Hirdetés

Az én és a világ kapcsolatának változása, megjelenítése Babits lírájában

33 perc olvasás

Babits Mihály (1883-1941)

A 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja. Babits Mihály a Nyugat első nemzedékének egyik meghatározó alakja. A XX. század legműveltebb írója: eredeti nyelven olvasta végig csaknem az egész európai irodalmat. Ady Endre és Kosztolányi Dezső mellett Babits Mihály volt az impresszionista-szimbolista irány legtöbbre tartott művésze. Babits elsősorban a gondolati líra terén hozott újat, de ki kell emelni műfordítói munkáját és irodalomtörténeti, kritikai tanulmányait is.  Nyelvtehetsége tette legkiválóbb műfordítónkká. Műfordítói munkásságának csúcsa Dante főművének lefordítása.

Hirdetés

Irodalom történeti helye: Fő területe a líra, de jelentősek regényei, műfordításai

  • Esszéi közül legnagyobb alkotása Az európai irodalom története (1936): egy nagy elme olvasónaplója a legjelentősebb műveiről.
  • Fontos szerepet töltött be irodalomszervezőként is: a Nyugat szerkesztőjeként és a Baumgarten-alapítvány kurátoraként
  • 4 regényt írt: A gólyakalifa…
  • Lefordította Dante Isteni színjátékát, magyarosította szerelmi és vallásos költészet legszebbjeit (Erato, Amor, Sanctus), vmint Szabó Lőriccel és Tóth Árpáddal megteremtette a magyar Baudelaire-t

1883-ban Szekszárdon született („Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem” – Karinthy: Így irtok ti) erősen vallásos értelmiségi család gyerekeként. Apja erkölcsi szigora s anyjának finom műveltsége, a család mély vallásossága rányomta bélyegét életére.

1901-ben beiratkozott a pesti egyetem bölcsészkarára. Négyesy László stílusgyakorlatain ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányival.  Budapesten szerzett magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelet, majd vidéki gimnáziumokban tanított: Baján, Szegeden, Fogarason és Újpesten

Hirdetés

1908 fordulatot hozott életében: áthelyezték Fogarasra tanárnak. Babits ezt büntetésnek, valóságos száműzetésnek tartotta. Mégis írói munkásságának legtermékenyebb időszaka volt (54 vers)

1908-ban közölte első műveit a Holnap antológia (versgyűjtemény, több alkotó műveit tartalmazó válogatás, különböző írók hasonló jellegű írásaiból, verseiből készített válogatás), már ebben az évben publikált a Nyugatban is

1909-ben jelenik meg első kötete (Levelek Iris koszorújából). 1911 folyamán jelent meg második kötete (Herceg, hátha megjön a tél is).

Osváth Ernő, az 1908-ban indul Nyugat főszerkesztője felfigyelt verseire, így Babits állandó munkatársa, majd 1916-tól egyik szerkesztője lett a lapnak.

De valójában lehangolta a nyilvánosság, örök kétely gyötörte, retteget hogy nem is igazán tehetsége, hogy amit alkot talán nem is jó.

Hirdetés

1913-ban jelent meg élete egyik legnagyobb vállalkozásának, A Dante-fordításának első része, a Pokol, amelyet 1920-ban a Purgatórium, majd 1923-ban a Paradicsom követett

Az “őszirózsás” forradalom és a Tanácsköztársaság ideje alatt egyetemi tanár, majd a forradalom bukása után megfosztják katedrájától, és sokáig mellőzik, megfosztották tanszékétől, és tanári nyugdíját is megvonták.

1921-ben feleségül vette Tanner Ilonát írói nevén Török Sophie-t

1927-ben meghalt Baumgarten Ferenc, aki végrendeletében alapítványt hozott létre a rossz sorsú költők számára. A Baumgarten-díjakat kiosztó alapítvány kurátoraként alkalma nyílik a fiatal költők, írók műveinek támogató megjelentetésére.

Osváth Ernő halála után, 1929-től 1933-ig Móricz Zsigmonddal, 1933-tól élete végéig egyedül szerkesztette a Nyugatot.

