Arany János: Buda halála elemzés

Ha egy részletet aprózva fest, máshol pótolni tudja az időt: a tömörítés mestere. A bosszúálló Etele:

„Föl, Keveházának, seregét vezérli Etele; ott áldoz; Érdet nyomon éri, Buda új városnak fordul, folyam ellen, Téteny előfokján föltetszik az ellen.”

Olyan tömör ez, mint egy háborús járőr sok veszélyen át érkezett jelentése. – Belárnak, Dúlnak tündérséget tanuló lányait Hunor, Magyar elragadja. A nagy riadalmat leírja Arany, de tovább semmit sem részletez, balladai tömörséggel zárja ezt a részt.

„Abbul immár nincsen semmi: Szűzi daccal tündér lenni; Vágtat a ló, és a pusztán Nagy üres éj hallgat oztán.”

A Buda halálában Arany a régi magyar költészet hagyományaiból fűszerez. Mértékkel archaizált nyelve nemes veretet kölcsönöz a műnek. Szkhárosi áradó, fenyegető sorai csendülnek ki Detre szájából.

„Láttam hiú voltát emberi dolognak, Hamari felhágtát, hamar estét soknak; Királyok elestét, birodalmak vesztét; Diadallal kezdték, cudarul végezték.”

De a régi négyes rímű tizenkettes is fölbukkan a VII. énekben.

„Reszketsz, tudom azt is, gyermek Aladárért, Volna fiunk olyan, te nem adnád árért, Aranyezüstér nem, az egész világért: De hiába esdünk ilyen boldogságért.”

Színezésül évszázados metaforákat is felhasznál. „Veti hamar leplét karcsú derekára, / Minden erén futkos szerelem hangyája. “-Etele feleségének neve alkalmat ad Aranynak a mesteri fokozás bemutatására is. Gyöngyvér szemrehányására a sólyom megölése miatt a becéző rövid megszólítástól a k-hangú kemény alliterációig s az egész név hideg kimondásáig:

„- Ilda, kaján Hilda, kegyetlen Krimhilda! -” – remek fokozás.

Végezetül szóljunk az eposz nagyon jellegzetes tulajdonságáról, a verselés ritmusáról. A ritmus lényege az, hogy többnyire a 12 szótagos Sándor-vers első és utolsó harmadában két egymorás szótagot rendel egymás mellé, s ezáltal a sor itt felgyorsul, lebeg a hosszú, „nyugalmas” szótagok között, négy „idegessé” válik. Arany ért ahhoz, hogy a ritmust ne csupán a hosszú-rövid szótagok mechanikus összeillesztésével, hanem a magyar hangsúly és e lüktető ritmusra szoktatás segítségével állítsa elő. Néhány tiszta példa:

„-Ilyen lovat ólból pányván kivezettek”; .Akkor sem a táltos, sem más jelek őre”; „Dűlnek elő sírból eltemetett kincsek”; „Verik úszni gyakran, dagadó folyamnak.”

A ritmus megteremtése nem megy a közönséges szórend felforgatása nélkül. Arany az inverziókat is arra használja fel, hogy a mondanivaló veretességét, súlyát, esetenként fenségességét érje el.