Franz Kafka – Az átváltozás emelt szintű kidolgozás

Esztétikai szint

• klasszikus felépítettségű, zárt, keretes novella
• a zárt és egyre szűkülő helyszín – mint klasszikus dramaturgiai fogás – alkalmas arra, hogy a figyelem az emberi kapcsolatokra irányuljon
• a zárt térből – szintén sokszor használatos motívummal – az ablak révén nyílik kilátás, a látvány azonban a külvilág fenyegető szürkeségét tárja elénk (ugyanakkor Gregor halálakor onnan árad be a fény a megvilágosodást és megbékélést jelképezve)
• a keretet a nyújtózás mozdulata biztosítja; az elején Gregor, a végén a húga nyújtózik:
  • Gregor esetében az egyik világból a másik világba való átlépést jelképezi, az ön- és világmegismerés útján való elindulást kifejezve
  • Grete esetében már nem ennyire egyértelmű az értelmezés lehetősége: jelentheti a körkörösséget (most rajta a sor), vagy azt, hogy a fiatal test kinyújtózza magából a féregvoltot
• az elbeszélő nézőpontja a kívülállóé, az eseményeket mindig az egyes szereplők szemszögéből látjuk; ez a történet hitelesítésének fontos eszköze
• a szikár, pontos, tényközlő stílus a legabszurdabb jelenségeket is hihetővé teszi

A per (1925)

Kafka legismertebb műve, 1914-ben, az I. világháború kitörésével egyidejűleg írta. A mű kezdete átváltozásként értelmezhető:

„Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat nem tett, egy reggel letartóztatták.”

Itt is arról van szó, hogy valaki felébred, és egészen más állapotban találja magát, mint amikor elaludt.

Josef K.

A mű tíz fejezetre lett osztva (Max Brod rendezte össze). A lazán egymáshoz kapcsolt részeket a főszereplő személye köti össze, kinek nem csak neve hasonlít Kafkáéhoz, hanem életkörülményei és munkája is:

• Josef K. a regény elején – amikor letartóztatják – harmincéves, a mű végén – amikor kivégzik – harmincegy, vagyis éppen annyi, mint Kafka a regény írásakor
• a cselekmény egyre előrehalad, csak a hős marad mozdulatlan, egy helyzetbe szögezve
• K. úr nem találja helyét az emberek között (lásd Elzával, édesanyjával, valamint Bürtsner kisasszonnyal és Hasterer államügyésszel való kapcsolata)
• Josef K. kizökken az időből: helyzetének váratlan és kísérteties megváltozása következtében az ismert és megszokott valóság helyét annak fenyegetően eltorzult, álomszerű logikátlansággal működő mása foglalja el egy titokzatos, számon kérő hatóság képében
• mindenáron igazolni akarja magát a bíróság előtt, amivel akaratlanul is elismeri annak illetékességét, holott képviselői még a vádat sem közlik vele: Josef K. egyszerre bűnös és áldozat, mert perében nem tudja igazolni létezését, de nem is tudhatná, mert a számonkérés értelmetlen
• Josef K. nem a világot szemléli, hanem csak önmagát, és csak önmagán keresztül a világot (olyan világ ez, amilyennek a hős a saját szenvedése, saját tehetetlensége és bűnössége prizmáján át látta)