Hirdetés

Esztergomi nyaralójában a két vh. közötti szellemi élet kiemelkedő alakjai többször megfordultak

A húszas és harmincas években kiadott 3 verseskötete- Sziget és tenger (1925), Az istenek halnak, az ember él (1929), Versenyt az esztendőkkel!- jól szemlélteti lírájának változását, költői magatartásának módosulását. Lírájában egyre jobban látszott az egyre pesszimistább világszemlélete, amelyet csak fokozta, hogy gégerákot kapott.  Az első vh. után a nemzeti tragédia, majd az új barbárság fokozódó térnyerése, egy újabb világkatasztrófa látomása elkomorította hangulatát, világképének sötétebbre válásához egyéni bajai és szenvedése is hozzájárultak

1937-ben gégerákot állapítottak meg nála, gégemetszést hajtottak rajta végre. Egy időre hangját is elveszítette, Beszédfüzeteiben írásban érintkezett környezetével.

1934-ben jelent meg Az európai irodalom története című olvasmánynapló. 1938-ban írta a Jónás könyvét, amelyhez egy év múlva csatolta Jónás imáját.

1941-ben Budapesten halt meg

Költészeti programja: „soha-meg-nem-elégedés”. Élete külső eseményekben meglehetősen szegényes volt, de a látszólagos eseménytelenség mögött örökös keresés, szellemi izgalom rejtőzött. A könyvek bástyái mögé húzódott, sok-sok témáját olvasmányaiból merített. Egyszerre volt hagyományőrző és újító: a klasszicitást és a modernséget együtt akart megvalósítani. Úgy volt új és eredeti, hogy tudatosan folytatta nagy elődeit: azonosult velük, de mert folytatójuk, különbözött is tőlük

Hirdetés

Az Írisz koszorújából című kötetének első versében az In Horatiumban fogalmazódik ars poeticája, célkitűzése: „Ekként a dal is légyen örökkön új”A költészet megújulása nem a hagyományok szétzúzása, hanem új gondolatok, érzelmek megjelenése a régi formákban, illetve a régi eszmék új „köpenyben” való újjászületése. A soha-soha-meg-nem-elégedés elve, hogy a művészet, a dal legyen mindig új, legyen tűz, örökösen lobogó. Programjának megfelelően- „a régi forma új eszméknek öltönyeként kerekedjen újra”

Az én és a világ kapcsolata

Ady és Kosztolányi könnyen megnyilatkozó személyiségével ellentétben Babits befelé forduló, töprengő, kételkedő alkat volt. Nem szívesen vett részt a napi politikai küzdelmekben, szívesebben töltötte idejét íróasztala mellett, könyvei között. Babits a könyvek bástyái mögé húzódott, de “nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét.”

A költői én és a külvilág kapcsolatának vizsgálatakor több mindent kell értékelni: hogyan vélekedik a költő az alkotás folyamatáról, a művészet szerepéről a társadalmi változásokban; saját szerepéről, feladatáról mit gondol, illetve mit is ír, hogyan jelentkeznek ezek a gondolatok műveiben, költészetében. A viszonyok változásainak vizsgálatakor érdekes lehet, hogy pályája során hogyan és minek hatására változik a véleménye a fenti kérdésekről, és ezek a változások hogyan érhetők tetten műveiben.

Költői szerepek:

  1. A kérdező-filozófus költő (In Horatium, A lírikus epilógja, Esti kérdés)
  2. A kóruslélek költészete (húsvét előtt, Fortissimo)
  3. Az értékőrzés lírikusa (A gazda bekeríti a házat, Mint különös hírmondó)
  4. A halálra készülő költő (Ősz és tavasz között)
  5. A modern ember küldetése (Jónás könyve)

A lírikus Babits: Lírája a klasszikus gondolati kötészet kiemelkedő példája

  • Poeta doctus, azaz tudós költő, lenyűgöző műveltséggel, aki ihletét gyakran meríti kulturális élményeiből.
  • Homo moralis-nak is szokták nevezni, mert fontosnak tartja az irodalom erkölcsi küldetését. Ebből fakad a művészetében többször is felbukkanó prófétaszerep. Úgy látja: ha nagy a baj, az embernek fel kell emelnie szavát: „Vétkesek közt cinkos, aki néma”
Hirdetés

A pálya kezdete

Babits első korszakához két kötet tartozik: a Levelek Írisz koszorújából (1909) és a Herceg, hátha megjön a tél is! (1911)

hagyományt és újítást összekapcsolva témák és formák sokaságával akarja birtokba venni a szüntelenül változó világot.

