Ady Endre – a magyarság jelenének és jövőjének képe költészetében

Életrajz

• 1877-ben született Érdmindszenten
• Zilahon érettségizik, majd Debrecenben jogot tanul
• A Nyugat első nemzedékének tagja
• 1900-tól Nagyváradon a Nagyváradi Napló munkatársa
• 1903: ismeretség és szerelem Diósi Ödönné Brüll Adéllal (LÉDA)
• 1904: Párizsban tudósító, élete során hétszer tölt itt hosszabb-rövidebb időt
• 1905-től a Budapesti Napló munkatársa
• 1906: Új versek kötet -> a modern magyar líra első nagy állomása
• 1910: levelet kap rajongójától, Boncza Bertától (Csinszka)
• 1912: szakítás Lédával
• 1915: feleségül veszi Csinszkát, egy ideig Csucsán laknak a költő ekkor már súlyos beteg, majd Budapestre költöznek
• 1919 januárjában meghal Budapesten

Versek:

• látomásszerű tájversek: A Magyar Ugaron, A Hortobágy Poétája
• szerelmes költemények:
  • Csinszka: Őrizem a szemed
  • Léda: Vad szirtetőn állunk; Héja-nász az avaron
• háborúellenes költészetről: Az eltévedt lovas
• pénz témájú-versek: Vér és arany
• élet-halál versek: Sírni, sírni, sírni, Fekete zongora
• istenes versek: Az Illés szekerén, A Sion-hegy alatt
• költői öntudat: Góg és Magóg fia vagyok én
• Párizs témájú: Párisban járt az Ősz
• magyarság-versek: Nekünk Mohács kell, A föl-földobott kő
• politika, forradalmiság: A hadak útja

Magyarság versek:

A magyarság „zord, tépett, nehézvérű, indulatos, barbár, Istentől megszállott és űzött népként” lép elénk Ady műveiből. Ostorozó, keserű hangvételű magyarság-verseit a nemzetféltés ihlette, a félelem, hogy fenn tud-e maradni a magyarság a népek közötti versengésben. Ostorozta akarathiánya, tehetetlensége, gyávasága miatt, nemzetéért való aggódása “fordított himnusz” írására sarkallta: a magyarság csak állandó sorscsapások közepette képes fennmaradni.