Az Angol romantika versei

Angol romantika versei

Első angol romantikus triász: William Wordsworth, Coleridge és Southey

Második angol romantikus triász: Byron, Shelley és Keats

Az angol romantika, Orosz romantika

William Blake

Az ártatlanság és a tapasztalás dalai

Az ártatlanság és a tapasztalás dalai (Songs of Innocence and of Experience: Shewing the Two Contrary States of the Human Soulare) az angol költő és festő, William Blake két verseskötetének a címe. Habár Az ártatlanság dalai először önállóan jelentek meg 1789-ben, úgy tartják, hogy A tapasztalás dalai mindig elválaszthatatlan része volt a teljes műnek, melyet 1794-től adtak ki egyben.

Az ártatlanság dalai a természetes ártatlanságát és örömét írják le, éltetik az önzetlen szeretetet és az Istennel való szorosabb kapcsolatot. Ebben a könyvben található a híres Blake költemény, „A bárány” (The Lamb). Ezek a költemények általában pozitív kicsengésűek, pásztorénekhez hasonlatosak és gyermekekről illetve az ő szemszögükből mesélnek.

Ezzel tökéletesen ellentétesen, A tapasztalás dalai inkább a felnőttkor anyagi világa és annak erkölcsi bűneiből fakadó romlottság, egyszóval a gyermeki ártatlanság elvesztéséről szólnak, mint például a „A tigris” (The Tyger). Itt már komor hangulatú versek szerepelnek, melyek sokkal komolyabb témákat boncolgatnak. A két könyv versei közül a többség párosítható, oly módon, hogy egy bizonyos helyzetet kétféleképpen fest meg, egyet az „ártatlanság”, másikat pedig a „tapasztalás” szűrőjén keresztül.

A francia forradalom szörnyűségekkel teli végződése komoly hatással volt Blake emberi jóságba vette hitére, amely sok mindent megmagyaráz költeményeinek hangulatáról. Blake hitt abban, hogy az ártatlanság és a tapasztalás „az emberi lélek két ellentétes állapotát” („the two contrary states of the human soul”) jelenti, valamint, hogy az igazi ártatlanság lehetetlen tapasztalás nélkül.

A bárány

  Barikám, ki növelt?
  Barikám, ki nevelt?
Mondd, ki adta éltedet,
S parti réten jó füvet;
S adta rád ez örömöt:
Fényes gyapju-köntösöd;
S gyengéd bégetésedet,
Mely vidámít völgyeket?
  Barikám, ki növelt?
  Barikám, ki nevelt?

  Barikám, tudom ám,
  Barikám, mondom ám:
A neve, mint a tiéd,
Vállalja Bárány nevét,
Bájos ő és nyájas ő,
Kisgyermekként születő,
Bárány te és gyermek én,
Minket hívnak a nevén.
  Isten óv, barikám.
  Isten áld, barikám.

A tigris

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
Törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,

Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

 

William Wordsworth

William Wordsworth (1770–1850) életútja a körülmények ellenére a romantikus nyugtalanság példája. Gyalogtúrát tett a francia és az olasz Alpokban, bejárta a forradalmi Párizst, gyermeke született egy francia leánytól. Majd hazatért Angliába, megházasodott. Kiábrándult a forradalomból, és a polgári Németországban tett körutazást. Amikor Coleridge-dzsal közösen megjelentették kötetüket, egycsapásra híressé vált. Nemzedéküket az irodalomtörténet a tavi költők nemzedékeként tartja nyilván.

KöltészeteLírája az egyedi-egyéni és megismételhetetlen élmény, a lélek állapotának és a hangulatoknak a megörökítését valósítja meg. A táj szépsége magával ragadja a költőt, a személyes élmény hatására filozofikus kérdések vetődnek fel benne: az élet és halál, a nagy körforgás és az újjászületés kérdései vissza-visszatérnek verseiben. Költészetének központi témája a természet. Az a vad és buja, természetes világ, amely gyermekkorának környezete volt, s amelyet még nem érintett meg a civilizáció, az ipari forradalom. Természetiség és természetesség – ez költészetének alapelve.

Wordsworth Táncoló tűzliliomok című verse 1798-ban jelent meg a Lírai balladák c. verses kötetben. Az angol romantikát jelképesen ennek a kötetnek a megjelenésétől számítjuk, tehát 1798-tól. A lírai balladák William Wordsworth és Samuel Taylor Coleridge közös vesrgyűjteménye volt. A kötet címe is mutatja romantika egyik jellegzetes stílusjegyét a műnem -és műfajkeveredést

Táncoló tűzliliomok

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.