Hirdetés

Énszerkezet, önteremtés József Attila üzenete

66 perc olvasás

TISZTA SZÍVVEL

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,

se bölcsöm, se szemfedöm,

se csókom, se szeretöm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.

Húsz esztendöm hatalom,

húsz esztendöm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.

Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fü terem

gyönyörüszép szívemen.

A vers a magyar költészetben, sőt a világirodalomban is kiemelkedő példája annak a gesztusnak, amelyben az én, a személy önmagát önmagából teremti meg, Horger Antal professzor helyesen érzékelte, hogy valami radikálisan új attitűd állítása történik itt, amely ellentétes a nevelésre, képzésre épülő, az ősök tradícióján nevelődő személy eszméjével. A vers üzenete azonban sokkal több valami kamaszos lázadás kirobbanásánál. Ha figyelünk rá, egy új struktúrát, az én radikálisan új elképzelését, eddig nem ismert mélyrétegét hallhatjuk ki a versből.

Hirdetés

A struktúra egyik kulcseleme a „szív” motívum, mely pontosan ennek az új énnek a képe. Háromszor ismétlődik, kétszer a „tiszta szívvel”, egyszer pedig mint „gyönyörűszép szívemen”. A „szív” ott van a vers legelején, a címben, és ez a költemény utolsó szava is. A harmadik előfordulás, a „gyönyörűszép szívemen” a vers fordulópontján van, az aranymetszés helyén, a 11. sor elején található, ez választja el a vers állapotszerű első részét a történetből álló másodiktól.

Az 1-10 sor egy különös létállapot rajza. Érdemes megfigyelni, hogy a szöveg milyen messze van a szokásos képekkel, költői hangulatokkal teli lírai műtől, a szavak tárgyiasan jelölök, egyszerűen felsorolják, hogy mi az, amivel a költő nem rendelkezik. A poétikusság – amit minden régi és mai olvasója is érzékel – máshonnan származik: a megszerkesztettségből, a végtelenül letisztított tárgyias elemek kapcsolatrendszeréből, az ismétlések és váltások, azonosságok és ellentétek finom hálójából.

Az első szakaszban az első „nincsen” az apa figurája, aki szokásosan a rend, a morál forrása, az élet grammatikájának képviselője. A második „nincsen” az anya, aki az ölelés, a szeretet, a vágy megtestesítője lenne. Egy átfogóbb, társadalmibb szinten ugyanez a kétféle, apai és anyai pozíció jelenik meg az isten és a haza jelölőjében. E négy elem az élet, az identitás társas kiképződésének elutasított, vagy sokkal inkább: nem is létező forrásai. A következő két sor tárgyai, a bölcső és a szemfedő két olyan dolog, amit a világ az élet kezdetén és végén ad, a csók pedig a beszélő által adott szerelem, a szerető pedig a neki adott szerelem. Tökéletes, matematikai konstrukcióban jelenik meg a személyesség, pontosabban a személyesség ilyen konstrukciójának a tagadása.

Minden ilyen jelenség, amely az ént, a társas világban létező személyt kialakítja (hisz ezekből állunk, apából, anyából, istenből, hazából, bölcsőből stb.) a „nincsen” azonosságában, viszonyában van, azaz valami semmi, valami üresség fölé feszítődnek ezek a struktúrák, ellentétviszonyok ki. És mindez nem a személy akarata, hanem valahogy létezése sajátja, hisz ö elutasíthatja az apai és anyai hatalmat, a hitet és hazát, de nem utasíthatja el saját létének kezdetét és végét, hisz az mindenkinek adott, nem választható.

Hirdetés

A második szakasz tovább viszi a személy eme fura meghatározását, és itt a „nincsen” gesztusa tovább mélyül. A „nem eszek” orális megfosztottság, az ember legelső vágya marad itt kielégítetlen. Nem a szegény költőről van azonban itt szó, hisz azt írja, „se sokat, se keveset”, talán pont annyit, amennyit muszáj. Nem egy belső böjtről van itt szó? A test átadásáról a semminek? Hisz a böjtnek az a funkciója, hogy a személy felszínes gondolattalan jólétéből valami rejtett tartalom, mélység fele irányítson. Ez a két sor, az evés az anyai világhoz köt, a következő kettő, a hatalom pedig újra az apaihoz. Az életem, a bennem, létemben kialakult energia, az engem teremtő vágy, mely minden ember életében abszolút és eltulajdoníthatatlan, itt eladhatóvá válik, eltüntethetővé lesz a nincsenben. De pontosan az eladás lehetetlensége vezet egy olyan gesztushoz, amely a végső vevőt találja meg, a ördögöt. Ez a furcsa üzlet, a személyes létezés ökonómiája a nincs istenéhez, a tagadás szelleméhez vezet.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!