Hirdetés

Arany János: Buda halála elemzés

27 perc olvasás
Arany János: Buda halála elemzés

Az V. énekben Gyöngyvér és Ildikó találkozásában a rivalizáló nők magatartását festi mesterien a költő:

Hirdetés

„Hamar a két asszony szeme összevillant, De csak amíg ember frissen egyet pillant, Hidegen egymásnak azalatt benyelték Ruháit, alakját, egész teste-lelkét.”

A Buda lelkében lejátszódó gyors folyamatot, az elrejteni vágyás reflexét villantják fel a következő sorok:

„Fel Buda egy-térdről pillanta ijedve, Kincsei nagy halmát tenyerével födve.”

Arany jelzőinek egy része már átment a XIX. század eleji „közvetlen” jelentésű jelzőktől a legújabb kor egyre differenciálódó jelzőihez. A közvetlen jelentésű jelzőn azt értjük, hogy a jelző – többnyire melléknév vagy főnév – a jelzett szónak valamely egészen általános, a naiv reális szemlélettel nagyjából megegyező tulajdonságát emeli ki. Pl. a sötét rengeteg, a zúgó folyó, a keserű kín stb. Arany differenciálódó jelzői a bonyolult jellem- és helyzetábrázolásnak megfelelően a személynek vagy tárgynak valamelyik rejtettebb, nem közkeletű oldalát, specifikumát világítják meg. Jelzői erősen fölfedező, föltáró jellegűek. A művészi feltárás a dolgokat másként rendezi el, a kontraszthatárok érvényesítéséért „hamisításokat” is elkövet a dolgok naturálisan adott tulajdonságain. Etele udvarának, városának a leírásakor Arany – persze nem tudatosan és más célból – jelzőinek ezt a modernizálódását is megírja a X. ének egyik színeket-hangokat cserélgető versszakában.

„Mindez csuda művel remeken alkotva, Vésű hegye által virágzik a holt fa, Hajt levelet, lombot, de nem úgy, mint hajdan, Idegen sok színre van festve olajban.”

Ha Ildikó megérkezésekor azt írja, hogy „Görbe tevék hátul, mint óriás ludak” – akkor egyetlen soron belül tanulmányozhatjuk a modern, erősen absztraháló jelzőt és a gyermekkor falusi emlékeiből kifehérlő lúd-hasonlatot. A kép, amelyet ez a sor kivált, nagyon érdekes: nyilván a görbe jelző a teve nyaka, a púp vagy a púpok hullámvonala, másrészt a fehér színük miatt erősen elütő, de az előrebuktatott nyakú tojósok – hasuk alatt van a „negatív” púp -járásának a hasonlatossága alapján jött létre.

Az idő múlásának, a tavaszból a nyárba vagy őszbe fordulásának rejtett, de nagyon pontos mutatója található meg a XI. ének egyik jelzőjében (76. vsz.). Azt írja Arany, hogy „Immár Budaszállás nem oly rideg, árva, / Felmagzott füveit letapossák, járva.” – A felmagzott fű: a termést, a kalászt hozott fű, a zsen-dülés után a fejlődés utolsó fázisa. Vagy az olyan jelzők, mint ügyes ügyetlenség: helyes, bájosan suta mozdulat; meredek szó; barna hun arc; berzent galamb: hol szellemességükkel, hol közvetlenségükkel, de mindig friss hatással lepnek meg.

Hirdetés

Arany igei állítmányai között sok a hangfestő és hangutánzó. Már ebből is következik, hogy az igei állítmány okkal erősen jellemez Arany. A hatalom megosztásakor az udvarhoz rendelt főemberek között „Ott sunnyoga hátul az idegen Detre”. – A vadászaton Buda gerelye a bölény „Szarva pajzsáról csattan le…” – Az öreg isten hadszekere, miután a világhódító kardot Etele derekára „övezte”, tovanyargal az alábbi hanghatásokat keltve:

„Lovai körmétől lágy levegő csattog, Mint a megütött víz, nem sűlyed alattok, Kereke zsurlásán ordítva csikordul; Olyan erővel ráz, oly sebesen fordul.”

A mondanivaló szuggesztív kifejezésére olykor ugyanazt az alanyt több mondatban más és más állítmánnyal kapcsolja, s egy-egy névszó -ít képzős igei származékával és az alapszóval folytat szellemes játékot.

„Kincs elalutt hálát, régi bosszút felmar, Kincs váj sebet újra, ha behegedt a var. Kincs egyenest görbít, egyenesít görbét: De ügyesen kell ám használni az orvét.”

Máskor az alany és az állítmány egyeztetésével, illetve az egyeztetés körüli merész akusztikával különleges hatást ért el: „Bontják, szolgacseléd, a sok teli vermet.” A bontják többes száma után az egyes számban álló közbejárt szolga-cseléd a bontjákra hat vissza. – Ebben a versszakban: „Lássuk, az asszonynép, gyere hogy solymásznak” – a lássuk – egy általánosabb felhívás (nézzük stb.) és a közvetlen hívás: gyere! kelt nehezen bogozható hatást. A régies igehasználattal is él olykor: „haragja lohadton meglohadna”; máskor a névszói állítmánnyal talál telibe egy jellemet. Czerkó: „Szálas daliák közt kacaj ez a törpe.”

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!