Első pályaszakaszában kérdező filozófus-költőnek nevezhetjük. Eredetileg filozófusnak készült, számos filozófus hatott rá (Kant, Bergson, Nietzsche, Schopenhauer). Ő a bölcseleti líra megteremtője.

Költészetének ezen szakaszára a filozófia-lélektani érdeklődés volt jellemző, gondolatainak kp-jában ekkor az én és a világ kapcsolata, a világ megismerhetősége és az európai műveltség újra értelmezése állt.

Ilyen kérdések foglalkoztatják: Milyen a világ? Hogyan éljünk? Miért élünk, ha úgyis meghalunk?

Hirdetés

Ehhez a korszakhoz köthetők az In Horatium, A lírikus epilógja, Esti kérdés

Ez a két Ars poeticának minősülő vers nyitja (In Horatium) és zárja ( A lírikus epilógja) az első kötetét, a Levelek Írisz koszorújábant.

In Horatium

A kötet nyitó verse

Az In Horatium (jelentése: Horatius ellen) című óda nemcsak kihívás Horatiusszal, hanem főhajtás is. A fiatal Babits tőle idézi az első négy sort: csak a beavatottakhoz, az értő olvasókhoz kíván szólni. A görög bölcseletre való utalás, a Hérakleitosztól vett idézet filozófiai távlatokat ad a költeménynek. A költészet megújulása új gondolatok megjelenése a régi formában, illetve régi eszmék új köpenyben való újjászületése. Programjának megfelelően Babits a Horatiusszal vitázó mondanivalót Horatius kedvelt versformájában, alkaioszi strófában zengi végig, hibátlanul.

A vers az örökös megújulás vágyát fejezi ki. A horatiusi arany középúttal állítja szembe a soha meg nem elégedés eszméjét, és a lázadás erkölcsét hirdeti. Ostorozza a kispolgári jellemtorzulásokat, és lantját a fennálló renddel ellentétes „bűnöknek” ajánlja.

Hirdetés

A vers a görög természetfilozófusok nyomán megjeleníti a szüntelenül változó világot majd levonja a következtetést: „Ekként a dal is légyen örökkön új? / a régi eszme váltson ezer köpenyt,/ s a régi forma új eszmének/ öltönyeként kerekedjen újra.”

Itt fogalmazódik meg tehát ars poeticája, célkitűzése: „Ekként a dal is légyen örökkön új”A költészet megújulása nem a hagyományok szétzúzása, hanem új gondolatok, érzelmek megjelenése a régi formákban, illetve a régi eszmék új

„köpenyben” való újjászületése. A soha-soha-meg-nem-elégedés elve, hogy a művészet, a dal legyen mindig új, legyen tűz, örökösen lobogó. Programjának megfelelően- „a régi forma új eszméknek öltönyeként kerekedjen újra”

A lírikus epilógja

Az elégedetlenség költeménye

A kötet záró verse.

A vers törekvéseinek kudarcát vallja s magyarázza meg.

Hirdetés

Az első kötet a soha meg nem elégedés himnuszával indult, s az elégedetlenség költeményével zárult. Babits önmagát, törekvéseit és ezek eredményét vizsgálja A lírikus epilógjában.

Általában lírai panaszként szokták értelmezni ezt a szonettet, a mindenséget megismerni vágyó ember kudarcaként.

A címben megjelenő lírikus maga a költő, az epilóg (epilógus) pedig befejezést, lezárást jelent. Afféle búcsúzó utolsó vers a kötetben.

Központi kérdése, hogy megismerhető-e a világ. Erre az agnoszticizmus adta a választ. A nagy filozófiai költőt az agnoszticizmus (a valóság teljes megismerhetőségét tagadó felfogás) izgatja, mely tagadja a valóság teljes megismerhetőségét, s azt feltételezi, hogy az emberi értelem csak a jelenség, s nem a lényeg megragadására képes.

