Guillaume Apollinaire (1880-1918)

Olvasás közben vegyük figyelembe az alábbiakat: A „hol vagytok” kérdés Villon Ballada tűnt idők szép asszonyairól c.versének visszatérő kérdéseire emlékeztet. A középső rész sorai kétféle sorrendben is olvashatók. A zárósor szó szerinti fordításban így szól: „Kertek ahol vérzik a leander (babér rózsa) harcok virága „.

Az új szellem és a költők

1917-ben bemutatták a Teiresziász emlői c. burleszk bohózatot, amelyet a költő „szürrealista drámának” nevezett. A szürrealista jelzőt így magyarázta az előszóban:

„magához a természethez kell visszatérnünk – ám nem oly módon, hogy másoljuk, akár a fényképészek. Az ember, amikor a járást akarta utánozni, kitalálta a kereket, amely egy csöppet sem hasonlított a Iábhoz. Ezzel szürrealizmust teremtett, anélkül, hogy tudott volna róla.”

Ahogy az idézetből is látható, Apollinaire számára a szürrealizmus kifejezés csak annyit jelent, hogy nem szabad a természetet szolgai módon utánozni, azt funkcionálisan át kell a művésznek formálnia.

Az új szellem és a költők c. tanulmánya (1917) kiindulópontja lett az új irodalmi mozgalmaknak, elsősorban a szürrealizmusnak. Az, új szellem” az abszolút szabadság szelleme. Célja a „szintetikus költemény”. Ez olyan, mint az újság, „mely egyetlen oldalon tárgyalja a legkülönfélébb témákat, fogja össze a legtávolabbi országokat”. A szabadság a költészetben minden anyag korlát nélküli felvételéhez vezet, „. . . a leggazdagabb, a legkevésbé ismert a legbeláthatatlanabb birodalom a képzelet.” „Csak azt nevezhetjük költőnek, aki feltalál, aki teremt. . ., aki új örömöket fedez fel, még ha ezeket gyötrelmes is elviselni.” A költőnek meglepetésekre kell törekednie. „Az új szellem a meghökkentés révén. . . különbözik minden előző művészeti és irodalmi mozgalomtól.”

Utolsó nagy verse, a Kalligrammák záródarabja, az Egy szép vörösesszőkéhez (1918) összegző ars poetica. A hagyománynak és a modernségnek az egységét, egyensúlyát hirdeti meg benne: „Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitáját / A Kaland és a Rend pörpatvarát.” Ez a hagyományőrző modernség Apollinaire egész életművét jellemzi.