Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz I. és A magyarokhoz II. összehasonlító elemzése

II. 2-6.vsz.
Majd a múlt képei következnek 5 versszakon keresztül:
A múltból dicső, értékes példákat sorol fel – kp.i motívuma Buda várának helytállása–
A múlt vérzivataros volt, külső és belső harcoktól terhes, Budáért sok vér hullt, nem volt könnyű, de a vár ellenállt az ostromoknak, tatárnak, töröknek, belső pártviszályoknak, testvérharcoknak (ezerszer véreidet magad tiportad, sok ádáz ostrom, vad tatár, ostromló török, Zápolya öldöklő százada, szent rokonvérbe feresztő…) – mert az erkölcs még a régi volt.
A témát a 11-13.vsz-ban folytatja.
Büszke öntudattal – patetikusan – sorolja a múlt dicső nagyjainak nevét: Attila, Árpád
A múlt a kemény helytállás, a tiszta, nemes erkölcs, a harcra és tettre kész, serény magyarság szimbólumává válik.

III. 7-10. vsz
Mindezek ellenpólusaként hangzik fel a komor tölgy-hasonlat: a jelen a lassú halál, a pusztulás kora.
Mindennek okaiként a következőket hozza fel:

• belső gyengeség
• a jelen elpuhult nemzedéke
• a tiszta erkölcs hiánya
• a henyeség
• a nyelv feledése, idegenek majmolása

IV. 13-14.vsz.
A szemrehányó hang elégikusra vált: fájdalmasan kiált fel, amikor a történelem, a sors kiszámíthatatlan körforgásáról ír.
Ez teszi a hajdani nagyot (Ilion, Karthago, Babylon) semmivé – s ezzel a nemzethalál vízióját vetíti előre.
Befejezése pesszimista.
Hangnem: A versben mindvégig megtartja a prófétai szerepet, hangnemet.
E/2. személyben int, figyelmeztet, kárhoztat.
Klasszicista és romantika felé mutató vonásai:
– A műben nagy számban fordulnak elő a klasszicizáló, antik műveltségre utaló kifejezések (sybarita, Herkules, Ilion stb.)
Erre utal a versforma is (alkaioszi stófák).
– Ám a romantika felé mutat az erőteljes nyelv (”energiás szavak”), a romantikus túlzások, a meghökkentő metaforák.