A szonett ellentétre épül: „a mindenséget vágyom versbe venni, / még tovább magamnál nem jutottam”. A vágy és a lehetőség ellentéte jellemzi a verset. Csak óhaj, de lehetetlen a világot megismerni, birtokba venni, ábrázolni. Miközben az ember a “mindenséget” kívánja “versbe venni”, önmagánál tovább nem jut. Sőt, még önmagát sem tudja meghatározni. Én és a világ viszonya – ez a vers tárgya, de mindkettő börtönnek bizonyul, mert sem az “én-világ”, sem a tágasabb világ, a külső valóság sem meghatározható, s főleg nem otthonos; a költő egyikben sem érzi jól magát bezárva. A bezártság és a magány egyre fokozódik. A bezártság élményt költői kifejezésekkel teszi érzékletessé: “vak dió”, “bűvös kör”, “börtön”. A szigorú versalakzat, a szonettforma is a zártságot sugallja.

Hirdetés

Miért nem ismerhető meg a világ? Az ok filozófiai. „A világ az én képzetem” – mondja Schopenhauer és Kant. Babits: „ én vagyok az alany és a tárgy, jaj én vagyok az ómega és az alfa” – Az alfa és az ómega a világmindenség jelképe. Háromszor jelenik meg az „én” szó? amely jelentheti azt is hogy én vagyok a világmindenség, magamban hordozom a világmindenséget. Vagyis mintha a világmindenség bennem magára ismerne.

Esti kérdés

  • Szintén a kérdező-filozófus költő egyik legszebb verse ez is.
  • A Herceg, hátha megjön a tél is! című kötetében jelent meg.
  • A versben az élet értelmére és céljára kérdez rá.
  • Egyetlen hatalmas versmondata kitágítja az időt, egyetlen pillanatba sűríti az egész életet.
  • Szerkezetileg az amidőn kötőszó és az olyankor és ott utalószó tagolja három egységre a verset.
  1. A vers nyitánya egy tavaszi-nyári este csodálkozást kiváltó impresszióinak lehetet finom leírása. Tizenkét soron át egy metafora kibontása adja a bensőséges hangulatot árasztó költői képet. Est(időtoposz) képével nyitó tájleíró szakasz a lírai én elmélkedéseként, lelkivilágának kivetüléseként és annak külvilágba történő tükröződéseként is értelmezhető.
  2. Az “olyankor” névmással új logikai egység kezdődik: lezárult egy élmény, s ettől kezdve időrend nélkül különböző élethelyzetek kapcsolódnak egymáshoz. A lírai én emlékképei sorjáznak ebben a versszakaszban. Velence szépségénél hosszabban időzik a költő. Folytatódik a mű kérdésének kibontása, egyben kinyílik a vers tere: a lírai én különböző helyekre kalauzólja át a megszólítottat. A mű a lírai én meditációjának is tekinthető. A megszólítás önmegszólításként is funkcionál., egy nagy monológgá alakítva a lírai alkotást.
  3. Az “ott” újabb gondolati egység kiindulópontja. Itt kerekedik ki a lírai én fő gondolata és kérdése, a lét értelme. A mű utolsó és egyben harmadik részében a kérdés kerül kp-ba: miért élünk, ha úgy is meghalunk? A lírai én meg is válaszolja a kérdést, amikor a vers zárlatában felhasználja a fűszál képét: az örök körforgásra mutat rá, hogy a kérdés megértése hiábavaló és sikertelenségre van kárhoztatva. A világ tehát megismerhetetlen, az ember létezésének értelme pedig meghatározhatatlan. Nemes Nagy Ágnes szerint a költeményben bemutatott sok szépség adja az élet értelmét.
  • A vers ihletője a vitalizmus atyja, Bergson, aki úgy látja: az élet értékes, még ha nem is tudjuk megmagyarázni.

A háború évei (a kóruslélek költészete)

A világháború hatására gyökeresen megváltozik lírája. Az I.vh. évei alatt Babits a közéleti felelősség vállalás felé fordult. Kiábrándul a korábban fontosnak tartott ösztönökből, a rendet és az értelmet állítja kp-ba.

A költő-filozófusból közösség lírikussá lesz Babits a vh. hatására. Stílusa is megváltozik: az expresszionizmushoz közeledik.

Hirdetés

1916-ban megjelent Béke és háború között című kötettől kezdődően eltávolodott a szimbolista és szecessziós stílusjegyek használatától, és a politika iránt korábban közömbös költő a felvilágosult ember eszmény hirdetésébe kezdett.

Nagy verseiben összekapcsolódik az emelkedett lélekállapot és a tanítói célzat, ezért nevezte ezt a korszakát Rába György a kóruslélek költészetének.

