Énszerkezet, önteremtés József Attila üzenete

A folyamatos költői kutatás 1925. márciusára hozza meg az első jelentős eredményt, akkor mintegy húszéves születésnapjára önmagának adott ajándékként születik meg a Tiszta szívvel, amely József Attila egyik legfontosabb verse lett. A különleges pozíciója e versnek már abban is érzékelhető, hogy a benne először és átfogóan megteremtett látásmód majd csak 1927-1928 körül válik költőnk átfogó lírai stratégiájává, de ez a vers addig is és utána is állandóan visszatérő példája, alapja költői gondolkodásának. József Attila rendkívül tudatos költő volt, 1926 végén egy Párizsból küldött levélben határozottan megfogalmazza a váltást, azt, amely az új magyar költészetet teremti meg:

„A romantika – mely Bécsben még lényeges alkatrésze volt érzéseim és ebből következően gondolkodásom struktúrájának – elillant belőlem, s ami még megmaradt volna, azt akarattal fújtam széjjel. Azaz semmi sincs, amit megokolás nélkül leírnék, csupán azért mert tetszik…”

A „romantika” a szimbolikus-szecessziós költői beszédmód, Ady, Babits verselési módja, a megokolás nélkül áradó hangulatok, érzések világa. Ezzel szemben áll a minden ízében megokolt, azaz megformált, megszerkesztett vers. Erre költőnk egy népdalt hoz fel példának:

„De van egy (s valószínűleg több) magyar népdal, amelyet itt zarathusztrai magányomban állandóan fuvok: Nagykállóban egy torony van – Közepében egy óra van – Köröskörül aranycsipke – Rászállott egy bús gerlice. – Hát itt a népköltő egy bötűt sem mond arról, hogy fáj a szíve (amilyen elemekből ma már Freud és a pszichoanalitikusok tanainak ismerete után könnyű verset írni s az ilyen versek egymástól csupán nyelvileg különböznek), ez a vers csupán tényekben állítja magát, pedig költője biztos hogy nem ismerte a konstruktivizmust. De ismerte a konstruktivitást.”

A „fáj a szíve” újra a hangulatok, az éjszaka nyíló áloé virágok költészete lenne, amellyel szembe van állítva a „konstruktivitás”, a szerkesztettség. Saját költészete kapcsán a következő döntésre jut:

„arra törekedtem, hogy minél tényszerűbben fejezzem ki az elmondandót, még pedig a szimbólumi lehetőségek kizárásával, vagyis hogy az elmondott tény minden mellékgondolat kizárásával jelentse az érzést…”

Abszolút világos beszéd: célja a kora-modern költészet legfontosabb eszközének, a szimbólumnak a kizárása, a tárgyak titokzatos lelke helyett ettől kezdve a tárgyak lényegi szerkezete lesz a döntő, valami mélyre hatoló tényszerűség, a világ nagyon pontos poétikai felmérése a cél. Ez a költészet „minden mellékgondolatot kizár”, a lehető legszigorúbban csak azt mondja, amit mondani kell, azért, hogy a belső világ tárgyiasult rendje a lehető legtisztábban megjelenhessen.

IV. JÓZSEF ATTILA KÖLTŐI ÉNTEREMTÉSÉNEK ÖT LÉPCSŐFOKA

A továbbiakban azokat a lépéseket követem, amelyekben József Attila ezt a radikálisan új költészetet létrehozta.

Az első lépés egy fantasztikus, zseniális pillanat, annak a személyesség-modellnek a megteremtődése, amelyre aztán minden további lépés, egy teljes költői világ épülhet.

A második lépés egy korai kísérlet arra, hogy az én ilyen tiszta szerkezete hogyan valósulhat meg, hogy kaphat testet az életben, elsőnek a szerelemben.

A harmadik lépés már a szerelem érvénytelenítődése után kiviszi ezt az ént a világba, és úgy gondolja, hogy a lét teljessége azt jelenti, hogy van egy olyan konstrukció, ami egyszerre az énben és a világban is jelen van. Az érett József Attila igazi nagy teljesítménye ennek felfedezése a Téli éjszaka, az Óda, az Eszmélet típusú versekben.

A negyedik lépés 1934 körül történik, amikor egyre több jel utal arra, hogy ez a belső-külső párhuzam, a létet megalapozó törvény, rend nem működik. A költő egy új személyes, belső tárgyi rendet keres.

Végül ötödik lépésként beszélek arról, hogy ez a belső tárgyi rend sem bizonyult megnyugtatónak, és egy majdnem hallucinatorikus újraírással a költő saját testén, öngyilkosságán keresztül írja meg utolsó versét.

IV. 1. A KÉSŐ MODERN ÉNSZERKEZET FELFEDEZÉSE

Az első lépés egyetlen vershez, egy zseniális pillanathoz kapcsolható, 1925 márciusában jelenik meg a Tiszta szívvel. Lehet, hogy egyáltalán nem túlzás azt mondani, erre a 16 soros rövid költeményre épül az egész József Attila-i újító költészet. Magának a versnek a sorstörténete is különös. Egy szegedi lapban jelenik meg először, egy másik szinte azonnal nekitámad, és az akkor egyetemista költőt magához rendeli professzora, Horger Antal, és kijelenti, hogy aki ilyen verset ír, az nem méltó arra, hogy tanár legyen. József Attila számára fontos a vers, elküldi a Nyugatnak, de Osvát nem fogadja. Ignotus viszont egy modern versről szóló, a Nyugatban megjelenő esszéjében egészében idézi és gyönyörűszépnek mondja a verset. Hatvany egy kritikájában a háború utáni nemzedék legfontosabb dokumentumának tartja. De József Attila is sokat foglakozik vele, 1929-es verseskötetének címévé teszi első sorát, sőt még az 1934-esMedvetánc kötetnek is korábban Tiszta szívvel volt a tervezett címe. Horger esete előkerül a Születésnapomra című versben 1937-ben, és az egész történet, Horger, Ignotus és Hatvany említésével elmesélődik ugyancsak 1937-ben a Curriculum vitae-ben. A Tiszta szívvel sorsvers, egyszerre vált József Attila önteremtésének és egy új személyesség megalkotásának példájává. Kérdés tehát, mit talált meg ez a vers?