Hirdetés

Ady Endre: Halál versek

Halál versek

Bevezetés

A Halál rokona Ady Endre Vér és Arany című kötetében jelent meg 1907-ben. Ez a vers adta Ady első halál-ciklusának -a kötet nyitóciklusa- a címét. Primitívsége, ahogy egyre azt ismétli: “szeretem…, szeretem…” és a paradoxon, amit kifejez -szeretem a halált, a betegséget- sokkoló; első olvasásra érthetetlennek tűnik. A nyugodt, magabiztos forma azonban fontos mondanivalót sejtet. Ennek a dolgozatnak az a célja, hogy értelmezze a halálmotívum jelentését a versben, hogy megfejtse, mi az az élmény, hangulat, vagy tudás, amit Ady kifejez versében a halál motívumával. Az esszé feladata ugyanakkor túl is nyúlik magának a versnek az értelmezésén, a versen keresztül megvilágíthatja azt a halálérzést, ami megfigyelhető Ady más halálos verseiben, megfigyelhető Ady korának más szerzőinél, sőt, más korok más szerzőinél is jelentkezik.

Hirdetés

Jelentősége és összetettsége miatt a vers több szinten is értelmezhető: születésében közrejátszottak a költő életének személyes eseményei, tetten érhető benne a korszellem hatása, valamint jelen van benne valami koroktól független, általános igazság is. A vers összetettsége miatt az elemzés magán a vers szövegén kívül nem nélkülözheti más írók a verssel kapcsolatos észrevételeinek vizsgálatát, csakúgy, mint Ady életrajzíróinak információit a vers keletkezési körülményeiről, irodalomtudósok és művelődéstörténészek korrajzait és a témához kapcsolódó gondolatait, valamint Ady kortársainak releváns műveit.

Ady Endrének az ismételten kiújuló betegséggel, a gyakori egzisztenciális bizonytalansággal és a megsokasodó politikai támadásokkal küszködő költőnek alapélménye az elmúlás közeli lehetősége. Költészetének javarésze a halál közelségének tudatában születik.

“Földessy Gyula, – a legnagyobb Ady kutató – számba vette Ady költészetének valamennyi motívumát, kimutatja, hogy az Élet-Halál motívum a leggyakoribb és a legváltozatosabb egész életművében.”

Ady halálszemlélete költészetének alakulásával fejlődik, változik. Fiatalkorában a franciás, dekadens stílust alkalmazza: a Halál rokona ő, fáradt ember, aki lassan és készséggel süllyed a sírja felé. Azután mind gyakoribbak a vacogó rémület víziói, amikor a halál csakugyan jelzi közeledtét, betegségben és kifáradásban.

Ő is, mint Vörösmarty menedéket keres és talál a szerelemben: “De ha megyek, sorsom Te vedd el / Kinek az orkán oda-adta / A te tűrő, igaz kezeddel. “ – kéri Csinszkát a De ha mégis? című versében. A késői Ady számára a halál már nem fenyegető, titkos rém, hanem “Minden halálok fejedelme/ A meghívott Halál.” Elfogadja érkezését, ” Rám hull a legszebb trónnak fénye…” – írja A Meghívott Halál című versében. Szembenéz az elkerülhetetlennel, tudomásul veszi, mint az élet többi törvényét, és megnyugszik benne.

Az utolsó kötetekben az élteti, hogy tovább fog élni “ifjú szívekben s mindig tovább”, és még egyszer vízióba örökíti hitét: “Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény / De virágzás, de Élet és örök… “ – búcsúzik Az ifjú szivekben élek című versében.

Az elmúlás iránti vágyakozás versei végigkísérik Ady egész pályáját. “Temetés a tengeren című versében a halál” megszelídítésének” költői módja az, hogy az élet folytatásának látja: “Vörös bárkánk tengerre vágtat / S futunk fehéren és halottan.”

Másik lehetőség, hogy megszépíti, vonzónak érzi, a fáradt, beteg, menekülni vágyó lélek menedékének, otthonának: “Én a Halál rokona vagyok / Szeretem a tűnő szerelmet / Szeretem megcsókolni azt, aki elmegy…” – írja A Halál rokona

című versében.

A Párisban járt az Ősz című versének különös hangzása és szinesztéziája teremti meg a közelgő halál elégikus, egyszerre tragikus és idillikus hangulatát. A szép őszi séta közben a Szajna felé a “rőzse dalok” a költő haláláról énekelnek. A nagy titok hatására, melyet az Ősz a költő fülébe súg, még “Szent Mihály útja” is beleremeg.

A Három őszi könnycsepp c. verse a népdalokra emlékeztető módon, a kapcsolatok és ellentétek finom fokozásával közelít a halálhoz. Az “Óh, be nehéz / Fölnézni a csillagokra,” és “Óh, be könnyű / Sírva, sírva leborulni” sorok ellentétével, a népdalok egyszerűségével fejezi ki a tehetetlen vágyakozást.

A Sírni, sírni, sírni című verse egy ősi siratóének fájdalmával érzékelteti a halál okozta megrendülést. Az elképzelt gyászmenetben a költő “remegve, bújva, lesve, lopva” néz az “idegen halottra.” A temetési szertartás közben a költő saját halálát is megéli:

“Testamentumot, szörnyűt, írni

/ És sírni, sírni, sírni, sírni.”

“A Nyugat másik két költőjének, Babits Mihálynak és Kosztolányi Dezsőnek pályája és költészetének értékelése a polgári humanista magatartás értékével, a liberális gondolkodás problémájával kapcsolódik egybe. Már az 1910- es években is eltér útjuk Adyétól, s az ő útjuk a Nyugatmozgalom egy másik lehetőségére, másik tendenciájára világít rá.”

 



Ady Endre (26) Angol (29) angol nyelvtan (35) Arany János (18) Atom (20) egyenes (25) elemzés (139) ember (23) energia (26) Filozófia (37) függvény (25) gazdaság (34) halmaz (24) háromszög (25) hőmérséklet (32) líra (22) magyar (22) magyar irodalom (289) Magyarország (38) magyar történelem (102) Matematika (25) Nyelvtan (43) PC (60) Petőfi Sándor (20) politika (24) párhuzamos (18) szerves (32) szervetlen (31) számok (27) számítógép (60) szög (25) tartalom (18) test (28) tétel (18) Történelem (21) USA (18) valós (19) vektor (18) vers (50) verselemzés (47) világirodalom (111) világtörténelem (115) víz (22) életrajz (21) érettségi (34)
Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!