Itt jelenik meg először a prófétaszerep. Babits úgy véli, ha nagy a baj, a költő nem maradhat néma. Így lírájában megjelenik az írástudó erkölcsi felelőssége és közösség nevében való felszólalás.

Életének ezen szakaszában az én és világ kapcsolata a közösség és a világ felé fordul költészetében.

Az erkölcsi kérlelhetetlenség fordította szembe a háborúval: az emberi élet, a humanista értékek védelme érdekében tiltakozott az élet- és értékpusztítás ellen.

Hirdetés

Két nagy közösségi ódában emeli fel szavát az értelmetlen vérontás ellen: Húsvét előtt, Fortissimo

Húsvét előtt

  • A korszak egyik legjelentősebb alkotása
  • 1916-ban szavalta el a Nyugat matinéján, a Zeneakadémián, az fordulópontot jelentett az értelmiség háborúhoz való viszonyában.
  • A vers miatt felfüggesztették tanári állásából
  • Műfaja: közösségi óda, de a rapszódia jegyeit is magán viseli, ritmusa idegesen nyugtalan.
  • A cím föltámadást, a béke reményét ígéri, utal továbbá a vers keletkezésének idejére és a megváltás bibliai történetére. A krisztusi megváltással kapcsolja össze az ország (és Európa) sorsát
  • A versnek legfontosabb üzenete a békevágy kinyilvánítása. Négyszer tér vissza a szenvedést is vállaló mellékmondat: “S ha kiszakad ajkam, akkor is…”. Ezek teremtik meg a vers gerincét.
  • Két nagy szerkezeti egységre tagolható: Az elsőt egyetlen hatalmas körmondat alkotja, amelyre késleltetés és fokozás jellemző. Továbbá az erős képszerűség és hullámzó érzelmektől való túlfűtöttség is jellemzi. A lírai én felszólal a háborús pusztítások és a világ állása ellen, amire ráerősít az expresszionizmus eszközeinek használatával. A lírai én a nép szenvedélyes szószólójaként tűnik fel, akinek célja, a közösség problémáinak kimondása.

A falusi köszöntőkre emlékeztet az ütemhangsúlyos második rész. A vers következő részében a népies hatású verselés stílusjegyei fedezhetők fel, a lírai én itt nyugodtabb hangon szólal meg, békességet kérve a világ nagy bajai után, egyben egy szebb élet vágya jelenik meg.

  • A vers központi képe ként feltűnik a malom-metafora, amely a háborút és annak mindent bedaráló, folytonos borzalmait jeleníti meg. A háború embertelenségének szimbólumát a nagy Malmot a Vörösmartytól A vén cigány című verséből kölcsönözte.
  • Miután a “szabadító drága szó” végre elhangzott, a könnyed dalforma jelzi a lélek viharainak elcsitulását.

Fortissimo (1917)

  • A Nyugat 1917. márciusi számában jelent meg, amelyet bevontak miatta, a költőt pedig istenkáromlás miatt perbe fogták
  • A fortissimo olasz zenei műszó. Jelentése a legnagyobb hangerővel. Arra utal, hogy mindent meg kell tenni a háború ellen. A vers hangereje is sokkal erőteljesebb és elkeseredettebb a Húsvét előttnél.
  • A szöveg négy egységre tagolódik: Az első négy sor az alvó Istent jeleníti meg, akit fel kell ébreszteni, hogy vessen véget az öldöklésnek. A másodikban az anyákat, a harmadikban a férfiakat biztatja a beszélő- az előbbieket sírásra, utóbbiakat istenkáromlásra, hogy ezzel az alvó, süket Istent felébressze. A zárórészben vágyát fogalmazza meg a lírai én, akinek Isten képe itt panteista (Isten= Természet), a természetbe szeretne visszaolvadni, hogy megszabaduljon az emberlét kínjaitól. A lezárás egyben önkínzó pesszimizmus is: nemcsak az Isten érzéketlen, süket, hanem a föld is süket.
Hirdetés

 

A humánum őrzése a háború után (az érett költő)- az értékőrzés költője

Az első világháború után szemlélete elkomorodott, kétségbeejtette a nemzeti tragédia. 1919-ben döbbent rá arra, mint Vörösmarty Az emberekben, hogy minden új “szent” eszme új nyomort és újabb szenvedést hoz.

