység kezdődik: a költő emberi programját sorolja, de most már szembeállítások nélkül. Az ötödik-hatodik szakasz első két-két sora a jövő felé röptet, míg a második fele a jelen erkölcsi csapdáit utasítja el. A program hatalmas távlatokat nyit. A hatodik szakasz felszólító mondata már második személyhez szólnak: külön-külön mindegyikükhöz. A teljes ember képét rajzolja fel, hiszen a materiális igény mellett ott van a szellemi is: ” A mindenséggel mérd magad!”

Hirdetés

A vers soraiban a magabiztosság és a bizonytalanság együtt vibrál. Az utolsó szakaszban négy kijelentés követi egymást: előbb kinyilatkoztat valamit a költő, de amit mond az tagadás is egyben. A második sor első fele ismét „felszálló”: az ember nagynak képzeli magát, s ez a képessége előrelendítő.

József Attila az ember két óvó szülőjének a szellemet és a szerelmet nevezi.

Ős patkány terjeszt kórt (1937)

A vers legriasztóbb látomásait tükrözi. Az első kép – az ős patkány – is olyan, mint egy szörny. Az első mondat fölvillantja a fasizmus természetrajzát is. Az „ős” jelző az időtlenségre utal. A második sor elvont. A télételesség és az érzékelhetőség végletesen vonul végig a versen. Az időtlenség képei után egy jelenkori társadalomrajz következik. S a fogalom itt is állatok formájában jelenik meg (dögkeselyű [vagy valami hasonló], sakál, ős patkány, kipreparált rovarok). A világ szépségei önmaguk ellentétébe fordulnak. Az egész Föld egy torz, hülye arcként jelenik meg.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!