Balzac: Goriot apó – Francia realista regény

„A következő nap egészen rendkívüli jelentőséget kapott a Vauquer-ház történetében. ” – Milyen események zaklatták fel ezen a napon a polgári penzió életét?

Mi lett Victorine bátyjának sorsa? Kik és hogyan leplezték le Vautrint?

Este rendőrök és katonák szállták meg a penziót és környékét. Vautrin ellenállás nélkül megadta magát, s mindent beismert. Jacques Collin a neve, másképpen Vasfejű, akit húszévi kényszermunkára ítéltek. Mikor letartóztatták, tekintete olyan volt, mint a bukott arkangyalé, aki mindig a harcot áhítozza, nem volt benne semmi megbánás. A szálló elképedt, szörnyülködő lakóinak öntudattal vágta oda:

„Mivel jobbak maguk, mint mi vagyunk? A mi vállunkat kevesebb gyalázat nyomja, mint a maguk szívét, maguk csak egy rothadó társadalom petyhüdt figurái.”

A penzió lakosai és kosztosai kiközösítették Michonneau kisasszonyt, s vele ment Poiret úr is. Nem sokkal ezután egy küldönc hozta meg a hírt, hogy Victorine és Couture-né is elhagyja a szállót. Taillefer fia halála után visszafogadta leányát.

Romantikus és realista jellemzés

A drámai fordulat után öt szereplő „kilép” a regényvilágból, az események színpadán minden figyelem Goriot apóra és Rastignacra terelődik, s a cselekménynek ez a két szála ettől kezdve szorosan összefonódik – egészen a végső drámáig, Goriot apó haláláig. A meseszövés továbbra is a romantika „szabályait” követi: szélsőséges végletek, kiélezett kontrasztok kerülnek egymás mellé. Látszólag váratlan, valójában az előzményekből sejthető fordulatok viszik tovább az eseményeket a tragikus lezárásig. De nemcsak a cselekménybonyolítás romantikus, ilyen jellegű a szereplők egy részének jellemábrázolása is.

Goriot apó a múltban nyilván nagyon színes, érdekes, sokoldalú egyéniség lehetett, a regény jelenében azonban már csupán egyetlen nagy szenvedély jellemzi: a leányai iránt érzett eltúlzott, képtelen szeretet. Feleségét valaha vallásos rajongással szerette, de az asszony hétesztendei házasság után meghalt. A halál által kijátszott érzelmeit Goriot átvitte két leányára, s ebben a helyzetben az esztelenségig kifejlődött benne az apai érzés. Ez a romantikusan felnagyított, mértéktelen szenvedély nem ismert korlátokat, nem ismert bűnt és erényt: egyetlen célja volt a lányok boldogítása – mindenáron. Sokkal bonyolultabb, összetettebb hős Rastignac. Sikerekről álmodó, felkapaszkodni vágyó ifjú törtető, de még nem pusztultak ki belőle teljesen a nemesebb emberség értékes vonásai. Könnyekre fakasztja Goriot apó szerencsétlen sorsa, visszariad Vautrin aljas tervétől. Lelkiismeret-furdalást érez, hogy „meglopta” családját, a pénzt hamarosan visszaküldi. 0lykor még föl-fölmerül benne az a lehetőség, hogy szorgalommal, szívós munkával fog karriert csinálni. Meg tud még hatódni, szorongást érez egy-egy helytelen lépése miatt. Sajnálja Beauséantnét, s lelkesedik érte. Bár számításból közeledett Delphine-hez, őszintén megszereti, nemcsak hazudja a szerelmet. Önzetlenül, szeretetből, szánalomból ápolja a haldokló Goriot-t, és kemény ítéletet mond – magában – az önző, érzéketlen, gonosz úri társadalomról. Jelleme előttünk alakul, változik. Emberi értékeit fokozatosan veszti el: erkölcsi síkon lefelé, társadalmilag fölfelé halad. Rastignac figurája a realista jellemábrázolás példája.