Az elesettek iránti részvét és az értékőrzés lesz számára a legfontosabb a 30-as évek közepéig. Ebben a korszakban felerősödik a műveiben a mások iránt érzett szánalom és a humánum őrzésének gondolata.

Magatartását és visszahúzódás, az elzárkózás jellemezte: 1925-ben megjelent kötetének címe is – Sziget és tenger – arra utalt, hogy a magánélet nyugalmába, az idill lakatlan “szigetére” szeretett volna elbujdosni, szellemi függetlenségét 3 próbálta megőrizni.

Trianon traumáját úgy igyekszik enyhíteni, hogy a szellemi hazát állítja kp-ba. A nemzeteket összekötő értékeket pedig a kultúra mellett főként a kereszténységben találja meg

Úgy látja, az ösztönök tombolása idején az eszmei zűrzavarban a költőnek hitet kell tennie az örök értékek mellett.

Hirdetés

A háborút követően verseinek beszédmódja egyszerűsödik. A részvét mellett az értékőrzés kerül költészetének centrumába. Előtérbe kerül betegsége miatti a fájdalom gyötrelme, a halállal való szembenézés gondolata, ebben a korszakban tűnik fel a szubjektív önértékelés és a keresztény etika is.

Ezen alkotásaiban a versbeszélő közvetítő szerepben tűnik fel, aki az erkölcsi és kulturális értékeket hozza el a barbár világba.

Magatartását és visszahúzódás, az elzárkózás jellemezte: 1925-ben megjelent kötetének címe is – Sziget és tenger – arra utalt, hogy a magánélet nyugalmába, az idill lakatlan “szigetére” szeretett volna elbujdosni, szellemi függetlenségét próbálta megőrizni.

Többek között a Mint kutya a silány házban, A Gazda bekeríti a házat, Mint különös hírmondó  és a Cigány a siralom házban kapcsolódik ehhez a korszakhoz.

A Gazda bekeríti házát (1929)

Az istenek halnak, az ember él című verse kötetben

Hirdetés

3 alapmotívumra építkezik:

  • A cím és az első soroka kibontakozó a kert-allegóriával a visszavonuló, elzárkózó magatartást jelzik, ez a kert a követendő magatartás, a keresztény humanizmus értékeihez való ragaszkodást jelképezi. Ezt emeli ki a szerzetes-hasonlat is a befejezés felszólításában.
  • A tavasz a szebb jövő szimbóluma, egy olyan koré, amelyben az értékek a helyükre kerülnek.
  • A jelenre és a fenyegető jövőre az ősz és tél képei utalnak. A kort megjelenítő természeti képek az eszme zűrzavart és az elszabadult ösztönöket emelik ki („vad zaj, tusa, tánc”, „lárma és rángás”, „vak kacaj”)

Cigány a siralomházban (1926)

  • Az istenek halnak, az ember él című kötetben jelent meg
  • A közösség iránt érzett szánalom, az emberi együttérzés közelítette a városi szegények szenvedése felé. Ennek egyik legszebb bizonyítéka Cigány a siralomházban című, mások fájdalmát megértő költeménye.
  • A címben lévő “cigány” ugyanúgy a költő metaforája, mint Vörösmarty A vén cigány című versében. A nagy előd biztatta magát muzsikálásra, hogy “lesz még egyszer ünnep a világon”, a 20. századi utódban már nem élnek ilyen remények. A „siralomház” az a hely, ahova kivégzés előtt viszik az elítélteket, a halálraítélt utolsó óráinak szenvedéseit idézi meg.
  • A vers költészetének összegző jellemzése, számvetése: Babits „költői fejlődésrajzának öntükröző szimbóluma”. Amely első 3 verszkában3 pályaszakaszát Az időhatározók a babitsi költészet egy-egy korszakát jelzik (hajdan, később, de ma).

Az 1. strófa bogár-hasonlata az első korszakára utal. A “hajdan” ifjúkori (Szecessziós) művészetét idézi, a “szárnyas, fényes, páncélos, ízelt” jelzőbokor főként a dekorativitás és műgondot érzékelteti, vmint az alkotás könnyedségét, örömét sugallja.

Az ismétléssel is nyomatékosított trombitahang-hasonlat a 2. versszakban a vh. alatti költészetére, a harsány tiltakozására vonatkozik. “Később”, a háború alatt születtek tiltakozást kifejező expresszionista, trombitahangú versei.

