Balzac pályaképe és a Goriot apó

 

1799-ben született Toursban. Szülei között 32 év a korkülönbség. 5 évig a vendöme-i kollégiumban tanult, majd jogot hallgatott. 20 éves korában elhatározta, hogy csak az irodalomnak fog élni. Két évi készülődés után kezdett divatos kalandregények írásába, ám ezek nem voltak igazán sikeresek. Ezért 26 évesen nyomdát vásárolt, de tönkrement, bujkálnia kellett hitelezői elől. Újra visszatért az íráshoz, évente 5-6 regényt is írt. Piacra termelő író volt. Művei gyűjteményével az Emberi színjáték címet adta, ezzel is utalva a hasonlóságra és a különbségre Dante trilógiájával. Több mint 90 kisebb-nagyobb műből állt gyűjteménye. A regényciklusokat a szereplők visszatérésével, új helyzetekbe állításával hozta létre. Nagy regényeit 1830-tól írja: A szamárbőr (1831), Goriot apó (1834), Elveszett illúziók (1837-1843), Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága (1843-1847). Egészségét felőrölte a hatalmas munkatempó, 1850-ben, ötvenegy éves korában meghalt.

A Goriot apó jellegzetesen realista regény; a kiábrándultság bemutatását szolgálja a műfaj és a nézőpont is. All is true  → hitelesíteni akarja a történetet.

Az olvasó elutasítását akarja eltűntetni. Az író úgy akarja bemutatni a valóságot, hogy belássunk a színfalak mögé. Leleplező író (a műfaj is ilyen). Restauráció idejében játszódik.

Fejlődésregény: ifjú embernek nevelődését, lelki fejlődését mutatja be; az elején nincsenek tapasztalatai, a cselekmény során megérlelődik, megismeri a társadalmi értékeket és értékes tagja lesz.

Jellemfejlődés. Ez a mű ezen belül karrierregény. Kiindulópont: még hisz az eszményekben, a társadalom megismerésével ez el fog veszni belőle (törvényszerű). Jellemfejlődése a hit elvesztése. Először még lelkiismeretfurdalása van, de már rossz irányba fordul (játszik a húgai érzelmeinek húrján). Aztán tudatosodik benne a választási lehetőség a tisztességes és a tisztességtelen út között (Vautrin ajánlatától megijed, visszautasítja, de már vannak érvei a tisztességtelen mellett: mindenki ezt csinálja). 120-ik oldalon fordulat: szakít az eszményekkel. Goriot élettörténete az utolsó szál, ami az eszményekhez köti. Mikor Bianchon a mandarinról beszél: “… még nem, de már hörög…” → Rastignac tudatos hős, tisztában van erkölcsi züllésével. Ezzel Balzac kikapcsolja az olvasó sajnálatát.

Züllés még mélyebb foka: belép a Goriot-t szipolyozók közé (elfogadja a kártyaadósság kifizetésére a pénzt). Mikor beköltözik az új lakásba, akkor végleg szakít a régi énjével (vidéki erkölcs pozitív; nagyvárosi negatív). Mikor Goriot haldoklik, akkor már tudja, hogy a párizsi élet sártenger, de ő tudatosan fejest akar bele ugrani. 282 → végleg elhagyta az eszményeket. Az utolsó sor ironikus nézőpont: Rastignac nézőpontjában adja elő, de az író nézőpontja jelenik meg. Ironikusan búcsúzunk a hőstől. Tudjuk, hogy most áll karrierje elején. Kívánjuk neki, hogy sikerüljön, de tudjuk, hogy romlással jár.

Nevelési regény: társadalomba beépülve egyre értékesebb.

Karrierregény: beépülve elveszti pozitív értékeit, törtetővé válik. A műben végleg jelen van egy reflexió réteg. Az író mindig kommentál. A jelentés kialakításában a cselekmény csak egy rész. “… eszmefuttatások azt mondják, hogy amit az emberek tesznek, az az érdekeket szolgálja … ” → az emberek cselekedeteit az érdekek befolyásolják. Ez azonos a menekülő romantika álláspontjával. 116, 76, 78 →  itt a szereplők moralizálnak, az író szócsövévé válnak. Vautrin is szócső, pedig ő bűnöző. Leleplezi azt, hogy törvényesen is el lehet követni bűnöket. Minél nagyobb bűnöket követnek el, annál kevésbé üldözik. Vautrin mindenkiről a legrosszabbat feltételezi és nem is csalódik, ez az egész társadalomra kompromittáló. Megjelenik a felsőbbrendű ember fogalma: akinek nincsenek elvei, eszméi (Vautrin) – Egy új világ hőse. Köpönyegforgatás. A regényben szinte minden hős megjelenik eszményítve. Goriot az érzelmeit tartja szem előtt, Rastignac egyre inkább az érdekeit. Ellenpólusai egymásnak. Goriot sem tiszta eszközökkel szerezte vagyonát. Eszményített hőssé csak akkor vált, amikor otthagyta az üzletet; ekkor viszont áldozattá vált.

A realista regényben nincsenek igazán eszményített figurák. Ha vannak, akkor van ellenpólusuk is. Vautrin is eszményített: filozófus, tudatos forradalmár. Betyár: szembeszáll a társadalom hamis értékeivel, nemes szempontokból. Ő őszinte. Becsületesek ugyanúgy bűnözők, mint ő, csak ők azt hazudják, hogy becsületesek.

Rousseau: az emberi kultúra arra való, hogy a zsarnokságot leleplezze. (Mikor Vautrin kis bűnösnek nyilvánítja magát, akkor ez önigazolást is tartalmaz). Típus: az író olyan szereplőket szerepeltet, akik társadalmi rétegek magatartásformáival rendelkeznek.

Tipizálás: ahogy ezt felépíti (pl: Rastignacnál: ” … az a fajta ifjú volt … “) A jellemet a társadalomból vezeti le  →  realizmus jellemzője.