Balassi Bálint szerelmi költészete

Kiben az kesergő Céliárul ír

Az egyik legszebb Célia-vers, egy háromstrófás műremek. A vers az öccsét (esetleg lány rokonát) sirató Célia szépségéről szól, központi motívuma a sírás, a panaszszó. Hasonlatok sokasága jellemzi a verset (a versszöveg nagy részét teszik ki). Ezekhez a költő nem fű hozzá megjegyzéseket:

• 1. vsz.: metaforája érzékelteti az asszony fájdalmát – mint a fiát elvesztett fülemile úgy a testvérét elvesztett Célia.
• 2. vsz.: képe a szomorú, de vonzó asszonyé – mint tavasszal harmatos bimbós rózsa úgy a sírástól kipirult Célia.
• 3. vsz.: motívuma egy virágmetafora, mely további 3 képre bomlik:

1. – félbe tört liliom, mely lehajtja fejét;
2. – gyöngyként hulló könnyek;
3. – a könnyek, mint tavasz harmatja, úgy csillognak.

Az első és a harmadik versszak kibontott hasonlatai főként Célia keserű fájdalmát érzékeltetik (a fiát elvesztő fülemile, a félben metszett liliom). A lírai én gyönyörködik a bánatos Célia szépségében. A harmadik versszak szerkezete az előző kettőhöz képest megváltozik, Célia szépségét és megrendültségét is több hasonlat fejezi ki. A verset záró kép visszautal a második strófára, így nem annyira a szeretett nő kétségbeesésére, hanem inkább megújuló szépségére esik a hangsúly. A versben mesteri rímek figyelhetők meg, Balassi már a hangok festő erejét is ízelgeti. A műben ugyanúgy megtalálható a szomorúság, bánat letörtség, mint Célia természeti képekkel érzékeltetett szépsége. A vers mondanivalója röviden ez lehet: Célia bánatos, és szép!

Fulvia

Fulvia kilétéről nem sokat tudunk. Balassi mindössze egyetlen-egy epigrammájában említi nevét.

Összegzés

Klaniczay Tibor mondta Balassiról, hogy: „A szerelem ürügyén tudta a legtöbbet kifejezni kora és a reneszánsz lényegéből.” Balassi egyben az új költői témák felismerője s új formák megalkotója is. Magyarország költészetére gyakorolt hatása rendkívül nagy.