Az 1945 utáni magyar irodalom eszmei változatossága és formai sokszínűsége

Közel állt HAMVASHOZ HATÁR GYŐZŐ (1914-); Heliáne( 1947) című regényét bezúzták. Kizárták az írószövetségből, majd tiltott határátlépésért börtönbe zárták. 1957 óta Londonban él. SZENTKUTHY MIKLÓS (1908-1988) esszéisztikus áltörténel- mi és művészregényeket írt, fő műve, a harmincas évek végén Orpheus füzetek címen kezdett, évtizedekkel később befejezett Szent Orpheus Breviáriuma (I-IV., 1973-1984) „minden lehetséges emberi tapasztalat logikai és lírai katalógusa”.

A kor hivatalos stíluseszménye a modern realizmus volt, a XIX. századból megőrizte az irodalmi mű és a hétköznapi tudat által érzékelt valóságkép közti részletekbe menő megfeleltethetőséget, a mindentudó elbeszélő pozícióját. Emellett átvett bizonyos elbeszéléstechnikai újításokat, és a XX. századi mélypszichológiai áramlatok hatására elmélyült a lélektani ábrázolásban, felbomlasztotta a lineáris időt. A nagyregény kitüntetett helyét elfoglalta a kisregény és a novella. DÉRY TIBOR (1894-1977) 1956 utáni művei mellett NÉMETH LÁSZLÓ (1901-1975) lélektani regényei (Iszony, 1947) a legjelentősebbek. A népi realizmus legismertebb remekműve SÜTŐ ANDRÁS lírai szociográfiája, az Anyám könnyű álmot ígér (1970).

A kibeszélhetetlen történelmi tapasztalatokat sajátos értekező-elbeszélő példázatok, tényszerű létparabolák őrzik, melyek leggyakoribb témája az egyén és a hatalom viszonya. DÉRY TIBOR G. A. úr X-ben (1964) című regénye negatív utópia, az orosz emigráns ZAMJATYIN, az angol HUXLEY és ORWELL műveivel rokon. MÉSZÖLY MIKLÓS (1921-) Magasiskola (1956) című regénye egy solymásztelepen játszódik, e zárt világban jól bemutatható a gátlástalan parancsuralom mechanizmusa. „A parabola elvontságát a helyzetek és a környezet tárgyiasan pontos, dokumentumszerű leírásával oldja fel. A látvány pontos rögzítésére, a jelenségek nagyon szabatos leírására törekszik” (Berkes Tamás). A Saulus (1968) a keresztényeket üldöző, majd megtérő Pál apostol erkölcsi dilemmáit időtleníti.

A groteszk próza legjellegzetesebb darabjai ÖRKÉNY ISTVÁN egypercesei, az irányzat hatása a hetvenes-nyolcvanas években olyan műveken is kimutatható, amelyek már nem sorolhatók ide. Ilyenek ESTERHÁZY PÉTER (1950-) korai írásai, a cseh irodalmat is jól ismerő pozsonyi GRENDEL LAJOS (1948-) regényei és KORNIS MIHÁLY (1949-) művei.

KONRÁD GYÖRGY (1933-) A látogató (1969) című nagy hatású regénye átmenet a groteszk vagy parabolisztikus próza és a hetvenes években kibontakozó új törekvések között. Bojtár Endre szerint a regény a részletező naturalizmus mellett bővelkedik olyan rendkívüli helyzetekben, amelyek alkalmasak arra, hogy próbára tegyék a szabadság eszméjét. Jelentését a sivár környezet és a költői erejű nyelv („a nyomor megzenésítése”), „az ábrázolt világ és a stílus közti feszültség határozza meg”.

A neoavantgárd líra és próza több központhoz köthető, melyek közül a legfontosabb Párizs (Magyar Műhely), Újvidék (TOLNAI OTTÓ és az Új Symposion folyóirat köre) és Budapest. A budapesti neoavantgárd irodalom jelentős része kiadatlan, bő válogatás olvasható a Szógettó (Jelenlét, 1989, 1-2.) című kötetben. Az irányzat meghatározó egyénisége ERDÉLY MIKLÓS (1928-1986).

A fikciós próza mellett az autobiografizmus is jelentős, vezető műfajai a napló és az emlékiratok. MÁRAI és ILLYÉS naplója mellett VAS ISTVÁN a Nyugat harmadik nemzedékét bemutató Mért vijjog a saskeselyű? (I—II., 1981) című memoárja fontos. Külön csoportot alkotnak a kommunizmusról szerzett tapasztalatokat közvetítő visszaemlékezések. Az újvidéki SINKÓ ERVIN (1898-1967) a harmincas évek Moszkvájáról (Egy regény regénye, 1961), FALUDY GYÖRGY (1910—) a recski táborról (Pokolbéli víg napjaim, 1987), EÖRSI ISTVÁN (1931—) 1956 őszén kezdődő börtönéveiről írt (Emlékezés a régi szép időkre, 1988).

A nyolcvanas évekre már a fikció és az autobiografizmus sajátos szintézise a jellemző, jó példa erre ESTERHÁZY PÉTER „alanyi epopeiája” (Termelési-regény. Kisssregény, 1979), KONRÁD GYÖRGY esszéisztikus, naplószerű prózája (Kerti mulatság, 1987). NÁDAS PÉTER nagyregénye, az Emlékiratok könyve (1986) nem önéletrajz. A műben különböző korokban játszódó fiktív emlékiratok fejezetei követik egymást.