Az irodalmi dzsentrikérdés

A 9. fejezetben olvasható a kétszer elmondott beszéd története, melynek forrását, előtörténetét Degrée Alajos írta meg. De Mikszáth ezt úgy módosította, hogy a „lopott” és az eredeti szöveg elhangzásának sorrendjét módosította: a „lopott” szöveg lesz a sikeres (a szövegértés posztmodern szemlélete!). De Malinka travesztálta az eredeti szöveget: az óhaj nála már ígéretként szerepelt, ráadásul a dada szlovákul duruzsolta Kopereczky kisfiának a beszédet, és Kopereczky ezt fordította vissza magának. De ha ez így lenne, a két beszéd nem lenne identifikálható.

1881, A magyar dzsentri – értekező próza, éles bírálat, Asbóthnak ad igazat. Az életmű végén Szinyei Merse Pált nagyon tehetséges dzsentrinek tartja, és úgy gondolja, hogy a dzsentri-réteg tehetségével élővé teheti az egész magyar társadalmat. Fiktív művei dzsentri-ellenesként és ennek ellentéteként is olvasható.

Lovik Károly: A kertelő agár, 1907 – Mikszáth-imitációnak, a Noszty fiú… paródiájának is tekinthető. Lektűrszerű szövegalakítás jellemzi, nagyon erős az önreferencialitás. A dzsentri-klánt acsarkodó kutyafalkaként mutatja be; a zsidó keresztnevű szereplőkhöz (Balsai Izidor) gazdasági manőverek, tőzsdézés, meggazdagodás kapcsolódik. Jókai-párhuzamok is találhatók: Balsai Kázmér~ Baradlay; agár-motívum (az agártenyésztés és az írás egyaránt könnyű)-Egy magyar nábob (az írói munka könnyebb, mint az agártenyésztés). Kertelés: agarászati szakszó – a sportszerűtlen agarak levágják a kanyart, így kizárandók a versenyből; mellébeszélés. A főszereplő, Bogdány Balázs, aki a Balsai család kertelő agarát kizárja, nagyon szépen és nagyon semmitmondóan beszél.

Móricz: Rokonok, 1932 – visszalépés Lovik regényéhez képest. Barta írja a ’30-as években, hogy Móricz egyre inkább jellegzetesen 19. századi írónak tűnik. Egyre avíttasabbá válik. Írói módszere nagyon primér, kizárja az alternatív szövegértést, intellektuálisan nehéz valamit kezdeni vele. A életmű átrendezése: az Isten háta mögött előtérbe kerülése (Bovarynéra való rájátszása miatt). Nincs a dzsentri-kérdésről leszakadó értelmezése. A marxista irodalomtudomány a dzsentrikérdés radikalizálódásaként határozta meg az életművet, eszerint a Rokonok a csúcs. A Noszty fiú…-val összeolvashatónak tartják. De címadása, mely nem vérrokonságot jelent, a példázatos típusú szövegértésre emlékeztet. Tudja a szöveget uralni és ezt jelzi is; ez a kérdés nem válik reflektálttá. Kopjás beszédmódját, megnyilvánulásait nem a szemantikai tartalom, hanem a szövegdallam határozza meg.