Arany János: Buda halála elemzés

Az Etele körüli pezsgés kontrasztja Buda tétlen magányossága és feleségével, Gyöngyvérrel kibontakozó zsémbes vitája. Buda a szidalom és panaszáradatra haragos visszautasítással és a felelősség áthárításával válaszol.

„Elég már! rivalá – legyen immár vége! Ne szutyongass mindig, Ármány felesége! Mert, ha tovább a szót ellenem így hajtod, Megmutatom, meglásd, ki a férfi, rajtad.

Te vagy oka ennek, a te gonosz nyelved,

– Mert nem fér soha két asszony egymás mellett–”

Gyöngyvér szavai – a hiú visszautasítás ellenére – Buda sérelmének a legmélyét érintik. Hatására tanácsot hívat össze, hogy megfogalmazza vádját Etele ellen, s hogy tekintélyét még egyszer talpra állítsa. Buda azonban rossz, bukó politikus, a távolmaradottak miatt gerjedt bosszúságát a kevés jelenlévőn tölti ki. Gunyoros, önnön tekintélyét bomlasztó szavai, Etele hibáinak számbavétele, de főképp a követekre bízott üzenet elmondása közben hangja megtelik erővel, méltósággal. Ezekben a strófákban Buda újra király tud lenni.

„Azt is neki megmondd, úgy akarom, bátran: Hogy az Istenkardnak illő helye sátram; Kérkedve magánál ne tartsa továbbat; Illeti a főt az, hém pedig a lábat.”

Buda erejét felesége szította fel. Ez az indulat hamar elfogy, s az erőviszonyok valósága józan félelmet kelt Budában.

„Rettegek én, Gyöngyvér, – rettegek és fázom, Hogy e mai lépés sietteti gyászom; Eteléhez nagy szót viszen a követség: Félek, hogy a súlya rám vissza ne essék.”

Gyöngyvér védő, részvevő szavai rendkívül emberi helyzetet teremtenek. Tanácsa a követek visszarendelésére még férje javára lenne, de az a javaslata, hogy királyi kincsen béreljenek fel híveket, már újra a végzet útját egyengeti. Buda jól teszi, hogy megfogadja az első tanácsot – vakságára vall az utóbbi megszívlelése.

Az éneken belül két egymástól elütő világról kapunk képet: Etele és Buda környezetéről. Etele udvara a harmónia, az erő magába sűrítője. Arany zseniális ötlete Szömörének, a Buda szigorú szavait vivő követnek szerepeltetése ebben a környezetben. Még fülünkben cseng az esésében utoljára fölemelkedő Buda kemény üzenete; de Szömörce és társa az éji lovagláson már retteg Etele elé. jutni. Buda üzenetének nincs fedezete sem Budában, sem támogatóiban. S a nagy ünnepséget tartó Etelénél szánalmasan kicsinek, erőtlennek érződik minden, ami az idősebb testvérrel van kapcsolatban. Szömörce, félve Etele hirtelen haragjától, meghamisítja, letagadja küldetése célját. Felszólal a lakomán, de eltűri, sőt ő maga állítja úgy be a dolgot, mintha rögtönzött tréfáról volna szó.

Arany drámai feszültséget teremtő tehetsége – a fordításokon kívül – legszembetűnőbben a Buda halálában érvényesült. A lelki és a fizikai szituáció gyors változtatásával ugyanazok a szereplők másként és másként nyilvánulnak meg előttünk.

Detre

Budát a hatalom megosztására nem mély belátás, hanem elhamarkodott ötlet vezette. A nép főbbjei közül egyiknek sem ismerjük meg véleményét a döntéssel kapcsolatban, mindössze két sor utal a közvélemény felfogására. Az udvari tanácsban „Helybehagyák ott mind bölcs szavait, tettét. / Mivel öccsét nála jobban is szerették”. Ezután a vén Detre szerepe válik jelentőssé. Alakjában a költő az intrikus figuráját formálta meg. Detre korosságánál fogva nem tettekkel készíti elő és fejezi be munkáját: bölcsességét, emberismeretét veti latba, s Buda és Etele érzelmeinek – de főként a Budáénak – kormányzásával igyekszik célját elérni. Intrikusi szerepében az az érdekes, hogy az főként az események – az ellentétek – kezdetére és befejezésére van nagy hatással. AII. és a III. énekben, valamint a IX.-ben nagyrészt ő viszi a hangot.

Hogyan „dolgozik” Detre? – Legnagyobb ereje a gondolatok elrejtése, majd ezek előadása a lélektanilag előkészített pillanatban. Budához a II. énekben ravasz tisztelettel közeledik, de ezt a magatartást nem tartja már fontosnak a XI. énekben a tekintélyét vesztett uralkodóval szemben. Etelének kb. 10 versszaknyi elterelő gondolatcsoport után mondja meg a lényeget. Mennyire más eszközökkel dolgozik a hatás érdekében az idős, a sértődött, a tompább eszű Buda és a fiatal, erős Etele esetében! Budánál az emlékekre, a megszépítő múltra irányítja a figyelmet, arra az időre, amikor ‘Buda még egyedül uralkodott. Az ősökre, a régi vitézekre hivatkozik, akiknek Buda kortársa volt, vagy legalábbis jelleme kialakulására eleven hatással lehettek.