Jókai Mór élete, munkássága, Az aranyember

Romantikus jegyek

• bonyolult meseszövés
• párhuzamos cselekményszálak
• meghökkentő fordulatok
• kiélezett konfliktushelyzetek
• hős elé tornyosuló nehézségek
• titkok
• szerelmi háromszögek
• a sorsdöntő részeknél a véletlenek irányítanak
• szélsőséges jellemek, angyali (Noémi, Timéa) és ördögi (Athalie) figurák
• Timéa: hideg, alabástrom-szerű szépség, hűséges és angyalian jó, hálás mindenért, kötelességtudó, jó feleség, a házasság törvényét mindvégig tiszteli
• Noémi: eszményített nőalak, szinte nincs rossz tulajdonsága, a természetes körülmények között természetesen is viselkedik
• Athalie: igazi démoni nő, szép és gonosz, hatalomvágyó, bosszúálló, gőgős, nincs tekintettel mások érzelmeire, csak saját maga érdekli, sorozatosan megalázza Timéát, visszaél érzelmeivel, később megjátssza az alárendelt szerepet, de bosszúra készül: Timéa vére kell neki
  • nagy dilemmák
  • változatos szereplők, események, helyszínek
  • helyszínek: a regény legfestőibb leírása: a Vaskapu a képzelet szülötte; az államilag sehova sem tartozó Senki szigete mint a természetbe való visszavonulás lehetősége (~ Rousseau: „Vissza a természetbe!”) –
  • Teréza mama teremti meg a Senki szigetén a földi Paradicsomot; férje öngyilkossága után (mert csődbe ment) egyedül nevelte fel lányát, Noémit a szigeten
    • festői leírások: rózsaszüret, Balaton télen, Vaskapu, Timéa szépsége
    • motívumok fontos szerepe: vörös félhold; Timéa véletlenül megszúrja a hajtűvel Athalie-t az esküvőre való készülődéskor, majd később ugyanez lejátszódik fordítva, mikor Athalie öltözteti szegényként Timéát; a Duna mint Timár két életének (Komárom és Senki sz.) összekötője

Realista jegyek

• társadalomrajz: Komárom mint a városi, banki, üzleti élet megtestesítője, pénzügyek, telekvásárlási gondok, polgári figurák bemutatása
  • Kacsuka: katonatiszt, a korrupt államgépezet kiszolgálója, ő javasolja Timárnak az ázott gabona értékesítését, nem szereti Athalie-t, de a kapcsolatok miatt elvenné, később kitartóan szereti Timéát – vele kapcsolatban jelennek meg jó tulajdonságai
  • Zófia mama: a cselédsorból felkerül pénzéhes, pletykás asszony
  • Krisztyán Tódor: intrikus, mások életét megkeveri, az egymással kapcsolatban állókat egymásnak ugrasztja, hogy neki jó legyen. Elvetemült bűnöző, gátlástalan zsaroló, de a körülmények tették ilyenné – ez az egyetlen mentsége.
• maga a főszereplő: Timár Mihály: rendhagyó hős, bonyolult jellem
  • a jó és a rossz, hamis és az igaz erkölcsi ellentétet belülre helyezi: az ő sorsa bűn és bűnhődés tipikus alakulástörténete
  • a mű elején romantikus főhős: mindent legyőz, egyszerű hajóbiztosból sikeres üzletemberré válik, „arany emberré”
  • erkölcsi botlás: Ali Csorbadzsi, majd Timéa kincsének megtartása, az ázott búzából kenyérsütés
  • realista figura – új típusú hős, aki vívódásokkal van tele, nagy dilemmák jellemzik. A lelki vívódását belső monológgal jeleníti meg, ami abból fakad, hogy érzékeli jellemének és sorsának ellentmondásba kerülését. Mindig van kifogása és mindig meg tudja magyarázni magának, mit miért tett, még ha erkölcstelenül is, de legbelül mindig tudja, hogy ez csak önmaga hitegetése.
  • boldogtalan és azzá tett másokat is
  • A Senki – szigetén megkezdődik kettős élete Noémi és Timéa között, ami egyre jobban felemészti testi és lelki erejét, végül megoldásként kilép a világból: komáromi életében halált tettet, hogy a Senki szigetén élhessen örökre. Úgy lel lelki békére és nyugalomra, hogy feladja élettervét: lemond a világ alkotó formálásának romantikus vágyáról és visszalép a szentimentális világba. De ez csak romantikus ábránd: az ember a valóságban nem léphet ki az életből.
• A kiábrándulás regénye: Jókai ráérzett a korhangulatra, az otthontalanságra, a polgári világból való menekülés vágyára. Megvalósíthatatlannak kezdi érezni a reformkor eszméit (a regény írásakor a parlamentben sorra buknak meg a felterjesztett javaslatok, mint pl. a honvédség kibővítése, a magyar jegybank felállítása vagy a nemzetiségek támogatása). Tragikusan ellentmondásosnak látja a földi intézményrendszert és a túlvilági berendezkedést is, meghasonlottan kétségbe vonja a létezés értelmét is. Krisztyán Tódor szájába adja az alábbi szavakat, gondolatot: „Akinek pénze van, az azt mind lopta. Akinek sok van, sokat lopott, akinek kevés van, keveset lopott, aki nem maga lopta, annak az apja, nagyapja lopott”.