Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápoly

Konstancinápoly

Voltaire egyházellenességét, gúnyosságát és optimista racionalizmusát visszhangozza. Téma: Az elképzelt kelet színpompás leírása valláskritikába vált át, megszólal a felvilágosodás győzelmébe vetett hit.

1.rész: PICTURA

A vers első, pictura (=leíró) részében a rendezőelv térbeli: Távolról, a tenger felől közelít a városhoz-utcák forgataga-belső, intim térre vezet: szultán háremébe. Végül a zárt térből újból a szabadba jutunk, a roppant templomok, mecsetek közé.

2.rész: SENTENCIA

A hangnem is változatos: ámulatot sugalló, bizalmas, a csintalan érzékiség pajzán hangvétele- csodálkozó. A sentencia (=elmélkedő) részben a rendezőelv időbeli: jelen-múlt-jelen-jövő. A templomok bemutatása filozófiai általánosításba vált át, ostorozza a vallási fanatizmust, majd felidézi az eszményített múltat, a rousseaui ősállapotot. Az emberi társadalom megromlásának következménye a vallások megjelenése, bigottság. A vallási bigottság elemberteleníti, nyomorúságossá teszi az emberi életet. Itt nem csupán a mohamedán vallás kapcsán beszélünk elvakultságról, hanem a ker. vallás esetén is (erre bizonyíték a pénteki böjt és a harangok említése).

3.rész

Jövendölés (boldogító látomás), a természet „örök törvényének” uralmával megvalósulhat a minden embert egységbe tömörítő testvériség eszménye.