A jelenről szól a 3.szakasz („De ma”). A könny-hasonlat a beszélő szomorúságát jelzi, amely-mint a költemény további részei kibontják és megokolják-az elesettek iránti részvétből fakadnak.

Hirdetés

Versei személyes panaszai helyett a “testvérek” iránti szánalmat szólaltatják meg. Egyetlen felkiáltásban összegzi az énen kívüli világból érkezett benyomásokat: “Szomorú világ ez!”. A vers tartalmának megfelelően eltűnnek a csillogó rémek, az egyetlen tiszta képletű sor a legfontosabb mondanivalót emeli ki: “Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull”.

Szembenézés a halállal

Kései költészetének fájdalmas-komor hangulatát indokolja a halál fenyegető közelsége is.

1936-ban már tudta, hogy rosszindulatú daganata van, s a versekben megszólalt a haláltól való rémület.

Utolsó éveiben, betegen a halállal való szembenézés lesz kp-i témája. A szenvedés kibeszélésével, artikulálásával kívánja megőrizni személyiségének egységét és méltóságát. Illik rá az illési szállóige: „Aki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja”

Babits szerint a halálhoz való viszony jellemünk lényegét világítja meg: „Mond meg, mit jelent számodra a halál, és megmondom ki vagy -írta egyik esszéjében (Könyvről könyvre, 1938)

Hirdetés

Halállal foglalkozó versei közül kiemelkedik a Balázsolás és az Ősz és tavasz között

Az előbbi, a Balázsolás 1938-as gégeműtétje előtt íródott. a torokbetegségek védőszentjéhez, Szent Balázs püspökhöz könyörög benne, nem gyógyulásért, hanem a halál bölcs elviselésért. Ünnepén szokásos szertartás a balázsolás vagy a Balázs-áldás: Babits is megkapta ezt az áldást operációja előtt.

A költemény vizuális képe is nyugtalan: fontosabb számára a gondolat, mint a nyelvi dallam. A vers izgatottságát, levegőért kapkodó zihálását érzékelteti az éles sorátlépések igen magas száma is. Maga a vers hangütése indítja meg az egykori szertartás hangulatába való beleélés folyamatát. Némi elnéző humorral gondol vissza a költő az egész szertartásra, az öreg papra, aki maga sem értette jól az áldás szövegét. A felnőttet önvád gyötri, amiért “félszáz évet” úgy élt át, hogy nem is gondolt az oltalmazó szentre. Most, hogy “orv betegség öldösi”, újra “szepegő kamaszként” könyörög a csodatévő vértanúhoz segítségért. Párhuzamba állítja kettejük sorsát, s a vers végén már nem annyira az életmentés csodáját kéri tőle, mint inkább a halálba való belenyugvás bölcsességét.

Ősz és tavasz között

  • Babits költészetének végső nagy művei közül való az Ősz és tavasz között című elégiája. 1936-ban született a vers, végzetes betegsége, a közelítő halál tudatában.
  • Műfaja filozófiai dal.
  • Témája a halállal való szembenézés: kibeszéli, artikulálja a szenvedését, hogy elviselhetővé tegye. Illyés írja a Bartókban: „aki szépem kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja”
  • A 10 strófából álló alkotást a refrén 5 kétversszakos egységre tagolja. A képek mindegyike a halál felé mutat, és a refrén fájdalmas felkiáltásában összegződig: „Jaj, meg kell halni, meg kell halni”.
  • A vers hangneme belenyugvó hangulatú.
  • Az emberi sors az évszakváltással kerül párhuzamba, amely a 7. strófában szétválik, hiszen az emberi élet telét nem követi tavasz.
  • Az Ősz és tavasz között is természeti képek szövevénye. A hetedik versszakban válik nyilvánvalóvá, hogy Babits számára minden a közelgő halált idézi fel.
  • A záróversszakban a költő némi változtatással újra megismétli az alaptételt: neki már a tavasz is ellenség. S végül egy gyönyörű természeti hasonlattal zárja le a verset: “Csak te borulsz rám, asszonyi jóság, mint a letört karóra a rózsák, rémült szemem csókkal eltakarni… Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!”
  • A mű különböző stílusirányzatok és hangnemek ötvöz egybe (a nyitó kép naturalista, a záró szecessziós)

