Babits Mihály élete és munkássága

Cigány a siralomházban (1926)

A „cigány” a híres Vörösmarty-versre utal, a „siralomház” pedig a körülötte lévő világ gonoszságára.

Az első három strófa három, gondolattársításokban gazdag hasonlat. Az időhatározók a babitsi költészet egy-egy korszakát jelzik. A „hajdan” ifjúkori formaművészetét, a „szárnyas (…), ízelt” jelzőbokor pedig az alkotás játékos örömét. Az „Úr” és a „bogár” meglepő összekapcsolásában ott rejlik a teremtés gondosságának és az alkotás jelentéktelenségének ellentéte. – „Később”, a háború alatt születtek – „fortissimo”-ban – tiltakozást, felháborodást kiváltó trombitahangú költeményei. „De ma” az előző versszakkal ellentétben „halkan, (…), remegve jön”, születik a vers, s a könny-hasonlat a költemények megváltozott tartalmáról vall.

Szomorúságának azonban külső okai is vannak: versei személyes panaszai mellett és helyett a „testvérek” iránti szánalmat, az egyetemes emberi részvét hangjait szólaltatják meg. Kiúttalan, siralomházi hangulatot festenek képei, ahonnan csak öngyilkossággal lehet menekülni.

Az utolsó előtti strófa egyetlen kiáltásban összegzi az énen kívüli világból érkezett benyomásokat: „Szomorú világ ez!”. S visszatérve a kezdő képekhez elhessegeti a bravúros formakultúrájú verseit, fölöslegesnek érzi a trombitaszót is, mert nem a holtakat ébresztő utolsó trombitaszózat ez. A „könny”-metafora költészetének közösségi indítékú szomorúságát hangsúlyozza. A legutolsó sor még ennek a másokért könnyező költészetnek az értelmét is megkérdőjelezi.

A vers jellegé miatt eltűnnek a csillogó rímek: kizárólag asszonáncok fordulnak elő, s legtöbbször egyetlen magánhangzós rím válaszol a rímhívó szóra. A szótagszám is egyenetlen, fellazulnak a metrumok, cserélődnek az időmértékes verslábak. Az egyetlen tiszta képletű anapesztusi sor a legfontosabb mondanivalót emeli ki: „Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull”. (R – R – H / R – R – H / R – R – H / H)

Szembenézés a halállal

Kései költészetének hangulatát indokolja a halál fenyegető közelsége is. 1936-ban már tudta, hogy rosszindulatú daganata van.

Ősz és tavasz között (1936)

Ez a verse is „a halál rettenetében fogant. A halál rettenetének kiáltását artikulálta emberi szóvá (…). El nem rejtette, (…), de fölébe került, úrrá lett rajta. /Németh G. Béla: 11 vers/

A költemény témája nem általában a halál, hanem az egyéni elmúlással való kérlelhetetlen szembenézés.

A vers egyik szervező elve, poétikai eszköze az ősi hasonlat, s ezek a hasonlatok sem újszerűek. – A költemény strófái hat magyaros ritmusú, három ütemű (4 – 4 – 2), páros rímű tízes sorból állnak, s a hangsúlyos versritmusban trochaikus, ereszkedő lejtés is bujkál. Hagyományos eszköz e refrén alkalmazása is. A halálra készülő ember önmegadását erősítik a verssorok és a mondatok határainak egyeztetése (csak két sorátlépés akad).

A költemény szerkezetét nagyjából az évszakváltás rendje szabja meg; azt emeli ki a páros strófák refrénje is.

A szüret utáni késő ősz természeti képeivel indul a vers. Itt-ott még alliterációk is találhatók. Csak a strófazáró hasonlat – „mint mezítelen teste egy halottnak” -, melynek utolsó szavát a „rohadt” rímhívó is nyomatékosítja, viszi bele a versszakba a halál rémületét, s teszi jelképessé a megelőző képeket. Ettől kezdve minden kép a halál felé mutat, s a refrén feljajdulásában összegződik. A rövidülő esték az öregség képeit hívják elő.

A földet betakaró hó gyermeki emlékeket idéz, de belejátszik mindebbe a halottas ágy képzete is. A „Paplan alá! Hajjcsi!” anyai parancsa a rím által a halál kiáltásává torzul. Ebben a hangulati kettősségben fordul elő a két enjambement.

A harmadik egység az újév és az óév fordulójával az idő megállíthatatlanságát fejezi ki. A jövő reménye fel sem merül, csak egy Arany János-i panasz tör fel: „Mennyi munka maradt végezetlen! – S a gyönyörök fája megszedetlen…” Itt a búcsúzás szomorúsága, a türelmetlen idegesség uralkodik el.

Az eddig többes számú általános alanyt a tavasz képeivel az egyes számú első személy váltja fel: a vers hangneme elégikussá, személyessé válik. Ezt a fordulatot jelzi a két önrímmel kiemelt sor is:

„Olvad a hó, tavasz akar lenni.