Hirdetés

George Orwell – Állatfarm

10 perc olvasás
Állatfarm

George Orwell

Eredeti neve Eric Blair. Élete, személyisége csupa véglet és ellentmondás. Elszegényedett skót kisnemesi családban született, de egy ösztöndíj révén mégis a híres, elegáns etoni iskolában tanulhatott. Szolgálatot vállalt az indiai birodalmi rendőrségnél Burmában, de tapasztalatai megrendítették, s visszatérvén Európába, „vezeklésképpen” a legsötétebb nyomor és szegénység nyomába szegődött az észak-angliai bányászvidékeken. Már ifjúkorában megérintették a demokratikus szocializmus eszméi, fegyvert fogott Katalóniában Franco ellen, de mégis ő lett az, aki lerántja a leplet a kommunista propaganda működéséről és a baloldal hazugságairól. A világirodalomban mindenekelőtt az Állatfarm és az Ezerkilencszáznyolcvannégy című regényeivel van jelen.

Hirdetés

Az Állatfarm

Groteszk, abszurd

A regényben két esztétikai minőség dominál: a groteszk és az abszurd.

A groteszk meghatározása szerint: esztétikai minőség; a komikumnak az a fajtája, amelyben a legszélsőségesebben ellentétes elemek egybefonódása kelt nevetséges hatást. Az egyik elem minden esetben valamely riasztóan torz, rút vagy félelmet, borzalmat keltő vonás, amely másfelől mulatságos, kedves, bájos vagy kicsinyességével komikus elemekkel ötvöződik. Ez felfedezhető akár Napóleon és a többi kétlábon járó disznó, akár Süvi, de az önfeljelentő, majd lemészárolt állatok alakjában is.

Az abszurd képtelen – a fantasztikum azon szélsőséges válfaja, amikor a képzeletbeli jelenségek és a közöttük levő kapcsolatok ábrázolása felborítja a köznapi fantázia logikáját, a mitikus-mesés-utópikus hagyományokat, s így a hihetetlensége abszolút váratlanul és kiszámíthatatlanul egyéni, meghökkentő. Az abszurd világképét jól tükrözi a regény végén az emberek és a disznók kiegyezése: jelzi, hogy a hatalom birtokosai sosem mondanak le a hatalomról, míg a „kisember” csak értetlenül áll az események előtt, melyeknek igazságtalanságát, ha sejti is, tenni ellenük képtelen.

Az Állatfarm politikai háttere

Orwell akkor írta az Állatfarmot, amikor a legalkalmatlanabbnak látszott a pillanat a Szovjetunió és a sztálinizmus bírálatára. 1943-44-ben, a sztálingrádi csatát követően a Nyugat a hitlerizmus fölötti győzelem lehetőségének felcsillanása után amnéziába látszott esni. Hirtelen feledve voltak a sztálinizmus bűnei, a perek, a tisztogatások, a kényszermunkatáborok, a kollektivizálás többmilliós áldozatai. Orwell azonban nem osztozott ebben a kóros feledékenységben. 1937 tavaszától ő éppoly kérlelhetetlen antisztálinista, mint antifasiszta. Barcelonában ugyanis tanúja volt, és kis híján áldozata lett egy véres politikai pogromnak, amelyet az NKVD, a KGB elődje vezetett a törvényes spanyol kormány tudta és beleegyezése nélkül a nem sztálinista baloldal ellen. Sebesülten kellett menekülnie, hátrahagyva könyveit, kéziratait, míg kevésbé szerencsés bajtársai e mészárlás áldozatai lettek. Orwell éppen a háborús győzelem küszöbén, amikor Sztálingrád mámorában mindenki Sztálin-párti volt Angliában, tartotta időszerűnek figyelmeztetni – elsősorban honfitársait – a baloldali totalitarianizmus valódi mibenlétére.

Még 1334 szó van a tételből!
A tartalom teljes megtekintéséhez kérlek lépj be az oldalra, vagy regisztrálj egy új felhasználói fiókot!

Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!