A prófétai magatartás jelentkezése és vállalása

  • A 30-as évektől kezdve Babits az eddigieknél is magányosabban érezte magát, humanista értékei egyre idegenebbek lettek a fasizálódó világban. A mindennapok politikai küzdelmébe való leereszkedés helyett a szemlélődés és bölcselkedés útját választotta. A Versenyt az esztendőkkel! című kötete 1933-ban íródott, a fasizmus győzelmének évében. Ebben a kötetben fellelhető a bibliai prófétákkal való azonosulás, a prófétai küldetés szerepének vállalása. A költői tehetségében és önmagában örökké kételkedő Babits több versében is kereste a művész és általában az ember helyét a világban. A 30-as években gyakoribbak lettek az önvizsgáló, önmagával szembenéző költemények (Mint a kutya silány házban, Holt próféta a hegyen, Vers a csirkeház mellől, Mint különös hírmondó)
Hirdetés

Csak posta voltál

  • A Versenyt az esztendőkkel! című verseskötetben jelent meg, Babits kései műveinek egyik kiemelkedő darabja, amely tökéletesen példázza a költő, ekkor felerősödő önmeghatározási igényét.
  • Az önmegszólító versben a lírai én az önazonosság keresésnek folyamatát járja végig
  • Ennek során a szőnyeg- lábnyom-por képekkel érzékeltetve megkérdőjelezi az eredetiség, felismerhetőség esélyét
  • A lírai én egyetemes gondolatként fejti ki, hogy az emberek földi pályafutása bármennyire jelentős is, térben és időben korlátozott a hatás, nem több porba rajzolt nyomnál („csupa nyom vagy / magad is, kit a holtak lépte vet”)
  • Eszerint a lírai én szemléletében a fő tétel a személyiség folyamatos változása. A személyek önazonossága azonban összefügg a történeti hagyományokkal, így az egyetlen út elfogadni a hagyományt, tovább vinni és fejleszteni azt.

A modern ember küldetése

Utolsó nagy műve a Jónás könyve (1938)

  • Babits a Jónás könyvét operációja után vetette papírra, s a Nyugat 1938. évi szeptemberi számában jelent meg. Ehhez fűzi hozzá egy évvel később a Jónás imáját. Babits ekkor egész Európa pusztulásától rettegett – új erővel vetődött fel a kérdés: mit tehet a költő, a művész a barbár erők ellen?
  • A négyrészes elbeszélő költemény bibliai történet mögé rejtett önéletrajz, nagyszabású lírai önvallomás.
  • Újra a prófétaszerepet állítja kp-ba.
  • Az újklasszicizmus vonulatába illeszkedik: alkotó módon használja föl a tradíciót
  • Cselekménye viszonylag hűségesen követi a bibliai históriát, az engedetlen próféta történetét.
  • Babits művei egy lényeges pontos tér el a eredetitől: ott egy megtért város kap kegyelmet, itt egy bűnös. Bibliában a niniveiek hallgatnak a próféta szavára, így logikus, hogy az Úr megkegyelmezett a városnak. A Jónás könyvében gúny és süket közöny fogadja a prófétát, akinek nem teljesedik be jóslata.
  • Az alkotás műfaja példázat. Arról szól, hogy miként viszonyuljon az ember az Istentől elfordult modern világhoz.
  • Fő témája: Mit tehet ma a művész és az ember? Mi a hiteles magatartás forma? A kérdésre az Úr Jónásnak adott leckéiből kaphatjuk meg a választ.
  1. lecke: nem lehetünk gyávák, bátorságra van szükség. Ha baj van cselekednünk kell. („vétkesek közt cinkos aki néma: / nincs mód nem menni ahova te küldtél”)
  2. lecke: nem lehetünk önzők és hiúk, önzetlennek és szerénynek kell lennünk. Isten erre a tök elpusztításával ébreszti rá a Ninive megbüntetését követelő Jónást
  3. lecke: sohasem szabad föladnunk a reményt. Lehet, hogy európai civilizáció megérett a pusztulásram de hátha mégis megmenekülhet
  • Babits nagy művének végső tanulsága, hogy a próféta nem menekülhet kötelessége elől. Nem az önvád szólal meg a Jónás könyvében, hanem Babits belső vívódása az erkölcsi kötelesség kiállásra késztető parancsa és a közszerepléstől visszahúzódó természete között.

Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!