Eötvös József: Magyarország 1514-ben (1847), tartalom, elemzés

Ezalatt Fruzsináék Orbán vezetésével Csanád felé menekülnek. Csatlakozik hozzájuk Ollósi uram,- Bakács komikusan hiú és öntelt udvari szabója is. A Maros partján Báthóri, a temesi gróf elragadja Ollósi legelésző lovát; hogy elmenekülhessen a győztes keresztesek bosszúja elől. így a szabó elválik társaitól, és Ó-Besenyőre megy. Összetalálkozik Mészáros Lőrinccel, aki taktikai meggondolásokból Bakács küldötteként mutatja be a népnek: ugyanis a bíboros nagy tiszteletben áll a keresztesek előtt. A faluba érkezik Klári is, aki kikémlelte Fruzsináék útitervét, és Andrással együtt keresésükre indult. Artándi Pál Zápolya táborában készül a parasztok elleni harcra. Mikor Andrást elfogják, értesül Klári sorsáról. Zápolya ugyan Temesvár alatt táborozik, de a Báthori és közte levő érdekellentétek miatt nem siet a keresztesektől körülfogott város felszabadítására. Pál ekkor vállalkozik arra, hogy Zápolya levelét a várba eljuttassa. Erre elhagyott szerelmesét, Klárit használja fel, [aki viszontlátva őt, minden veszélyt vállal érte. Eközben Orbán Temesvár,közelében élő rokonaihoz vezeti Fruzsinát és Katalint. Klári nem sokkal azután, hogy Páltól elvált, rátalál az eldugott lakra, és felfedezi Fruzsináékat. Orbánt elfogják a keresztesek, akiket Klári vezet Telegdi háznépének nyomára. Az író hőseivel az olvasót is elvezeti a keresztesek táborába. Megmutatja Dózsa György és testvére, Gergely ellentétét, s ábrázolja György hatalomvágyát. A nép haragja az elfogott főnemesi hölgyek ellen irányul, és Orbán csak úgy tudja Fruzsinát megvédelmezni, hogy vállalkozik arra, feleségül veszi. Fruzsina félreismeri; azt hiszi, visszautasított szerelmében ő vezette nyomukra a kereszteseket. Kezdetét veszi a temesvári csata; Orbánnak sikerül a harc kavargásában Artándi Pált megtalálnia, és megmondja neki, hol találhat jegyesére. Ő ott pusztul a csatatéren.

Szaleresi Ambrus hamarosan elpártol a keresztesek ügyétől.

Királyi levelet kap, amely bántatlanságát biztosítja. Ennek ellenére, amikor a pesti keresztes seregek szétverésekor ő is fogságba kerül, a főurak nem akarják a királyi ígéretet megtartani. Csak Klárinak sikerül a birtokában levő szerelmes levéllel a lakodalmára készülő Artándi Pált apja érdekében közbenjárásra kényszerítenie. Dózsát kivégzik, a nemesség kiélvezi bosszúját, Szaleresi pedig leányával földönfutóvá válva külföldre vándorol. Utoljára még találkoznak Mészáros Lőrinccel, aki az egész parasztháború eszmei vezetője volt, s aki ugyancsak külföldre igyekszik. Utolsó szavaival a nép győzelmébe vetett töretlen hitet hirdeti, de az események tanulságaként az erőszakos megoldás helyett a békés fejlődés, a kulturális felemelkedés útját tartja helyesnek.

Az ökonomikus szerkezetű regény több hős sorsában tárja elénk az 1514-es év történetét. Az első két fejezet az expozíció; a Dózsát váró budai nép bemutatása kitűnően érzékelteti a kor levegőjét, azokat a közállapotokat, amelyek a parasztháború kirobbanásához vezettek. Az udvari viszonyokkal, a királyi hatalom ingatagságával, a fiatalabb nemesi nemzedék könnyelműségével és felelőtlenségével a második fejezetben ismertet meg az író. Dózsa jellemének kibontakoztatását is itt kezdi el, amikor az a nemesi ifjak gúnyolódásával öntudatosan, de egyre növekvő indulattal száll szembe. A továbbiakban egyre halmozódik a konfliktus kirobbanásához szükséges anyag. AIX. fejezetben „elérkezett annak ideje, hogy e kirobbanások (ti. a konfliktusoké) mozgásba hozzák a regény alakjait, új helyzeteket teremtsenek, s teljes gazdagságában kibontsák a cselekményt”. Pál ugyanis a keresztes vezérek tervével siet az ország uraihoz, és sietve megírja még szakítólevelét is. A regény legnagyobb érdemei közé tartozik, hogy a közélet és magánélet mindvégig szorosan kapcsolódik egybe; az egyes szereplők magatartását meghatározza osztályhelyzetük, és egyéni életük eseményei is ezer szállal kapcsolódnak a kor nagy politikai mozgalmához. A XIII. fejezetben Telegdiék nyári lakának megostromlása, a XV.-ben pedig a keresztesekhez érkező királyi s egyházi küldöttek és a tömeg magatartása arról vallanak, hogy az író nemcsak az egyes embereket, hanem a tömegeket is kitűnően ábrázolja. Minden tett motivált, semmi sem történik kellő indok nélkül. Az utóbbi részlet egyben azt is bemutatja, hogy az,egyház az uralkodó osztály érdekében fejti ki a lelkek feletti hatalmát. Lőrinc szavaiban a huszita mozgalom harcos népi szemléletének hatását fedezhetjük fel.