Ady Endre: Léda versek

A Léda regénynek többszöri szakítási próbálkozás után végül is az Elbocsátó szép üzenet kegyetlensége vetett véget 1912-ben.

A szerelmes évek során Ady fölébe nőtt a lassan öregedni kezdő nőnek most hallhatatlanságának gőgös magasából küldte szavainak halálos ütéseit Lédának. Leszed róla minden díszt, mint egykor rárakott, s kíméletlenül kimondja, hogy szerelme már rég nem volt igaz, már régóta csak neki címezte az ékes Léda-zsoltárokat, a versek csupán kegyes csalásként szóltak hozzá. Ez az igaztalan költemény nemcsak egy asszony megtagadása, hanem az egész szerelemé is. Több korábbi versben is szó van arról, hogy minden nőben csak önmagát szerette, de most nyíltan odaveti: az ő szerelme „magam imádó önmagam imája”.